Amikor az ember lelke kong az uressegtöl es nincs ami es aki feltöltse, akkor jön ra, milyen egy vakumban letezni....ahol semmi nincs...se levegö...se hang... se feny....se elni se meghalni nem tudsz....

...Honnan jön ez a gonoszság, ami átitat sokakat...néha mindent...Honnan nyeri a táplálékát, mit akar?...mivé lesz?...miből lesz? Miért ragad el egyeseket?...Mások miért állnak ellent?....Mit teszünk, hogy mi ne legyünk áldozatai?....vajon miért csak az ember gonosz?? vajon az ember az maga az ördög??? Miért képzelik, hogy patája van...meg szarva? Miért vetítjük másnak...miközben itt van közelünkben....évszázadok óta...amióta az ember az ember....és akik nem esnek áldozatul, azok az "angyalok"....Ezek a gondolatok cikáznak át rajtam miközben az imát hallgatom, amit nem értek...de tudom, hogy a Koránból idéz....

.......álltam a hídon, a kovácsoltvas korlátnak támaszkodtam, ujjaim alatt éreztem az évszázadok  erezeteit.  ahogy előrehajoltam, át a korláton, belehajolva a lassan hömpölygő ködös semmibe egy pillanatra megvillant előttem a folyó valószerűtlenül zöld vize. na igen, a Szajna meglepetéseket tud okozni mindenkinek. bármikor, és bárhol. a zöldes vízen felsejlett előttem egy lassan haladó csónak sziluettje. a csónakban egy nő  körvonalait véltem felfedezni....piros kesztyűt viselt, és egy talán fekete lepelt viselt. arcát eltakarta a lepel....hosszan húzott az evezőkkel. lábánál, a csónak aljában egy szál virágot láttam. nem ismerem jól a virágokat, de ezt egyértelműen felismertem. egy rózsa volt. éles kontrasztot alkotott a feketének tűnő lepellel. de valahogy kiegészítette a piros kesztyűt.  egységet árasztott a kép, de egyben sugározta a kontrasztokat is. tetszett....határozottan tetszett. a rakparton leparkolt autóm jutott eszembe. a belső hasonló kontrasztokat tükrözött....egy félmosoly húzódott a számra. mögöttem francia szavakat hallottam kiáltani. egy lovaskocsi kerekeinek ütemes kattogása, a lovak patáinak csattogása verte fel az átmeneti csendet, melyet eddig csak az evezők vízhez érése zavart meg. pillanatra hátrafordultam. egy unott kocsis ült a bakon, az elhúzó kocsiban egy arc sziluettjét véltem felfedezni. valahonnan ismerősnek tűnt az idősebb férfi arcéle, de nem volt időm minden részletet megjegyezni, mert a kocsi tovarobogott. mégis hagyott bennem egy furcsa érzést....deja vu? hmm, ki tudja? a furcsa érzéstől kísérve fordultam vissza a folyó, és a csónakban ülő nő felé....de ő már jóval odébb evezett, körvonalai lassan-lassan belevesztek a ködbe. furcsán valószerűtlenül azonban az evezőt markoló piros kesztyűje szinte világított a szürke ködben. arcát nem láttam továbbra sem. ott álltam az ősöreg hídon, ujjaim alatt a hideg festett vas, orromban érezve a nyirkos levegő millió különböző szagot rejtő illatát, azon tűnődtem, hogy vajon a történelem valóban ismétli-e önmagát? úgy, ahogy a mondás állítja....vagy csak ez a nagy eseményekre vonatkozik? és az egyéni eseményekre nem? vajon van-e ismétlődése az ember korábban megtörtént dolgainak? kiszámítható-e az ismétlődés mértéke, gyakorisága?és van-e értelme egyáltalán kiszámítani bármit is? vagy csak hagyjuk sodorni magunkat az ismétlődő dolgokkal? mikor lépjünk ki a dolgok folyásából, amik korábban már egyszer valahova sodortak? mikor avatkozzunk be tudatosan és mikor hagyjuk a dolgokat folyni beavatkozás nélkül? ennek tudása végtelen nyugalmat, bölcseletet és esetlegesen előrelátást igényel....legalábbis ezt vélem gondolni. Ahogy a csónak és vele a misztikus nő eltűnt a lassan folydogáló folyó sodraiban hirtelen csönd és üresség vett körbe....hirtelen rám telepedett csendes semmiben érezni kezdtem a korábbi pillanatok, percek órák és napok sürgető, feszegetően , irritálóan sürgető nyomását. a nyomást, mely mindig arra kényszerített, hogy cselekedjek. ez az állapot odáig juttatta a testem, hogy vadállatként várta a következő megpróbáltatást, sohasem megnyugodva űzve a stresszhormonok által állandóan a jelenben, a valóságban ébren tartva. kínzó, szúróan fájdalmas állapotot fenntartva. megszüntetve az ilyen és ehhez hasonlító  békés filozófálgató pillanatokat. hosszú évek teltek el. hosszú néma évek, a sürgetés béklyójában, míg végre a Szajna mellett valahogy újra rám talált ez a pillanat. felderengett előttem egy régmúlt pillanat emlékképe. békés mosoly költözött arcomra....orromat frissen készített crepes érte el. a jobb part menti ősöreg fogadó nyitott ablakán kiszivárgott illatokról eszembe jutott egy régi kollégám. egy korábbi életének egy periódusa. mikor még bibliafordító volt. egy vidéki, Párizs közeli kolostor sötét, gyertyák által gyengén megvilágított pincéjében, egy durván megmunkált fapadon fordította a 13.századból származó francia nyelvű, ereklyének számító bibliát....sokszor megfordult benne, hogy a fordítás végeztével eltünteti a bibliát. színes képekkel teli, ritka darab volt. és még egy valami miatt tetszett neki. volt benne egy oldal, amiben volt három magyar szó. nem értette hogy került bele a bibliába három magyar szó, de úgy érezte, hogy ennek utána kell járnia. sokáig vívódott azzal a gondolattal, hogy a könyvet magával vigye, de végül nem tette. úgy érezte, hogy a tízparancsolat ide vágó utasítását be kell tartania. de ezek után egész későbbi életében szörnyű lelkiismeret furdalás gyötörte,. lelkiismeret furdalás, hogy nem járt utána annak, hogy a három szó, mely anyanyelvéhez tartozott hogy került a bibliába. a hosszú szenvedését, lelkiismeret furdalását végül egyszerűen oldotta fel: feladta a világi életét és szerzetesnek állt. Oszkár ekkor tűnt el az életemből azóta se láttam, de mindig ha eszembe jut joviális alakja, szélesen elmosolyodok. Mosolyom sokáig megmaradt még aznap éjjel, a hömpölygő ködben, a nyirkos macskaköveken bolyongva, lefelé botorkálva a Pont Neuf-ről.....

...a pincérsrác készséges és kedves volt.bar nem tudott angolul, én sem árultam el, hogy nem idevalósi vagyok. ahogy lecaplattam a domboldalon a kacskaringós szerpentinen, számban mar előre érezve a kellően érlelt sajt izét, átfutott rajtam a délelőtti beszélgetés az angollal. Valójában hova és miért rohangálok én a világban? Miért nem maradok például itt vagy valami hasonló helyen. Bankszámlámon elég pénz, eredeti szakmám egy idő utan itt is tudnam uzni. Az angol elgondolkodtatott...az asztal mellett aztan reszletesen vegiggondoltam ujra. Egyszer abba kell hagyni...Csak el kell donteni mikor. Utana mar konnyen megy. Ha erlelodik bennunk a valtozas igenye, egy ido utan mar konnyu lesz meglepni a dolgot...Igy van ez, mindig. Ereztem, hogy bar a Nap meg fent volt es vadul tuzott , sugaraival beboritva az egesz öbölt, kezdett huvos lenni...valahonnan fust illata szallt felem, nem tul erosen, inkabb egy kis buket adva a hangulatnak...miutan a szomszed asztaltol elment a 2 idosebb hölgy, fellelegeztem. Egyrszt, mert megszunt az allando dohanyfust, masreszt, mert a verebek, melyeket eddig etettek, es az asztalomon ugraltak a sajttal illetve a sosmogyoro közt, elrebbentek...egyedul voltam...a Nap vadul huzott lefele a latohatar ala, mi mast is varhattam volna...az ev legrövidebb napja volt...meg itt is. Ereztem lassan fel kell huznom a kabatom...labam alatt az apro kavicsok surrogasa verte fel a nema csendet, mikor megmoccantam. A tenger szinte dermedten pihent, a par nappal ezelotti tombolasnak nyoma sem volt. Talan par szaz meterre a parttol 2 kis csonak mozgott lassan...gondolom a reggel latott idösebb halaszok közul valamelyikek huztak evezoiket...ereztem, hogy én is szívesen lennék köztük...barmi mast, csak ne ezt, amit most csinalok...csonakjaik felett, mint mar megszokott, siralyok köröztek, valoszinuleg lakomára várva. Milyen fennkölt, es egyszeru volt a pillanat...hetköznapi, megis valahol páratlan...lassan felkeltem, fizettem és megindultam a kocsim fele...várt rám a környék ezernyi titka...így van ez itt La Herradurában...

