Amikor kijöttem a dojobol a Kendo edzes vegeztevel, amely egyben formalja a testet es lelket, bar mostanaban sokan csak divatbol, heppböl, vagy sznobsagbol izlelgetik, es igy soha, semmit nem ernek el altala, jolesö erzes suhant at rajtam. A testmozgas mindig kellemes utoerzeseket hagy maga utan...fajt ugyan a jobb vallam, egy rosszul kivitelezett mozdulat utan, de nem igazan törödtem a dologgal...a haz elött allo berelt fekete kocsiba bedobaltam a cuccaim, majd bevagodtam en is....fekete...hmm, nem igazan kedveltem ezt a szint auto eseten...a feheret sem...valahogy szintelen...ahogy ott ultem, a part menti setanyon nezve a setalgato parokat eltunödtem...en miert nem vagyok köztuk?hat...van eleg oka.misztikus eletutrajzolokent egy ideig meg nem lesz helyem a setanyon...hacsak nem egyedul uldögelve, vagy setalgatva...mint legutobb Torremolinosban...jo regen is volt mar.Amikor betertem a kisvarosba, es erdeklödtem a helyi sportolasi lehetösegekröl, meglepödve hallottam a Kendo terem hiret. Megörultem neki...kulönösen annak, hogy mindez a tengerparton volt.Igy ösz tajan igazan kellemes itt, keves ember, nyugalmas, igazi idilli...es nem piszkaljak az embert az arusok, a hirdetök...senki.Filoztam egy ideig visszahajtsak-e a hegyre, ahol a villat bereltem...miert villat?Ja....hat, ez jutott mondhatnam...vegul is mindegy volt...a parton nem leltem semmi jot, a varosban most nem akartam lakni...igy maradt a domboldal...s nem bantam meg.A helyi viszonylatban kisebbnek szamito villa tetejen terasz volt...terasz, melyröl pompas kilatas nyilt a környekre, es a tengerre....a teraszon szerencse volt egy konnektor, igy felcipeltem egy kisebb hutöt.Ne kelljen allandoan lekoslatni a pia utanpotlas utan...lusta voltam.Szoval ott uldögeltem, es tunödtem...de aztan meggyöztem magam, hogy raerek meg...nem szamit az idö...Egy izzadtsagcsepp, mely szokatlanul hosszura nött, vagy növesztett hajamrol hullott ala, szemtelenul kinozta az orrom hegyet.Felhosszu, mondjuk azt sötet hajam kulönös volt nekem is...de sebaj, ez egy ilyen idöszak.Elhataroztam, hogy nem allok ellent annak, hogy elfogyasszak egy frissen sult kardhalsteaket...hmmm.Jo lesz....igy kiszalltam es megindultam a parti setanyon...mindegy volt igazabol hol kötök ki, mindenhol kivaloan grilleztek a hust. Gondtalannak ereztem magam...valoszinu az edzes altal felszabaditott endogen opiatok okoztak ellazultsagom...levettem cipöm...es betrappoltam a homokba...megalltam.Kedvem lett volna begazolni a vizbe, ugy ruhastul...eszembe jutott Nizza...jo moka volt.Szuletesnapomon egy kora marciusi napon sikeresen elaztattam ballonom, cipöm, azaltal, hogy meg akartam nezni milyen meleg a tenger...de jo volt az erzes, hogy hulyenek neznek utana. Nem sablonos, skatulyaba zart, szabalyok altal behatarolt kötött eletet eltem...törekedtem erre. Igazabol sajat normaim, erkölcsöm, neveltetesem, sajat testi-lelki erzeseim voltak azok, amik meghataroztak viselkedesem. Gyorshajtas?Tilosban parkolas?Szemeteskuka felrugasa?Akarmi...ami a sajat erkölcsi normamba belefert. Szoval jol esett volna megizlelni a tengert...de ott allva, a kellemesen meleg homokkal a talpam alatt, meztelen vallamon erezve a Nap sugarait, a fulembe beszivargo tengermoraj, es a közelben, egeszen a parti setany melllett elhelyezkedö apro etteremböl ideszivargo illatok, elegge ellattak kellemes impulzusokkal. Az egesz pillanatban az volt a legerdekesebb, hogy egy parhuzamot veltem felfedezni egykori kairoi latogatasom es ezen tartozkodasom közt. Egy embernek az agya a hallason, latason, izerzesen, tapintason, szaglason, es megerzesen keresztul jut informaciokhoz, ezek alapjan alakul ki benne egy erzes, miutan az erzet tudatosult....mindez itt, most hasonlatossa valt. Ahogy körbe pillantottam, a hosszan elnyulo fövenyen szaladgalo kutyak, a nem messze festegetö idösebb neger, a homokban egy bottal rajzolgato tinedzserpar, mind sugarozta felem azt, amiert tulajdonkeppen nekem ide kellett jönnöm. 