...talán néha meg én is eltűnődőm hogyan is kezdődött ez az egész...mert minden elkezdődik valahol, egyszer...hogy véget ér-e? azt nem tudhatjuk...hogy az én történetem meddig tart? nem tudhatom...talán jobb is igy. Kopottas kairói kávéházban ültem...amely valamikor jobb napokat látott, bar így is kirótt az eleganciájával a többiek sorából...mivel ide nem jutott el a dohányzás káros hatásairól szóló hírek, igy körulöttem bőven szívtak az erősebbnél erősebb dohányt...sokan talán füstszűrős nélkül...tudtam, ruhám áporodott, es hányinger keltő szagú lesz hamarosan...de úgyis megszabadulok töle...amint túl vagyok ezen az egész kellemetlen ügyön. Kellemetlen igen, mert helyre kell tennem valamit...a renomémat. Korábbi életemből származó dolgok, e események vajmi kevés hatása volt életem ezen szakaszara. kivéve ezt az esetet. a nem messze tőlem vízi pipázó idősebb, sovány kissé karvaly képű arab férfi, kin a helyi viselet a galabeja volt, furcsán meregetett...vízipipájának füstjének az illata, mert ez illat volt, eljutott hozzam is...valami, ami inkább illett a helyhez, márcsák a tradíció miatt is...egy pillanatra kellemesen elkábított...talán ez is volt a célja...ki tudja mi volt a dohányban...ha egyaltalan dohányt szívott...az ablakokon beszüremlett a lemenő Nap fényé...lemenő, igen hisz késő délután volt. A pillanatról eszembe jutott a legutolsó randevúm...randevú...francia eredetű szo..megint a francia....akkor is hasonló körülmények között üldögéltem...késő délután. Szinten egy kávézóban...Rachelre várva...Rachel...vannak szálak...melyek sosem szakadnak el az életünkben...talán nem is szálak...csak egy szál...melyet akárhogy tépáz a természet sosem szakad el...sosem...az Oberoi szálló kávézója kiváló hely volt igy késő délután, a vízipipa, es cigaretták füstjében arra, hogy kitekintve a nagy ablakokon lelkiismeret-furdalás költözzön belem...lelkiismeret-furdalás ki nem mondott es kimondott szavakért, meg nem tett es megtett dolgokért...ahogy előttem megjelent Rachel kepe...hasonló volt mint az a látvány, melyet nem messze figyelhettem meg...hisz előttem volt, előttem magasodott az emberiség egyik örök rejtelye...mely minden egyes alkalommal elvarazsol...megigez...es elszakit a jelenböl...amikor egyszer volt szerencsem atelni, hogy egyedul maradtam a hatalmas fekete gránitból készült szarkofággal a sirkamraban, ugy ereztem bele kell masznom..minden egyes tiltas ellenre...végezhettem volna egy itteni börtönben is...es igen, talan meg is lehetne vetni erte...rongalok...de ott, es akkor hivott magahoz a törtenelem...az a rövid idö amit bent töltöttem megoldotta egy idöre az akkori gondjaimat..talan ujra be kellene mennem...Kefren farao nagy piramisa a világ egyik csodája...es ez itt, a szallloban a kavezoban is erzödött...valahogy athatottta a környezetet..vagy csak en ereztem ugy...vagy csak en akartam ugy erezni...egy ideig Kairo egy europai epitesz, talan belga...mar nem emlekszem...tervezte negyedeben akartam elni...szabadon...aztan mashogy hozta az elet.Kar, hogy Rachel nem latta...ha latta volna, maskepp alakult volna....vajon sajat akaratunk a sajat akaratunk-e?nem a akörulmenyekhez valo idönkent kelletlen alkalmazkodast valljuk kesóbb a sajat akaratunknak...?tudtam, hogy ma este felmegyek a Nagy Piramishoz...nincsenek kellek az eletemben egy joideje, es ez jelentösen megkönnyiti eletem, de ez egy belsö kenyszer volt..huzoerö.Tudtam le fogom fizetni az öröket...ez itt igy van rendjen...es akkor csak en es Kefren leszunk ...mindez az egesz gondolatmenet, igy ottulve kisse nevetsegesnek hatott egy pillanatra...ahogy szetneztem, es lattam környezetemet...unott köver amerikai par...pöffeszkedö helyi uzletemberek...az idös arab, nem messze tölem a vizipipajaval...egy tweed zakot viselö, talan angol ferfi...es a nevetsegesen kinezö, hawai bermudat viselö szöke orosz ferfi a talan felesegevel...ebben a környezetben ez a gondolatmenet kisse disszonansan hatott...valahol megis jo erzes volt...egy pillanatra elfelejtette velem miert ultem ott...a lassan-lassan kiurulö apro cseszembe hibiszkuszteat töltöttem..hideg volt...kellemesen uditö...a zöld tea mellett ezt ittam...vizet ritkan...nagyon ritkan.ahogy lassan vegigpillantottam a kavezo közönsegen, tekintetem a zongorista fele tevedt...es ezzel a tekintessel gyakorlatilag le is benultam...talan meg a pohart tarto kezem is a levegöben maradt...egy ferfi tunt fel, peckesen lepdelve...de igazabol nem ez, illetve ez is volt az ami megbenitott...önmagaban egy ferfi latvanya nem szokott megbenitani...a mellette vonulo magas nö volt az, aki leallitotta az egesz pillanatot szurrealista kepre formalva a körulöttunk levö törteneseket...a nö latszott szinte birtoklott tárgy kent tartozott a férfihoz...értettem en...mint egy király, fejen a koronával...úgy vonult ez az ember...s a korona ékszer zölden ragyogott, ahogy a smaragd...összeráncoltam a szemöldököm....es valószínűleg látszott rajtam minden emberi érzés, ami egy arcon látszat...látva a párost, korábbi gondolataim szinte mágikus tartalmat hordoztak...itt...ereztem, hogy nem jól érzem magam, ha lehet ilyen bután fogalmazni....Vincent...újra érzelmek támadtak benned...a múlt után...Rachel iránt...azt hittem nem élnek mar ezek...de mint az alkoholistának egy csepp alkohol is elég, hogy beindítsa az ön jutalmazó folyamatot. Nekem a látvány volt az ami azonnal beindította a frontális lebeny köreit...ereztem, hogy az egész terem tele lesz valami leírhatatlan érzéshalommal...vagy valami hasonlóval...a nő tekintete ekkor ért el hozzam...lattam összehúzza szemeit...homloka felszalad...inkább zöldes, mint barna szeme egy pillanatra megtelik valami olyannal, melyet nem emlékszem mikor lattam utoljára...es Rachel elejtette a kezéből az apró zöld kis táskát....