Az, hogy Igornak sikerult ravenni erre az utra csak annak volt koszonheto, hogy szerettem hajozni…hogy valojaban mit is szerettem benne, amikor az egesz talaj a labad alatt mozog, nem tudod, hogy mikor milyen iranyban mozdulnak el a dolgok körulötted, es ha esetleg egy kabinban alszol, az agyad, furcsan hömpölyögve mozog…neha-naha meg-meg randulva az egesz kabinnal…nos, azt hiszem talan a szellel, a vizzel, es a szel altal felkorbacsolt hullamokkal fugghet ossze…illetve a szel altal az arcodba vert sos izu tengeri permettel, szanaszetfujt hajaddal…a totalis szabadsag erezesevel, melyben valahol benne van a felelem a barmikori hajotörestöl, a csontig hatolo, benito jeges viztöl…talan valahol mindez egyben. Minedenesetre, amikor a parhetes elsö rövid kurzus utan, amit az ismeröseinek tartottam, megkert, hogy utazzak eszakra, nem nagyon atalottam kötelnek allni…eszakra??? 3 napig utazni?…de amikor szokasahoz hiven egy felmosollyal szajanak bal sarkaban közölte, hogy a norveg tengeren fogok utazni egy tengerjaron, kulön luxuskabinban, nem haboztam…a kurzus melyet tartottam igazabol egy pszichologiai felkeszites volt…remek helyet talalt erre a celra. Amikor a fedelzeten vegigsetaltam, a metszöen jeges szel kiölt mindenerzest a kezeimböl, melyekre nem huztam kesztyut. Egyszeruen elfelejtettem hozni magammal, de nem igazan zavart most az egyszer. A korlat mellett tamaszkodva, lenezve a feheren fodrozodo vizre, amely kisse kulönösen csillogott a delnyugati iranyban lasan kiunyo naplemente halovany sugaraiban,, hirtelen eszembe jutott egy utam a tengeren…eltunödtem, hogy vajon hanyszor is hajoztam mar igy…soxor. Az egyik alkalmaval, mely igazabol egy tanulmanyut volt ereztem elöször az ujjaeledö szbadsag erzeset eletemben…de ennek mar jopar eve volt…narancssarga orkankabatom jobbzsebeben egy zsebkendö utan turkalva egy papirdarab akadt ujjjaim köze…nem kellett elövennem ahhoz, hogy tudjam mi all rajta.egy szallodai prospektus megmaradt elölapja…ez a kabat volt rajtam akkor is, amikor ott jartam…mikor is volt az?hmmm…nos, nem ebben az evben az biztos….es az elet apro, ambator annal mokasabb jatekai reven par napja ismet ott kötöttem ki…Igor es ”cege” jovoltabol a rendelkezesre allo ketajtos kupebol kikaszalodva, nyakkendöcsomomat szigoruan megigazitva, a kocsi melle pattano parkoloör kezebe nyomtam a kulcsot. 2 lepest tettem, majd visszafordulva mosolyogva kerdeztem, el tudna-e intezni, hogy mire legközelebb beulök, kivul-belul kitakaritjak a verdat…egy ”termeszetesen” volt a valasz….vajon mit gondolt rolam?nyamvadt lekezelö, bekepzelt milliomos urifiu….no igen, ha ezt gondolta, akkor jo volt az alcam…amugy meg, nem erdekelt. Az Aston Martin kulcsat a kezebenyomva besetaltam a hotelba…vegyes erzeseim voltak…felelem, kivancsisag…vagyakozas….mesebeli misztikus remenykedes velegyedett a mindennapos zajos, fustös valosag valodi mivoltaval.Annak, hogy itt jartam egyszer mar, nem volt jelentösege az uzletben…kontrasztos volt az egesz pillanat…a norveg tengeren a jeges szelben eszak fele hajozva, egy mediterran szalloda papirja, es az ahhoz kapcsolodo erzesek, illetve emlekek adtak a furcsa elegyet. Mintha a szel, a hideg, a tenger ellensulyozni akarta volna a törtenetet, ami ott delen talalt maganak helyet a megvalosulasra..eszembe ötlött az egyensuly kerdese, a jo-rossz, szep-csunya stb. hasonlatparok tömege . Se egyik, se masik tultengese nem jo….s a korlat mögött allva, hallgatva a mellettem allo idösebb ferfi german nyelven folytatott diskurzusat egy növel, eszembe jutott a tarsadalom, amelyböl ez a ferfi jött. Ami csak ugy naprol-napra egyre nagyobb szamban termeli ki az egyensulyt vesztett, instabil lelkeket…a valaha tul szigoru, szinte mar-mar fasiszta tarsadalom, atbillent a masik oldalra….es tulkompenzalt…sok esetben megteremtve ezzel a lehetöseget annak, hogy olyan emberek nöjenek fel akik, legbelul teljesen mast hordoznak, mint amit tesznek, vagy amit kivulröl latni rajtuk…bizonyos esetekben ezeket a dolgokat valtogatjak, termeszetesen nem tudatosan….egy jobaratom mondta, hogy mindegy mi van belul elrejtve, az szamit ugyis amit teszel, es csinalsz, azt latjak az emberek, aszerint itelnek…esetleg, ha netan belatnak a belsöbe, vagy megrettennek a kontraszttol, vagy attol, hogy ugyanazt latjak ott, ami sajat magukban rejlik…avagy esetleg semmit sem. Persze ezek utan surgösen eltavolitjak maguk körul az ilyen fajta lenyt..egy nemet pszichologus szerint a nyugati vilag rossz iranyban halad…nagy utemben termeli ki magabol a libikokaszeruen billegö bizonytalan lelkuletu, borderline embereket…hmmm. Erdekes volt rajönnöm, hogy környezetem tele volt a hasonszöru emberekkel…ki megbujva, ki nyiltan sugarozva…Igy a kelö tavasz idejen, utban az eszaki sarkkör kihalt, maganyos mezöi fele roppant furcsa erzes volt ezeket a gondolatokat realizalnom. Kezdtem erezni hogy az ehseg es a hideg hamarosan visszahajt a hajo belsejebe. Meleg, kellemes izek, talan lazac, talan egy jo pohar feher bor hozza…esetleg az ugy szeretett osztriga ize…mindez hivogatott. A kabatzsebbe dugott kezem ujjai altal szorongatott papirdarab jelentette azt a halovany kapcsot, egy tökeletes vilaghoz, melyet mar ateltem egyszer…az arcomba vago szel, megbenitva, es tuszeruen szurkalva arcböröm juttatta eszembe, hogy jelenleg masfele tartok, mas okbol….vart valahol a Lofoten szigetek tajekan egy feladat…tudtam, hogy utam rövid lesz, es hamarosan ujra melegebb videkek fele sodor a sors. Egy utolso pillantast vetettm a vizfodrokra, szemuvegemet feltoltam a hajamra, megszoritottam a pairdarabot, mint egy energiat ado magikus tekercset, es a bordazott meredek vaslepcsön leugettem a kilatoi fedelzetröl. Az ajto melletti tablara pillantva olvashattam a hajo nevet: Neringa….hmm.Egy varos a Balti-tengernel. Talan Litvaniaban…bar, lehet, hogy tevedtem….erdekes nev egy norveg hajonak…valahogy ugy ereztem ismerös a hajo neve nekem, de nem tudtam honnan…talan a valamikori elözö eletemböl?avagy egy parhuzamos idösikbol?ki tudja….