2 evvel ezelötti emlekeim egy pilllanatra sem halvanyultak...söt. Akkor is egyedul jartam errefele...de megsem. Bejartam egesz Andaluziat...de mindvegig Velem volt egy kep...Csak egy kep?Kerdezhetnek sokan...Nem, nem csak az...hogy miert jöttem el Kairobol egyedul, es hogy akkor miert jartam be a letunt mor birodalom remekmuveit, azt jol tudtam. Mindannyiunkban lakik egy bizonyos felelem...kiben több, kiben kevesebb.Van akiben eleri az elviselhetetlen szintet, es pszichiatriai betegseg formajaban nyilvanul meg, van akiben csak subklinikai szinten kinzo folyamatkent hömpölyög vegig az eleten at. A baj az, ha a felelem haraghoz, a harag gyulölethez vezet....Ugy erzem en a harmadik stacioba sosem leptem meg. Körulöttem felelenkult az elet.Egy 5 evesforma fiucska sarkanyt ergetett...hangosan kialtozott spanyolul az anyjanak, aki a homokfövenymenti kökorlaton uldögelt. Egy simaszöru foxit futtato fiatal srac kiabalt a furge kutyusnak, egy futo tunt fel....es ket görkorcsolyazo huszoneves formas lany....ugyereztem mar orak ota ott allok, miközben csak par perc telt el. Egy kellemes szellö ismet meglegyintett a grillezett sult illataval...mely pillanatra, elfujta sajat szagomat. Calvin Klein jol eltalalta ezt az "oldatot"...gondoltam....ahogy jobbra fordultam körulbelul 70 meterre a fövenyen ulve pillantottam meg egy alakot. Egyedul csucsult a homokban, bokaig erö szoknyaban...hajan zöld hajpant, divatos napszemuveg möge rejtette arcanak jo reszet. Latszott, hogy Nap nem sok erte böret, de ez igy volt jo. Ahogy fokuszt valtottam, ereztem, hogy a csölatas fogalma realizalodik ott...Nem volt olyan meleg, hogy delibabnak kelllett volna kepzödnie. Amikor legutobb Francois-nal jartam megigerte, hogy segit elrendezni egy ket dolgom. Gyanusnak ereztem a szituaciot...Valahogy eszembe jutott egy Dali kep...nem tudom, hogy mikent.Cadaquesben jarva lattam...pillanatra nem tudtam mitevö legyek. De a helyzet, a pillanat, a szituacio nem veletlenul adodott, nem veletlenul jött letre. Tul sok volt a veletlen...mar-mar gyanakodni kezdtem volna, ha masrol lett volna szo. Mikor Mijasban egy kesö delelött kaptam egy smst, es nem sokkal kesöbb lefolytattam egy telenfonbeszelgetest, tudtam, hogy ezt a törtenetet folytatasosra irta valaki....ahogy az uldögelö alak möge ertem, melyböl nem vett eszre semmit, azt gondoltam, hogy vannak utak az ember eleteben, melyeken vegig kell mennie, es ha akar, ha nem, nem tud leterni, maximum idöröl-orara. Leterdeltem a homokba...minden roppant giccses es egyszeru volt....mint altalaban a dolgok egy ember eleteben. Vincent Le Roy, csak egy mondatot mondhatsz...ereztem, s ekkor az elöttem homokban udögelö alak megszolalt: Hmm...meg mindig jo az illatod!Vajon mekkora lehetett a valoszinusege annak, hogy csak ugy, random modon valasztott nyaralo helyemen meghallom ezt a mondatot?Nem valaszoltam....helyette belemarkoltam az aranyloan vöröslö göndör hajfonatokba, es szeliden meghuztam öket....Rachel nem banta, es ebben benne volt minden....