.....pontosan megbeszelt idöre kellett mennem.a telefonbeszelgetes rövid volt, lenyegretörö.Igornak regebben sokat segitettem, s tudtam, az Ö vilagaban egy kesöbbi telefonhivas, es keres azonnali valaszt eredmenyez. Igy volt ez most is.a hivas utan ultem a szobamban, agyam zsongott, tompa volt az egesznapi kommunikaciotol, problemamegoldasoktol, nyugöktöl, emberi tragediaktol....ahogy a könyveken vegigsiklott a tekintetem, amelyek kisse egyenetlen rendben, neha egymason, egymasra dölve hevertek a polcokon, nemi szomorusag vegyult a faradt felszabadulas erzesebe...ezeket a szakkönyveket joideig nem olvasom....de azonnyomban tudtam, hogy ez az allapot nem örökke fog tartani. Amikor elhagytam a 7 emeletes epuletet, s a nyitott napfenytetön keresztul kocsimbol egy pillanatra feltekintettem az ablakokra, melyekböl sokszor bamultam kifele, a varost, az alant elterulo forgalmat nezve, furcsa erzes keritett hatalmaba egy pillanatra....mintha alombol ebrednek, valami ilyesmi erzesem volt. Megtenni olyat, ami gyökeresen valtoztat korabbi eletmeneteinken, eleg kemeny dolog....de legyöztem a bennem lakozo alazatos felelemmel teli lelekfelemet, es elindultam egy ismeretlen, de remelhetöleg izgalmas es inspiralo uj ösvenyen. Igazabol csak szemlelödni akartam...nezni, es erezni a dolgokat, targyakat, embereket....nem beavatkozni, hanem csak sodrodni, kiterni...aramlani, mint egy level a patak vizenek felszinen, amelyen egy katicabogar utazik, es szemleli az elhalado partot. Nem tudtam Igor mit tud ajanlani nekem, de biztos voltam, hogy több kulönbözö jövedelmezö lehetöseget fog kinalni....mikor elöször talalkoztunk Ludmillat a feleseget hozta hozzam, keveset szolt, leginkabb a tolmacs beszelt....felesege, aki 4/4-es nercbundaban uldögelt, egy szot sem szolt. Igor, egy fekete latexszövesu Alain Manoukian felsöt, es egy fekete Boss öltönyt viselt. Tetszett az összealllitas, de nem szoltam egy szot sem...vegighallgatva a törtenetet, tudtam, hogy a megoldas nem lesz egyszeru...utolso kivancsi kerdesemre, melyet a tolmacsnak tettem fel, Igor valaszolt,de nem az anyanyelven, hanem az enyemen...autoalkatreszkeresekedö, mondta mikor afelöl erdeklödtem, mi jot is csinal mifelenk....elvigyorodtam,hisz tudtam, hogy nem ez az igazi jövedelemforrasa...Igor szaja szegleteben is megjelent egy halvany mosoly...attol fogva csak a tolmaccsal talalkoztam. S most uton fele, kivancsi voltam mit fog ajanlani egy magamfajta embernek....amikor közölte, hogy hol talalkozunk, kisse meglepödtem,de nem szoltam semmit. Behajtva a varosba, a szokasosan lepesben halado autosorok közt savot valtogatva, hogy el ne unjam magam, tompan bamultam ki az ablakon. Akarkinek hihettek...bankar, ugyved, uzletember, akarki lehettem volna....a feher ing, melynek felsö gombja lazan ki volt gombolva, illetve a sötet zako megfelelö "alcaruha"volt...a nagy, fenyesen sötetedö uvegu kocsim is teljesen hozzatartozott ahhoz a trendhez, ahhoz a vilaghoz, amelyhez közeledtem, amelybe keszultem belepni...szemuvegen hanyagul fel volt tolva, joval a homlokom föle...igazabol ez fogta, ez rendezte valahogy egysegbe a hajam, mely egyebkent szanaszejjel belelogott volna a homlokomba...ahogy egyre közeledtem a "keleti sziget"fele, egyre nagyobb, es impozansabb autok tuntek fel....minden masodik sarkon egy regisegbolt, vagy muveszeti galeria, avagy etterem...a zebran athalado furcsabbnal furcsabb fajtaju kutyakat setaltato idösebb hölgyek, feketeben, rövid miniszoknyaban sietö szöke nök, es a szinte mindehol lathato "businesslike"öltözetu vekony, semmitmondo kinezetu, egyforma metrosexualis fiatal ferfiak jelenlete jelezte, hogy lassan megerkezem uticelomhoz....parkolot talalni nehez volt, de nem igazan zavartatva az esetleges bunetestöl, szokasomhoz hiven, ismet tilosban parkoltam....lassan bandukoltam a patinas kirakatokat nezegetve....festmenyek, regisegbolt, aukcioshaz, keleti fuszerek boltja, exclusiv design fodraszat, ismert lemezkiado irodaja mellett haladtam el, es igazabol a hazakat, a kapualjakat figyeltem...melyek nemelyikeben perzsaszonyeg vezett fel a bejarattol a regi, amde peldasan karbantartott liftig...szepek voltak. Ahogy nyitott posztokabatomban vegigbandukoltam bameszkodva az utcan, be-be nezve es meg-megallva egy egy kirakat elött, lattam, hogy jonehany eladonö vegigkövet a szemevel...ja, nem neztem ki metrosexualisnak...laza voltam, s a szemuveg, mely hajamat hivatott összefogni, adott valami kulönlegesseget a kinezetemnek. Elvigyorodtam...mennyire is nem erdekel ez az egesz, amit itt latok, meg akkor is, ha kinezetem alapjan akar reszese is lehetnek ennek a plasztikvilagnak....mert az volt. Egy plasztikvilag...Plasztikemberekkel....mesterkelt, krealt eletekkel, es törtenetekkel...s a sors fintorakent tudtam, hogy ezen plasztikvilag szereplöi valojaban ugyanolyan halando emberek, mint barmelyik masik, egy kairoi nyomortanyan, vagy az esöerdö melyen....csak ezek itt a felvett plasztik alarcokkal igazabol egy szinhaz szineszei, es sajat maguknak jatsszak a darabokat...az, hogy en ugy neztem ki ahogy, es olyan kocsival jartam amilyennel, igazabol a szabadsagomat jelkepezte...hisz mindig megmondtam mindegyik plasztikembernek, hogy mit gondolok, es hogyan...es soha nem volt belöle problema, söt....Igorral a Prive klubban talalkoztam. Gyanitottam, hogy az öve,de igazabol nem volt lenyege. Ebben a varosban, illetve ebben az orszagban a ketszinuseg nemzeti hivatas volt...nem voltak kuplerajok, nem voltak prostitualtak, söt meg kabitoszer sem volt, illetve alkohol sem volt este 7 utan....egyenlöseg, alazat, es nyugalom URALKODOTT....ja, persze...elni es elni hagyni jutott eszembe....nos igen....de ha a dolgok möge neztem lattam, a mindenhol megbuvo kettöseget, a valojaban az alsagos rendszert kijatszo, avagy igazabol azt kijatszani meg sem probalo embereket...EMBEREKET....a klub bejaratanal termeszetesen szigoru ellenörzesen mentem at, nem lepett meg. A jol öltözött nagydarab biztonsagi emberek vörös szönyegen alldogaltak, a sort, mely termeszetes hogy volt, egy kordonnal valasztottak el az utcan haladoktol....egy tablat figyeltem meg az impozans faragott kökapu mellett...divatbemutato lesz ma est...igy vilagos volt miert is van ennyi ember a bejaratnal bebocsajtasra varva...glamour, pret a porter, haute de couture...valahol ez is mesterkelt volt....de legalabb ebben volt kreativitas...eszembe jutott a föiskolai eveimben olvasott, latott hasonlo esemenyek sora...mennyi tanulmanyt, marketingtervet is irtam ebben a temaban...reklamkampanyokat tervezve, swot analiziseket, es egyeb furcsasagokat irva....de regen is volt. Atjutva a mosolygo szuröembereken, egy, meg inkabb mesterkelt vilagba erkeztem...szinte mar mokas volt...az odon hazban, mely gyönyöru epiteszeti megoldasokat, es klasszikus tradicionalis szobrokat mutatott fel, egy high tech klub muködött...elhaladva a kokteljakat szurcsolgeto, unott szoke nök, es "összevissza"kocos, a himnem jellegzetessegeit elvesztett ferfiak mellett megpillantottam a hely "fönöket". Diszkreten megerintettem a karjat, es mondtam miert jöttem...Igor egyszeruen vodkaval kinalt...nezve a zömök, rövidnyaku, barazdaltarcu ferfit kepletesen megrantottam a vallam es elfogadtam a kinalast...a masodik feles utan Igor vazolta a lehetösegeket. Valojaban nem lepödtem meg az ajanlaton...ahogy vegigneztem a par meterre allo, biztonsagi emberen, a tölem jobbra a magas barszeken ulö szöke nön, ki egesz idö alatt stirölt, mint potencialis aldozatot, a tölunk körulbelul 15 meterre huzodo hosszu, keskeny emelvenyt, melyen egymas utan sorjaztak fel-ala kulönbözö ruhanak hivott alkotasokban magas, vekony nök, a felhomalyban meghuzodo profi fenykepezögepekkel kattingato profinak hivott fotosok, melyek talan egytizede, ha igazabol rendelkezett azzal a "szemmel" es tudassal, illetve fantaziaval,ami igazabol kiemelkedöve tette, hisz a többi valojaban egymas faszanak a szopasabol adodo, egymasnak adott dijak, illetve elismeresekböl adododo "ismertsegnek"köszönhetö profinak hivott figura volt aki kihasznalta a lehetösegeket....mennyi ilyennek a fotoit tanumanyoztam anno, reklamkampanyok analizise soran...illetve esetleges tervekhez valo portfoliok, vagy fenykepsorozatok böngeszese közben jöttem ra, keves...keves..keves....villamszeruen sujtott le ram a 2 ev emleke...a 2 ev, mely kreativ, inspiralo, es kulönleges volt....szinte teljesen el is felejtkeztem rola...most, ebben a környezetben felidezödtek a fogadasok, termekbemutatok, fotozasok....vajon hol voltak eddig ezek a kepek, emlekek bennem...Igor varta a valaszom....pszichologiai tanacsadas az embereinek, egyes esetekben kulönleges feladatokra valo felkeszites pszichologiailag...neztem a rezzenestelen orosz arcot. Es nem atalottam megkerdezni, hogy fekete, vagy feher-e a zaszlo....Igor elnevette magat...par eves ismeretsegunk alatt elöször....belenkij mondta oroszul...ertettem. feher...röviden par mondatban vazolta a szituaciot, es akkor megertettem, hogy nemcsak az ocean nyugati reszen vannak jo fiuk....keleten is akadnak jonehanyan, meg akkor is, ha alcazniuk kell magukat mondjuk feketeben....ahogy lassan vegigneztem a kifuto mellett ulö unott arcokon, a lelkesedes alarcat magara eröltetö ugrabugra szervezökön, az emelvenyen vonulo csinos nökön, a felhomalyban meghuzodo furcsa alakokon, a mellettunk szelsebesen elhuzo pincernön, az emelveny tulso sarkaban guggolo metrosexualis kuszatekintetu fotoson, akinek festett fekete haja a homlokaba logott, valahonnan ismerösnek tunt a figura...Igor kerdö tekintete, a szobamban utolsokent ulö paciens ketsegbeesett tekintette, majd szavai, melyek mögött en tudtam, es ereztem a valot, de igazabol mar nem akartam erezni es tudni, es viselni, es megoldani a problemajat, mindez afele hajtott, hogy kinyögjek egy laza igent a szamon...valamiert eszembe jutott apai nagyapam...az úriemberek mintakepe...mit mondana most vajon....ereztem, hogy valasza egyertelmuen egy "nem" lenne. Megtartva lelkemben, szivemben filozofiajat, az emberiesseg mintapeldanyanak mindenkor fejet hajtva neztem szembe Igorral...bennem meg van az ami az öseimben...ami nagyapamban...ezzel a tudattal hagyta el a szamat az orosz szo: da...haraso....a poharamba zudulo pezsgö buborekjait bamulva tudatosult, hogy befejezödött az elözö eletszakaszom, es valami uj indul el ma ejjel....a finom orosz pezsgöt kortyolgolgatva jutott eszembe, hogy tulajdonkeppen ugyanazt fogom csinalni...csak most en szabom meg mikor es hol tartok szunetet....felvillant elöttem egy rövidesen bekövetkezö jövö halvany kepe...ujra tanulni fogok, ki tudja, talan egyszer nekem tapsolnak egy bemutato utan....de tudtam, addig meg hosszu ut van....es ezt az utat Igor kemenyen meg fogja rajzolni....de nem bantam....jöjjön aminek jönnie kell....

....ahogy a karosszekben hatradoltem, es hallgattam az idösebb asszonyt, ki lassan, de biztosan, felpörgette magat, indulattal beszelt egy kollegamrol, sajat magat is megpecsetelve, megbelyegezve, megertettem, hogy nem sok keresnivalom van mar itt. Nem szoltam, szeliden, csöndben, nyugodtan hallgattam...belöle csak ömlött a keseruseg, egy pillanatra ugy ereztem a gyulölet is bele vegyult...sajat tehetetlensege, sajat problemainak megoldatlansaga szurodott at a beszedjen, egy szerencsetlen masik emberre vetitve...ereztem, hogy a kora tavaszi Nap kellemesen melegiti a tarkomat...lagyan hintaztam a forgokarosszeken...a nö feketeben volt, haja a homlokaba huzva....nem lattam meg ilyennek. Beszelgetesunk elejen tett furcsa kijelentesere nem reagaltam...mikor negyedora utan nekemszegezte a kerdest, hogy akkor most mit csinaljon, megmondtam neki mit. Meghökkent, lattam elakadt a szava, felhuzta a szemoldöket....nem valaszolt. Nem erre szamitott...nem azert ultem ott, hogy köntörfalazzak, avagy amitsak...reg tul voltam a negedes babusgatasokon. Igazabol elegem is volt abbol, hogy csak altatjuk a nepet ezekkel...sajnos sokaig engedtem, hogy ramengedjek az emberek a haragjukat, ketsegbeesesuket, akarmilyuket, es ezzel megtisztuljanak...en pedig mint a bunfalo, elnyeltem ezeket, es meg utana megoldast is kinaltam...az idök folyaman elveszett a feles energia, a "mindenkinek segiteni szeretnek aki hozzamfordul"-erzes....nem tettem semmit hozza amit mondtam. Csend ulte meg a szobat...sokaktol elteroen en tettem a szabalyokra, es ugymond terpeszkedtem a karosszekemen...nekem igy volt kenyelmes. Lassan kortyolgattam a teamat, es csendben figyeltem az asszonyt....oldjam meg a gondjait?tegyek csodat?...hmm, minek nez engem?-kerdeztem szeliden, es kivancsian. Es mikor elhangzott valasz, szajam szegleten megjelent egy kenyszeredett mosoly...a bögremet letettem, kezemet hatrakulcsoltam a tarkomon, es nem szoltam...az idösebb hölgy kezdett zavarba jönni, dadogni kezdett...annyit mondtam halkan csak, hogy teved, valakivel összekever...semmivel nem vagyok több mint Ö, vagy akit az iment szidott. Lattam erre meg nagyobbra mereszti a szemet...naiv, gyermeki, korszakom veget ert. Az elmult hosszu evek eltuntettek a nyomat annak, aki egykor voltam...lehet, hogy ezaltal mas, masok többek lettek, vagy mas emberre valtak, megszbadultak a terhuktöl, de mindeközben megszunt letezni a lendulet es sziv...ereztem, hogy csalodas hullamai verik a nemasag partjat, mely köztunk huzodott...de nem akartam mar megmagyarazni a dolgot....ott, akkor kristalyosodott ki bennem az, hogy ha ez az ember innen tavozik, megteszem amit meg kell tennem. Nyugodt voltam, eszembe jutott egy pillanatra, hogy kint lattam egy cinket, ami agrol-agra ugralt, vidaman csipogott, elvezte az eletet ado napsugarakat...kollegamra gondoltam, akit szidtak...persze ertettem en azt is miert szidtak...de mar nem akartam elfogadni, nem akartam megemeszteni, nem akartam igazabol talan meg sem erteni...mindez energiat vett el...finn baratom segiteni akart, hisz ezert kerestek fel, ahogy engem is...nem Ö kereste meg ezt az aszonyt sem...igazabol nem ertettem mit akar ez az ember...segitseget ker, majd a felajanlott összes lehetöseget elharitja, es ujabb problemakat general...de ezt is megertettem...de mar nem akartam megoldani a gondjat....amikor egy tavoli, del-magyarorszagi varosban egy kora oktoberi esten össze-vissza rohangaltam, mint egy felbolond egy emberrel kapcsolatban, majd ejt-nappalla teve kuzdottem az igazaert, azert, hogy az, amit megerdemelt Ö, es a csaladja vegre megkapjon, ugy erzem ott, akkor igazabol becsuktam egy kaput. Beleptem egy olyan körbe, melyböl nem volt visszaut...az, hogy akkor en ezt meg nem lattam, legyen az en hibam...de most, a napfennyel bevilagitott szobamban, ratekintve kedvenc Van Gogh kepemre a falon tudtam, hogy itt a vege.... amikor a nö elhagyta a szobam, feldobtam a labam az asztalra, figyeltem a szomszedos epulet elött jövö-menö embereket...igen, nem tudtam hatart szabni a segitsegeimnek...es ez felemesztette a gyermeki ent bennem...egyreszt kiölte a kivancsisagot, majd elpusztitotta a kiapadhatatlan forrast ado energiamezö magvat....jaj, mi emberek, milyen gyarlok, gyengek is tudunk lenni...mikor mastol varjuk a megvaltast, masra helyezzuk terheink...es ha az a masik ezek alatt megrogyik, felelössegre vonjuk...hummögni kezdtem, eszembe jutott valahogy az a nyomorult Jezus...meg a törtenete...Jezusok voltak, vannak...hogy lesznek-e?...biztos...de nem irigylem öket...hisz mindig lesznek ellendrukkereik, mindig lesznek olyanok, akik a tulterhelt teherhordo lo összeesesekor meg belerugnak egyet szerencsetlen paraba...persze azt is ertem miert teszik...eszembe jutott, szinte banalis hasonlatkent a kora delutani tavaszi napsutesben egy regi törtenet egy kiralyrol, ki nagyravagyasaban olyan hajot akart epiteni, ami mindenhol a legerösebbnek, es legnagyobbnak szamitott az egesz vilagon, es amikor mernökei mondtak nem lesz ez igy jo, mit sem törödve veluk követelte a hajojat. s mikor megepult, minden mernöki ellenjavaslat ellenere, par perccel avizrebocsajtasakor el is sullyedt...a kiraly kivegeztette az összes mernököt....az emberi butasag, gyengeseg, es felelössegharitas evszazados, evezredes törtenet, nemzetektöl fuggetlen...emberi tulajdonsag....vegigpillantottam a szoban, a rengeteg könyvön, kuszapapirhalmokon az asztalomon, a felig kiivott bögre tean, a tollakon, melyek szanaszet gurulva hevertek itt-ott az asztalon....a soha be nem fejezett kituzös falon, melyen egy nagy virag kepe tundökölt, jobbra töle a Van Gogh....piros karosszekem tamlaja...az ablakban allo strapabiro pozsgas növenyek...minden, olyan atmenetinek tunt akkor...megcsörrenö telefonomra neztem az asztalon. Nem vettem fel...a vallamon hordozott terhek, amleyek szepen lassan-de biztosan atittatak fekete tintaval a lelkem, aprolekos munkat vegeztek...tiszteltem azokat az embereket, akik be mertek vallani öszinten, hogy szenvednek..es segitseget kernek....elismerik a bajt, es megteszik amit mondanak, csak hogy jobban legyenek....soxor hallottam korabban: Vincent, Vincent lassabban...vigyazz magadra. Csalanba nem ut menku, szoltam...hirtelen ötlettöl vezerelve elövettem a zakom zsebeben jo regota lapulo nevjegykartyat...egy orosz nev es telefonszam volt rajta...kikaszalodva a szekbol, komotosan vegighaladva a szoban, kinyitva az ajtot, tompan bamulva a mellettem elhalado arcokat, melyek valamit mondtak, de a szavak nem jelentek meg a hallokergemben...kileptem a folyosora...szobam ajtaja mellett egy tabla volt, rajta a nevemmel....hummögni kezdtem...ennek sincs semmi jelentösege....mar regota nincs...lassan több mint egy eve nincs. Azon öszi esten, mely kellemesen meleg volt, csillagokkal tarkitott tiszta egbolt ellenere, igazabol elmosodott a hatar a tablan allo nev, a nev alatt huzodo szo es a valosag közt...talan mar akkor eldöntödött bennem, hogy nem kell folytatni azt amit muvelek....de csak mostanra ert cselekvesse a gondolat...megalltam a fönököm ajtaja elött...hosszan neztem a körulöttem zajlo esemenyeket, egy csalad, babakocsival varakozott a bebocsajtasra, egy nö szaladt egy papirral a kezeben valahova, egy teblabolo fiatal ferfi köszönt ram, egy szöke copfos fiatal nö nevetve mondott valamit, ami nem jutott el a tudatomig...kopogasomra felriadt a letargikusan ulö nö a szeken az ajtotol jobbra....belepve megpillantottam az "agyat"...lazan asztalra feldobott labakkal ult hatalmas foteljeben...beleptemre megpördult es elmosolyodott....s mikor a mondat elhangzott a szajambol amit akartam mondani, a szerencsetlennek lehervadt a mosoly a szajarol.... semmit nem tudott mondani...hisz mit is tudott volna mondani arra, hogy a mai napi hatallyal felmondtam...egy mondatban megköszöntem, hogy itt lehettem, majd tavoztam a szobabol...amikor mar az orosz telefonszamat tarcsaztam megszuntem az lenni, aki voltam...uj ösvenyre leptem...uj utakra...ugy ereztem veget ert egy fejezet. Veget ert az orvosi munkam, befejeztem pszichiaternek lenni....

Nem igazan értettem mit kerestem mar megint itt.Egyszer mar jártam itt, örultem, hogy kimenekultem. Nem szokas manapsag hösködni, vagy ha megis, nos többnyire csak bolondok teszik. Az igazi hösösk ideje lealdozoban van szerintem. Es egyebkent is, alapvetöen nem ide indultam, nem ez volt az eredeti uticel a terv serint, de mikor mar szinte befeszkeltem magam Tangerban a szallodamban, szetdobaltam a ruhaim, kinyitottam a terkepeimet, elövettem a jegyzeteket, szerencsetlensegemre kinyitottam a laptopomat, csatlakoztattam a feher lifegö modemet, es lam maris elolvastam a remek emailjeimet. Az a legjobb, ha nincs aram, vagy nem is, aram az kell .Nincs "tererö" vagy telefonon kivul semmi mas. De igy elert es elerenek az uj utasitasok, hirek, akarmi mas. Bombazva vagyunk, stimulalva folyamatosan. Email, sms, telefon, akarhol, akarmikor, barmikor naponta 20-30szor. Es szep lassan fuggöve valunk, ha 2-3 oran keresztul nem kapunk stimulust, megvonasi tuneteink lesznek, beindul az önronto kör, negativ gondolatok, nem erdeklödnek utanunk nem erdeklunk mar senki mast stb. Nem jo ez igy....gyorsitva vagyunk, agyunk az agyunk szet van pörgetve a technika altal. Nem vezet ez jora, erezetm...Igy volt ez most is. Mar vart egy mdosito email a celt illetöen. Tangert felejtsem el, elnapolva, bankszamlamon a szokasos tiszteletdijon felul extra utalas...a hely miatt. Nem tanultam meg meg nemet mondani teljesen...azonnal valaszoltam egy sor kerdessell, es ez egy nagy hia volt. Ahelyett, hogy vartam volna, hagytam volna magamat vegiggondolni a dolgokat. Ahogy ezt regebben oktattam...regebben...talan ujra el kellene kezdenem ezt...talanHamarosan...de most tudattalanul cselekedve igent mondtam az uj feladatra.Igy hat itt voltam ujra...ide nem nagyon szerveznek turistautat, se konferenciakat..semmit sem, egyszerubben szolva. Itt , Afrika szrvan egy valami ervenyesul, na jo, nem , 2 dolog : a penz es a fegyver. Ebböl mindkettövel rendelkeztem....Lementem a az utcai kavezoba, bar inkabb egy teat ittam, vagy szerettem volna inni. A kis kerek asztal melle ultem, körulötttem galabejat viselö alakok, nehany gyerek szaladgalt az utcan, egy keverek kutya szladt valahova, kialtasok hangzottak messziröl, egy otromba radiobol helyi zene harsogott, szemet hevert az utcan, ujsagpapir, ures palacok...Team tömeny volt es nagyon cukros. De igaabol nem ezert jöttem...igy fapofaval kortyolgattam, Vartam....Yakoub nevu helyi emberre. A helyi Robin Hoodok alattvalojara...erösen elnyutt farmeomban, 3 napos viseltes polomban nem tuntem nagyon fel, arcomon borosta, a napcserzette bör felett...Oram nem volt, egy regebbi jellegtelen napszemuveg volt rajtam. Semmi olyan, amiert esetleg ki akarhattak volna rabolni. Semmi nem utalt arra, hogy esetleges potencialis celpont lehetnek...Mogadishou, amit sokan nem is ismernek, kevesebben tudjak hol van, es meg kevesebben i , hogy mi törtent es törtenik itt mostanaban...Ehes letttem a varakozasban...majd este bekapok valamit.Elöbb legyek tul ezen, gondoltam. A tazo tulaja nem messze velem szemben uldögelt, vizipipjat szivta, a vendegekkel diskuralt, mindent athatott a kellemesnek mondhato keleti dohanyillat. Hirtelen khat-et tamadt kedvem ragcsalni, ami egyfajta helyi amfetaminszeru anyag, egy növeny, melynek a leveleit ragni kell, minel frisebb, annal jobb. Yakoub nem jött, igy tovabb nezelödtem...Tudtam, hogy hamarosan felhangzik a Muezzin eneknek nem nevezhetö hangja. Valamikor biztos mindenhol az volt, de mara marcsak egy ocska hangszorool kialtozo hang maradt. Ezert a kijelentesert a fejem vennek itt, tudtam....de eleget lattam es hallottam, hogy ki mrjem jelenteni ezt. Talan Szaud-Arabiaban maskent van, nem tudtam...ott meg nem jartam. Lssan vegere ertem a ksikancso teanak, es Yakoub sehol sem volt...Talan mar lakmaroznak rajta a kóbor ebek valahol, ki tudja...errefele könnyen megesik ez...jobb oldalt egy asszony tunt fel, ma meg nem is lattam nöt, hasitott belem a gondolat. Egy hatalmas kosarat egyensulyozott a fejen, a kosarban frissen sult kenyer, lapos, omlos...szerettem ezt a fajta kenyeret.Töltve, vagy martogatva is jo volt. A nö siita volt, csk a szeme latszott ki. Tiszteltem ezeket az asszonyokat, es minden nöt az iszlam vilagban. Nem tudom, hogy valojaban hogy ment sok szaz eve, de a leirasokbol kitalalhattam, ha a morok spanyolorszagban csak megadoztattak a helyi lakossagot es meghagytak valasukat szabadon gyakorolni es nem teritettek at öket, ugy mint kesöbb az un. kereszteny testeverink, akkor talan a nöknek is jobb sorsa volt akkor az iszlam vilagban. Amint vegigment az uton, egy pillanatra felem nézett...vagy inkabb csak arrafelé ahol ultem.Igazabol sosem ertettem a vallas neveben eröszakot elkövetö emberek, mindegy is az, hogy kereszteny avagy buddhista volt az illetö.Azt gondoltam, gyenge emberek ezek, es egyvert, egy eszme möge bujnak, azert, hogy vegigvihessek szörnyu tetteiket. Hát kerem., ez az ugynevezett fantasztikusan fejlett ember...egy kutyaugatas teritett magamhoz az elmelkedesböl. A nö, fejen a kosarral most haladt el mellettunk, a környezö ferfiak ugyet sem vetettek ra, csak en figyeltem meg alaposan....egy valamikor vilagos papucsot viselt a laban, egyebkent egesz testet fekete slöja fedte. Igencsak magas volt, es ez meglepett...igazabol nem ertettem a nöket ebben a vilagban. Össze kellett volna fogniuk, es lerazni magukrol az igat, megalaztatast, kinzast, szolgasagot...es senki snem mondhatja, hogy evezredes tradicio, avagy igazsag, hisz Nubia teruleten, ill. a nubiaiak közt matriarhalis viszonyok vannak meg most is, es az innen pl. nem messze fekszik. A frissen sult kenyer illata lassan belengte a teret, atveve a helyet a vizipipa, tea, cigi es kitudja meg minek az illatanak...ahogy a nö tavolodni kezdett,, lopva egy utolsot pillalantott a teazo fele... Ö is ember volt, talan vagyakal, soha be nem teljesulö kivansagokkal....szinte nullaval volt egyenlö az eselye annak, hogy ebböl a kulturkörböl, miliöböl kiszabaduljon....ismerten szamos ilyen törtenetete...levettem a napszemuveget, es a ksasztalra dobtam. A nö magigazitotta a fejen a kosarat, es ekkor meglepö dolog törtent..ahogy felnyult a kosarhoz, kivillant a csukloja, hisz kesztyu volt rajta, es a pillanatra felrehuzodo kesztyuszövete alol felbkkano bör...feher volt, hofeher. Azzel az egy mozdulattal megigazitotta a fejkendöjet is....egy pillanatra ekkor megpillantottam a szemit is, melyeket eddig takart a fejkendö....soha sem fogom elfelejteni azt a pillanatot....a feher bör melle egy inkabb zöldes, mint barna szempar tartozott..csak nem...?csak nem egy feher nöt rejtett a slöja?Eltuntek mellölem ferfiak, az ima ideje közeledett, a tulaj is vhova visszahuzodott...A nö megallt. Bar delutan 5 ora körul volt, a Nap meg igy dcember közepen is oly erös volt, hogy szinte alig lehettett latni a fenytöl...felhangzott vhonnan a Muezin...felhangzott???felorditott, lett volna a a helyes szo...vartam, hogy a nö leteszi a kosarat, keres egy helyet az imahoz...de nem tette. A kosarbol egy kenyeret vett le, lehuzta a kesztyujet, es ekkor minden összeallt. A börszin, a szemek, es akez....a radiobol felem szuremkedö zene, a muezzin hangszorojaol arado ima, a mindent atlengö kenyerillat, es a belevegyulö kellemesen édes ismerös parfumillat hihetetlen velegyet alkotott...4 ev ...4 eve nem lattam, es minden erthetöve val most. Miert tunt el, miert nem hallatott magarol többet akkor...az akarnok muszlim ferfi magaval vitte keletre...es nem volt szabadulas többet vagy visszateres...nem tudtam, hogy Mogadishouba ment. Bar kitalalhattam volna. A piperköc hiu öregember a penzt leste hiun, de sosem lelte. Megis sokan bedöltek neki, mint mindig, mindenhol...Mogadishou vonzotta a könnyu penzt lesöket....Gyenge, piti kis kalozok gyulekezö helye volt ez...ezert is voltam itt, hogy a legnagyobbat kiiktassam...talan Rachel segithetettt volna, ha megszolithattam volna...de hagytam a pillanatot tovabbsodrodni...es a nö, ki akkor felsmert engem, tovabbhaladt az uton...melyröl nem volt leterö többe...

Vincent! Ez az út amin végig akarsz menni hosszú és göröngyös lesz. De ha van benned elég kitartás, az út végén megállva és visszanézve azt fogod mondani, megérte.Soha ne feledd: mushotoku.Ez a lényeg....ezzel jól el leszel. Vagy 10 éve ezzel bocsájtott útjára tanítóm, aki nem sokkal később bekerült az örök körforgásba. Mindez azért jutott eszembe, mert amikor kiszálltam a dzsunkából a fapallóra egyből megrohantak az árusok. Ezek az emberek nem akarnak becsapni és átverni. Minimális hasznuk a portékajukon a mindennapi rizs és haladagjukra kell. "Ők" ismerik a mushotoku fogalmát. Kedvesen mosolyogtak, nyujtogatták felém a kulönféle arukat, de én csak nemet intettem. Meleg volt...nem is meleg, hanem mindenre rátelepedő és átható hőség, keveredve a vízpára kellemetlen nyálkásító hatasával. Nem kulönösebben izgatott, bár szinte lassan az ing a hátamon atnedvesedett. Egyszerűen élveztem a Mekong partján az életet. A víz sárgásan kavargott, sok-sok apró csónak haladt a vízen, megrakva zöldséghegyekkel, illetve különböző fonott kosarakkal. Mindent áthatott a kavargás...a szinte rendszertelen zűrzavar. de mindez csak elsőre tűnik annak, és csak nekünk, europai embereknek. Szűk, skatulyaszeru, rendzserszerü, szabályokkal áthatott és szabályozott életunkben ez itt káosznak tűnik. de valójában egy idő után maga a megváltó szabadság, ha hozzászokunk.És ha visszamegyunk esetleg európai lakhelyunkre bezárva érezhetjuk magunkat, és megkötözve. Én legalábbis mindig így éreztem...Jó volt újra látni a vízen lebegő piacot, az utcán megvehető ebéd ízével a számban, és az eljövendő találkozás érzésével az agyamban boldognak éreztem magam. Egy pillanatra el is felejtettem miért is vagyok itt. No igen, jóideje nem hallatott magáról a megbízó...de pár napja elkuldte a fényképet és címet. Miért itt?MIért egy olyan teruleten ahol mindent a békének kellene áthatnia?Hmm...Francoist megkérdeztem egyszer, vajon a buddhista "vallású"országokban miért olyan irtózatos méretű a nepirtás aránya illetve a szadizmus és kiínzás előfordulása?Nem tudta a választ...ez már jó ideje foglalkoztatott...hát nem véletlen kuldtek ide tehat. Éjjel ahogy hallgattam a tengert ágyamból, megpróbálva felidézni minden egyes pillanatot, melyet legutobbi ittjártam alkalmával átéltem, eszembe jutott ez a dolog....riksák húztak el mellettem...leintettem egyet, napszemuvegemet orrormra húzva vakkantottam angolul két szót, szerencsére értette emberem. sárga fogait kivillantva szélesen elvigyorodott, majd megiramodott...csíkként húztak el mellettem a lassan-lassan lampionoktól kiviliágosodó étkezdék, boltok, lakóházak és egyéb épuletek sorai. az ember, aki feladatként "állt"előttem, előzetesen eléggé "megdolgoztatott". Jóideig tartott míg elkészultem a tervvel, nem volt egyszerű.Ismert ember hírében állott, de valójában csak ugyanugy, mint a többi helyi kiskirály, a saját zsebére termelt. Méghozzá számomra a legmocskosabb üzletágban: prostitucióban.Embert birtokolni???Eladni, megvenni???Mi is ez?Korábban mindig azt vallottam, és mondtam, hogy ha valamiért fizetunk, ami nem egy tárgy, dolog, hanem szolgáltatás, akkor az időt vesszük meg. Az időt, melyet a szolgáltató idejéből elveszunk, bármi is legyen az...de embert eladni, elrabolni, bezárva tartani, és kényszeríteni valamire?hmm...gyenge, és hataloméhes emberek "játékai"ezek. Mesterem szavai élesen hangoztak a fejemben:"mushotoku"...ahogy aprótermetű riksásom megállt az egyszerű épulet előtt éreztem, hogy mintha minden megállna, és lecsendesedne körülöttem....tulajdonképpen én lehetőséget adok ennek az "embernek"arra, hogy újrakezdje, és esetleg kijavítsa, amit elrontott ebben az életében....könnyedén bejutottam. a verandán ült, egyedul, kezében újság, az előtte levő asztalon álló pohárban, ha jól láttam rose bor....hmm, keleti ember létére bort iszik. kissé szokatlan lenne, ha nem tudnám a hátterét....most az egyszer úgy akartam csinálni, hogy hagyok egy kis időt a felismerésre...annak a felismerésre, hogy egyszer véget ér életunk, és amikor ez bekövetkezik meg kell világosodnunk....ahogy lehajtota az újságot, majd letette a mahagóni faasztalra, a pohár mellé, megláttam a szemében tudja ki vagyok....távolról behallatszott minden zaj, és zűr...furcsán biccentett a fejével. szemeiben megláttam a behódolást...sunyi egy gyáva ember lehetett...ha egy egyszerű síkból nézzuk a dolgot...ha mas oldalról, egy szerencsétlen nyomorult, aki sosem kerekedett felül gyengeségén, és saját inkompatibiltásán, és ezt mások megaláztatásával próbálta kompenzálni. Mennyi ilyen szerencsétlen nyomorult ember van...ez egy örök körforgás valójában....valójában sajnálnom kellett volna...ha nem tudtam volna a megalázott, és megnyomorított sorsok számát, és sajnos egyes konkrét esetek történetét, melyet megbízóm átküldött....Nem halt meg azonnal. Életemben először, és remélem utoljára végignéztem egy ember halálát. Bíztam benne, hogy segítettem neki...Legalább azzal, hogy új esélyt kapott...megtisztulhatott....Fekete, félhosszú hajába lassan velegyedett a vér...Keleti ember létére kék szeme volt. hmm, ez ritka...Mikor vége volt az egész dolognak, megtapogattam a nadrágom zsebét...Ott lapult az igazi motiváció...Kambodzsai kalandozásaim emlékeként őrzött fotó...Ez volt a végső lenditő erő ehhez a "munkához"...egy fotó...egy fotó, mely mennyi-mennyi érzést és gondolatot zár magába...Ez a fotó sokat zárt magába....

Ahogy kijöttem a Gant boltból és balra fordultam a keskeny kikötői utcácskán azonnal megcsapott a frissen készített Gambas pil pil illata. Az illat, mely a sarkon lévő étteremből szivárgott a szelek szárnyán mindenfelé. Éreztem a fokhagyma, a cayenne bors illatát, egybekeveredve a sült rák illatával. Miért mentem be a boltba? Egyáltalán, mit kerestem itt, Puerto Banusban? Jogos és jó kérdés...A boltba azért mentem, mert magát a márkát kedveltem. Pontosabban szólva a stílusát, amit adott, mutatott. Magát a Márka szót elvetettem...A sétám soránbmegláttam egy jó is bőrdzsekit, ami jócskán leértékelt áron adtak. Nem szerettem az elvetemült, elborult árakat, még akkor sem, mikor hozzám illő, passzoló dolgokról volt szó. Szóval ez a bőrdzseki pofás volt, jó áron volt, így engedtem a vágyamnak, hogy megvegyem. A zacskót lóbálva az étterem felé menet, ami árasztotta a kellemes illatokat, megfigyelhettem  körülöttem  történő eseményeket., embereket és éreztem, hogy minden, amit látok valahogy mesterkélt. Úton  az étterem felé számos bár, music pub mellett haladtam el. Jobb oldalt, közvetlenül a víz mellett parkoló Wrangler dzsipembe bedobtam a zacskót, amiben a cuccok voltak, melyeket a boltban vettem. A dztsip nyitott volt, narancssárgaszínű. Nem volt feltnő a mellette  Ha valaki rám nézett azt hihette, hogy valamelyik búváriskola vagy szörfiskola oktatója vagyok. Egyszerű, kopott pólóban, bermudában voltam. Az itt járó-kelő emberek szeme át is siklott felettem. Őket csak a design, a fény, a pompa érdekelte. Bentley kabrióikban, Range Roverjeikben, élre vasalt fehér ingjeikben vagy kiskosztümjeikben flangáltak ki-be a hajóik tatja és a part közt, vagy Moet Chandon esetleg Bollinger  pezsgőt kortyolgattak a bárok árnyékolt teraszán. Sok orosz, illetve arab szó ütötte meg a fülemet. Az arab olaj aranyifjai, és az idősebb orosz újgazdagok kényelmesen megfértek itt, egymás mellett. Tán még üzletet is kötöttetk egymással. Ki tudja? Ahogy a Wranglertől elsétáltm  legközelebbi bár felé, jópár afrikai menekült próbált öveket, hamis  órákat és táskákatbeladni nekem. Egyszerű karibimintás ingekben voltak, szélesen mosolyogtak. Meleg volt, még így naplemente utolsó perceiben is. Enyhén fülledt levegő megálllt akikötő kis utcácskáiban, hisz nem volt szellő ami mozgatta volna. Lassan odaértem a bárhoz, ahol fagyit akartam venni. A napsütésben hunyorgó árus spanyolul szólt hozzám, azt híve, hogy én is helyi vagyok. Nem világosítottam fel az ellenkezőjéről, és spanyolul válaszoltam.  Spanyol tudásom kezdett lassan felszívódni és valahol eltűnni a koponyámban. Pedig tudtam,, hogy estebsok hasznát venném a beszélgetéseknél, amik vártak rám. A mellettem álló idősebb, elegáns spanyol pár türelmesen várt, míg a zsebeimből előbányásztam az aprót. Rámosolyogtam a pár hölgytagjára, aki egy vajszínű sálat viselt, illetve egy ugyanilyenszínű nagy karimájú kapalot. és napszemüveget, melyet most lejjebb tolt. Egy régi ismerősre emlékeztetett, akit már rég nem láttam...Úgy éreztem, hogy valahogy az a pár ideillő volt a helyszínre, de valahogy mégsem. Talán az embetrek voltak azok, akik ezt a kontrasztot okozták...a többi, külföldi idegen.

Ahogy beszálltam a dzsipbe és elindultam , éreztem a tekintetét végig rajtam, míg a kikötőt el nem hagytam... Puerto Banus kontrasztokban teli levegőjét lassan magam mögött hagytam az érdeklődően ismerős tekintettel együtt. ...csak a sült rák illata, és az eperfagylat íze volt az, ami elkísért az utamon felfelé a hegyre....

 ....a multkor Mark megkerdezte, azert nincs felesegem, csaladom, miert utazok ide-oda...meg sem allok???nem....talan azert is utazok...hogy ezt elkeruljem? vagy az erzest?azt, hogy nem tudok otthon ulni....es varni....vagy mar nem is emlékszem....reg volt....meg fiatalabb voltam..a jo öreg Europaban laktam es dolgoztam...egy masik helyen, masik eletben....talan mas is voltam...aztan feladtam...fel....az ota semmi, csönd....varosok, legikkikötök, gyors kavek, szendvicsek, szallodai szobak illata, frissen vasalt törulközk erzese az arcomon, taskak amiket huzkodok, szallodai brosurak, pincerek, a barban reszeg uzletemberek, idönkent kurvak mellettuk, berelt autok...mind csak filmszeru, semmi sem erdeti...csak en az egesz nagy rohadt mesevilagban....miert vallaltam...miert valllajuk a nehez megeröltetö feladatokat?kihivas, valami uj?jutalmazas? önmegvalositas...kie legules?vagy minden egyutt egy nagy erzelemmasszaban...Marktol eljövet visszanezve a hazra eszembe jut....a legutobbi nö, arnyeka kiserti eletem regota, s nem birok szabadulni töle....talan ezert sem kezdtem soha uj kapcsolatba....valah ol ott ragadtam...es azota csak a feladatnak eltem....feladatot gyrtva a hatosagoknak....Lond on...Paris...Praga.. .Barcelona....Roma.. .Stockholm....Brusszel...New York....minden kulönbözö...es megis egy..... acipöfuzom megkötöm...rossz erzes szall belem....most, elöször tamad ram...mint egy fekete suhanas, ami eltakarja a Hold sargasan fenylö sugarait....ez az utolso utam ??ki tudja...1 valaki biztos.....a baseball sapka rajtam...a dzseki, kevlarszövessel, zsebemben a mobil, a virtualis poraz, 1 pillanatra eltunödve megallok....hov ais indultam?hova is tartok???egyedul?tarsakkal?titkos uzenetekkel, cimekkel, taskamban rejtjelekkel, repjegyekkel, nevjegykartyakkal... mindig mashol massal....ez a folyamatabra az eletem....talan vedem abennem lako regi ent? igazabol a hivatasom az eletem....a sohaj hangosan szakad ki belölem....ott allok az utcai lampa fenyeben...az ejszaka embere... a napfeny gyogyito erejet magamba szivva muködök....ugy erzem ma bevegzem...mintha a Hold eltunt voln a felhök mögött...eddig miondig kiserte utam a MUZSA...de most hallgat, oka van....lelkem tisztan all az utolso megmerettetes elött...kezemben a mobil az allandoan atkozott csodas talalmany....nezem aszamot....de nem...nem hivom...nem tehetem...pedig vege lenne...befejeznem.. ..de befejezhetem mashogy is...sokfelekeppen.. ..Mark azt mondta...probald meg tisztan, uresen latni a vilagot, es utana Te töltsd meg szinekkel, a Te szineiddel, Te fesd be magadnak....es akkor jol erzed magad a sajat vilagodban...igen lehet....Mark, a Muzsa...allando szereplöi kisse földöntuli eletemnek....a szep csillogo kombi helyzetjelzöi felvillannak, mikor kinyitom az ajtot...az ules hatrahajlik...fexem. ...felettem csillagok...olyan vagyok mint Bruce Wayne...mesefigura.. .de nem en valasztottam az utat....adtak, es raleptem...lehetnek csaladapa....feleseg , gyerekek, haz, auto, jolet, jo munka, nyugalom, boldogsag....lehetne ....de a robbantas megszuntette ezt....s csak magamat okolhatom miatta...azota es akkor...a börkabat volt rajtam....ott es ugy...hatarozott a sors....azota hordozom a MUZSA utatmutato iranyvonasait eleetmben....meg kellene allni,,lelassulni... kitarni lekemet a csendnek, bekenek, örök megujulasnak, melybben megmartozna könnyes lelkem...igen...hian yoznak az emberek az eletunkböl, a pillanatok, amikor megérintenek, megsimogatnak, elbeszelgetnek velunk, öszinten mosolyogva rank szanva 1 percet...es amikor a kezunkben van a lehetöseg elejtjuk vagy eldobjuk, majd szenvedunk, és magunkat okoljuk.....de miert?Ó, miert....A Hold mely vegigkiserte utam a Muzsaval....mindvégig néman hallgat...talan maga sem tudja valaszt...s A Muzsa is hallgat elöször eletemben...es ez baljos arnykent borul felem....

www.youtube.com/watch

Ereztem en a joakarast...atereztem a tervezö gondolatait es erzeseit...lepesröl-lepesre.Tulajdonkeppen jol nezett ki, inspiralo volt, meg-meghökkentett apro reszleteivel....jol passzoltak az olivazöld parnak, a tölgy asztallal, az ovalis kad kellemes kremszinu berakasaval, illetve a kerek tukörben latszodo relaxacios fotel melybarna börhuzataval.Ahogy körbepillantottam a szobaban meglatva a szoba szinarnyalataihoz, es formaihoz tökeletesen illeszkedö dohanyzoasztalon allo udvözlökartyat egy uveg pezsgönek tamasztva ereztem az avantgarde feeling-et, a citymood-is, valahogy minden olyan...nem is tudom...minden olyan mesterkeltnek tunt, talan csak szamomra....talan csak a pillanatnyi hangulatom befolyasolta az erzekelesem, az erzet kialakulasat, es tudatosulusat az agyamban....hogy is van az, hogy neha egy dolog ilyen, maskor olyan arnyalatot kap, attol fuggöen milyen "hangulatban"vagyunk...marha eppen kimutatjuk.Marha eppen merjuk felvalllani...marha eppen merjuk felvallani magunknak...egyaltalan.Masoknak?he, na az a következö fokozat....es aztan az ismeretleneknek...jo kis fokozatrendszer.mi minden befolyasolja?...tulajdonkeppen, szemelyisegunk nagy reszet a tarsadalmi, allitolagos normak befolyasoljak, es hataroljak be...az öszinteseg mar reg eltunt...ha duhösek vagyunk es ezt kimutatjuk, es bizonyos dolgoknak igen eröteljesen hangot adunk, maris elkönyvelnek antiszocialis, avagy egyeb pszichopatanak....pszichopata.koros lelek...pszichopathologia...milyen erdekes, hogy ez eszembe jutott meglatva a Plaza Catalunya menten levö hotelszobam berendezeset.Valami masra vagytam...valami eredetibbre...valami olyanra...ami, tukrözi a hely szellemet...legalabbis ami az agyamban elt...hmm, ebben a varosban jartam mar parszor.Mindig valami egyedit, valami olyat kivantam, es ereztem,ami mashol nem adatott meg.Miert is?Nos, mindent athatott 2 zsenialis ember szelleme, ötvözve egy orszag temperamentumaval, eleganciaval,nagyvonalusagaval, es könnyedsegevel.Ez tette talan olyan hellye,amely felett nem lehet elsiklani.....Mindenesetre nem voltam kiegyezve a szobammal. Kemeny dolgok vartak ram, tudtam.Ahogy kileptem a kis erkelyre, elem tarult a Montjuic hegy...a lanofka rendeltetesszeruen szallitotta vendegeit a hegyre. Tulajdonkeppen nem igazan ertettem, hogy mit keresek itt.Egy furcsa uzenet hajtott ide, ködös volt, megis kivancsiva tett. Ahogy az erkelyen alltam es vegigfutott a szemem a teren halado apronak latszo embereken, belemvagott....hol voltam eddig?Az, amit csinalunk, az az elet, amit elunk, vajon az-e amire vagyunk...ami utan titkon ahitozunk...avagy egy elet, amit elunk, hogy tudattalanul megfeleljunk akarminek, akarkinek...szuleinknek, a tarsadalom elvarasainak...esetleg virtualisan, altalunk felallitott vilagunknak, ami megprobal megfelelni mindannak, ami körulöttunk van.Vajon van-e olyan, hogy tökeletes....van-e olyan, hogy minden klappol.Tudtam, hogy van.Hisz parszor ateltem a Satori jelenseget...ereztem emberi letemnek a jelentöseget....ahogy alltam a balkonon, kihozva a kis hutöben talalt pezsgöt...cava-t, ahogy itt mondjak, tudtam, hogy ittletemnek szimbolikus jelentese is van. Vincent, Te egy hihetetlen ember vagy, hangzott el egyszer regen.Hihetetlen?Igen, hihetetlen dolgokat csinalsz...hangzott a valasz.....hihetetlen, mit is jelent ez?Nem ez is egy olyan dolog, hogy az egyen meg nem tapasztalta meg, es nem ismeri?De attol meg letezik...attol meg letezem...talan.Letezem, vajon ki szamara?Kinek vagyok letezö, kinek vagyok hihetetlen, kinek vagyok mesebeli, kinek vagyok hazug es hamis...es igy tovabb.Hogy miert nem az Arts Hotelbe jelentkeztem be, ahova eredetileg szolt a foglalasom?Nos, ennek egyszeru oka van.Tudtam, hogy maga a hely, es ezaltal az összes ott törtent esemeny olyan iranyba befolyasolna, hogy nem tudnam vegrehajtani a feladatot. Bar csabitott a tetölakosztaly...de ereztem, hogy nem szabad.....meg masszivan eltek bennem az emlekkepek a sarokteraszon eltöltött vacsorarol, magasan fent, szinte a tenger felett lebegve. Normalis eletem utolso pillanatai voltak azok...emlekszem, ahogy a soban megsutott halat kitoltak az asztalhoz, a pincer kedves, es humoros volt.Partner az egesz estehez.Igazabol az elsö, es ki tudja, talan egyben utolso estehez, melyben kiteljesedhetett egy igazi Satori erzese...mely talan azota is fogva tart....es nem ereszt. Igen, Barcelona rejthet ilyen titkokat kerem.Azon az esten eltem eletem addigi csucspontjat...milyen erdekes is, hogy hanyszor erezzuk es hisszuk azt. Es milyen keves alkalommal TUDJUK ezt...Ahogy ott ultem, izlelve a halat, meseszeru környezetben, aterezve a sos tengerszagu szel langyos fuvallatait rapillantottam vacsorapartneremre...s szemeben meglattam tukrözödni a Vilagot...avagy maga a Vilag volt ezekben a szemekben...igy visszaemlekezve mar nem tudtam eldönteni. Sokperces szemezesunk eredmenyekeppen ereztem, hogy akar veget is erhetne aktualis eletem.Hisz elertem mindent, amit szerettem volna. En voltam az, aki nem birta tovabb...Rachel, a zöldesbarna szemeit keretezö vörös hajzuhatagban egeszen a hetedik szobaig latott...talan kinyitva azt tudta es latta a jövöt is...lehet, ki tudja, talan ezert hagyott el szuletesnapja masnapjan....

Amikor kijöttem a dojobol a Kendo edzes vegeztevel, amely egyben formalja a testet es lelket, bar mostanaban sokan csak divatbol, heppböl, vagy sznobsagbol izlelgetik, es igy soha, semmit nem ernek el altala, jolesö erzes suhant at rajtam. A testmozgas mindig kellemes utoerzeseket hagy maga utan...fajt ugyan a jobb vallam, egy rosszul kivitelezett mozdulat utan, de nem igazan törödtem a dologgal...a haz elött allo berelt fekete kocsiba bedobaltam a cuccaim, majd bevagodtam en is....fekete...hmm, nem igazan kedveltem ezt a szint auto eseten...a feheret sem...valahogy szintelen...ahogy ott ultem, a part menti setanyon nezve a setalgato parokat eltunödtem...en miert nem vagyok köztuk?hat...van eleg oka.misztikus eletutrajzolokent egy ideig meg nem lesz helyem a setanyon...hacsak nem egyedul uldögelve, vagy setalgatva...mint legutobb Torremolinosban...jo regen is volt mar.Amikor betertem a kisvarosba, es erdeklödtem a helyi sportolasi lehetösegekröl, meglepödve hallottam a Kendo terem hiret. Megörultem neki...kulönösen annak, hogy mindez a tengerparton volt.Igy ösz tajan igazan kellemes itt, keves ember, nyugalmas, igazi idilli...es nem piszkaljak az embert az arusok, a hirdetök...senki.Filoztam egy ideig visszahajtsak-e a hegyre, ahol a villat bereltem...miert villat?Ja....hat, ez jutott mondhatnam...vegul is mindegy volt...a parton nem leltem semmi jot, a varosban most nem akartam lakni...igy maradt a domboldal...s nem bantam meg.A helyi viszonylatban kisebbnek szamito villa tetejen terasz volt...terasz, melyröl pompas kilatas nyilt a környekre, es a tengerre....a teraszon szerencse volt egy konnektor, igy felcipeltem egy kisebb hutöt.Ne kelljen allandoan lekoslatni a pia utanpotlas utan...lusta voltam.Szoval ott uldögeltem, es tunödtem...de aztan meggyöztem magam, hogy raerek meg...nem szamit az idö...Egy izzadtsagcsepp, mely szokatlanul hosszura nött, vagy növesztett hajamrol hullott ala, szemtelenul kinozta az orrom hegyet.Felhosszu, mondjuk azt sötet hajam kulönös volt nekem is...de sebaj, ez egy ilyen idöszak.Elhataroztam, hogy nem allok ellent annak, hogy elfogyasszak egy frissen sult kardhalsteaket...hmmm.Jo lesz....igy kiszalltam es megindultam a parti setanyon...mindegy volt igazabol hol kötök ki, mindenhol kivaloan grilleztek a hust. Gondtalannak ereztem magam...valoszinu az edzes altal felszabaditott endogen opiatok okoztak ellazultsagom...levettem cipöm...es betrappoltam a homokba...megalltam.Kedvem lett volna begazolni a vizbe, ugy ruhastul...eszembe jutott Nizza...jo moka volt.Szuletesnapomon egy kora marciusi napon sikeresen elaztattam ballonom, cipöm, azaltal, hogy meg akartam nezni milyen meleg a tenger...de jo volt az erzes, hogy hulyenek neznek utana. Nem sablonos, skatulyaba zart, szabalyok altal behatarolt kötött eletet eltem...törekedtem erre. Igazabol sajat normaim, erkölcsöm, neveltetesem, sajat testi-lelki erzeseim voltak azok, amik meghataroztak viselkedesem. Gyorshajtas?Tilosban parkolas?Szemeteskuka felrugasa?Akarmi...ami a sajat erkölcsi normamba belefert. Szoval jol esett volna megizlelni a tengert...de ott allva, a kellemesen meleg homokkal a talpam alatt, meztelen vallamon erezve a Nap sugarait, a fulembe beszivargo tengermoraj, es a közelben, egeszen a parti setany melllett elhelyezkedö apro etteremböl ideszivargo illatok, elegge ellattak kellemes impulzusokkal. Az egesz pillanatban az volt a legerdekesebb, hogy egy parhuzamot veltem felfedezni egykori kairoi latogatasom es ezen tartozkodasom közt. Egy embernek az agya a hallason, latason, izerzesen, tapintason, szaglason, es megerzesen keresztul jut informaciokhoz, ezek alapjan alakul ki benne egy erzes, miutan az erzet tudatosult....mindez itt, most hasonlatossa valt. Ahogy körbe pillantottam, a hosszan elnyulo fövenyen szaladgalo kutyak, a nem messze festegetö idösebb neger, a homokban egy bottal rajzolgato tinedzserpar, mind sugarozta felem azt, amiert tulajdonkeppen nekem ide kellett jönnöm. 2 evvel ezelötti emlekeim egy pilllanatra sem halvanyultak...söt. Akkor is egyedul jartam errefele...de megsem. Bejartam egesz Andaluziat...de mindvegig Velem volt egy kep...Csak egy kep?Kerdezhetnek sokan...Nem, nem csak az...hogy miert jöttem el Kairobol egyedul, es hogy akkor miert jartam be a letunt mor birodalom remekmuveit, azt jol tudtam. Mindannyiunkban lakik egy bizonyos felelem...kiben több, kiben kevesebb.Van akiben eleri az elviselhetetlen szintet, es pszichiatriai betegseg formajaban nyilvanul meg, van akiben csak subklinikai szinten kinzo folyamatkent hömpölyög vegig az eleten at. A baj az, ha a felelem haraghoz, a harag gyulölethez vezet....Ugy erzem en a harmadik stacioba sosem leptem meg. Körulöttem felelenkult az elet.Egy 5 evesforma fiucska sarkanyt ergetett...hangosan kialtozott spanyolul az anyjanak, aki a homokfövenymenti kökorlaton uldögelt. Egy simaszöru foxit futtato fiatal srac kiabalt a furge kutyusnak, egy futo tunt fel....es ket görkorcsolyazo huszoneves formas lany....ugyereztem mar orak ota ott allok, miközben csak par perc telt el. Egy kellemes szellö ismet meglegyintett a grillezett sult illataval...mely pillanatra, elfujta sajat szagomat. Calvin Klein jol eltalalta ezt az "oldatot"...gondoltam....ahogy jobbra fordultam körulbelul 70 meterre a fövenyen ulve pillantottam meg egy alakot. Egyedul csucsult a homokban, bokaig erö szoknyaban...hajan zöld hajpant, divatos napszemuveg möge rejtette arcanak jo reszet. Latszott, hogy Nap nem sok erte böret, de ez igy volt jo. Ahogy fokuszt valtottam, ereztem, hogy a csölatas fogalma realizalodik ott...Nem volt olyan meleg, hogy delibabnak kelllett volna kepzödnie. Amikor legutobb Francois-nal jartam megigerte, hogy segit elrendezni egy ket dolgom. Gyanusnak ereztem a szituaciot...Valahogy eszembe jutott egy Dali kep...nem tudom, hogy mikent.Cadaquesben jarva lattam...pillanatra nem tudtam mitevö legyek. De a helyzet, a pillanat, a szituacio nem veletlenul adodott, nem veletlenul jött letre. Tul sok volt a veletlen...mar-mar gyanakodni kezdtem volna, ha masrol lett volna szo. Mikor Mijasban egy kesö delelött kaptam egy smst, es nem sokkal kesöbb lefolytattam egy telenfonbeszelgetest, tudtam, hogy ezt a törtenetet folytatasosra irta valaki....ahogy az uldögelö alak möge ertem, melyböl nem vett eszre semmit, azt gondoltam, hogy vannak utak az ember eleteben, melyeken vegig kell mennie, es ha akar, ha nem, nem tud leterni, maximum idöröl-orara. Leterdeltem a homokba...minden roppant giccses es egyszeru volt....mint altalaban a dolgok egy ember eleteben. Vincent Le Roy, csak egy mondatot mondhatsz...ereztem, s ekkor az elöttem homokban udögelö alak megszolalt: Hmm...meg mindig jo az illatod!Vajon mekkora lehetett a valoszinusege annak, hogy csak ugy, random modon valasztott nyaralo helyemen meghallom ezt a mondatot?Nem valaszoltam....helyette belemarkoltam az aranyloan vöröslö göndör hajfonatokba, es szeliden meghuztam öket....Rachel nem banta, es ebben benne volt minden....

www.youtube.com/watch

...amikor a csomagtarto elött alldogaltam...nezegetve a fegyvereket...utoljara felötlött bennem...ha most benyulok a csomagtartoba, es megragadom az egyik fegyvert, nincs visszaut....percek teltek el...a nepper turelmes volt...en pedig vivtam talan legkemenyebb harcomat addigi eletemben. mi minden okozhat olyan traumat egy emberben, ami oda vezethet, hogy bosszut vesz, hogy megalaz masokat?korabban ezt, reszletesen mind tudtam...az asztal masik oldalarol...de mikor valahol elerkezett egy pont...igazabol mar nem emlekszem hol es mikor...mikor mar nem birtam tovabb a napi frusztraciot.,...a napi terrort...terrort a sajat gondolataimtol es terrort masoktol...el kellett döntenem, hogyan tovabb.minden hiabavalonak tunt mar akkor...neveltetesem...genetikai kodjaim, tanult dolgaim...minden, amit emberinek es ertekesenek lehetett nevezni, vallas, erkölcs..csalad...humanizmus...minden, ami egy embert a felszinen tarthat, csödöt mondott...es igazabol nem tett jot az akkor erzett elsöpörhetetlen kissebbrendusegi komplexushalmazom sem....vajon honnan jönnek ezek a dolgok...talan megis azt a szakmat kellett volna valasztanom aminek az irodalomtanarom szant...nem tudom.ugy ereztem vagy megszuntetem letem ebben az irtozatosan mesterkelt, kifordult, es cimlapra szant vilagban...vagy valahol valahogy mast kezdek...az utobbit valasztottam. abban a milanoi ejszakaban benne volt minden...minden,amit egy ember atelhet...minden.ösztönszeruen valasztottam ki a legszebb fegyvert akkor...a Glockot.Fiatal koromban, sokat olvasgattam ezekröl a dolgokrol, talan mint minden fiatal...nem tudom.minden olyan kulönösnek tunik most, igy visszatekintve...nem sokkal korabban lattam Joel Schumacher filmjet...emlekszem...a szemuveges hivatalnokra....autojaban ulve szivta magaba az elviselhetetlent...majd nem sokkal kesöbb a tengerparton meghalt. Az ember valamiert egy önpusztitasra itelt faj...az egyetlen, ami öngyilkossagot követ el...az egyetlen ami sajat fajat biologiai okok nelkul irtja...intelligencia ide vagy oda...nem ez hatarozta meg es nem ez hatarozza meg a dolgokat...akkor ott eldöntöttem, hogy ezt az utat valasztom.de azert hagytam magamnak egy kiskaput...komprumisszumot...mely vallalhato volt...es vallahato most is...komprumisszumaink, melyek megkötnek, vagy lebeklyoznak...ha ilyeneket kötunk, akkor sajat magunkat nyirjuk...az egeszseges hatar talan ott huzodik, ha a komprumisszumainkkal nem karositjuk enunket...abban a milanoi ejszakaban valami elkezdödött es nem tudtam hol fog veget erni...

...talán néha meg én is eltűnődőm hogyan is kezdődött ez az egész...mert minden elkezdődik valahol, egyszer...hogy véget ér-e? azt nem tudhatjuk...hogy az én történetem meddig tart? nem tudhatom...talán jobb is igy. Kopottas kairói kávéházban ültem...amely valamikor jobb napokat látott, bar így is kirótt az eleganciájával a többiek sorából...mivel ide nem jutott el a dohányzás káros hatásairól szóló hírek, igy körulöttem bőven szívtak az erősebbnél erősebb dohányt...sokan talán füstszűrős nélkül...tudtam, ruhám áporodott, es hányinger keltő szagú lesz hamarosan...de úgyis megszabadulok töle...amint túl vagyok ezen az egész kellemetlen ügyön. Kellemetlen igen, mert helyre kell tennem valamit...a renomémat. Korábbi életemből származó dolgok, e események vajmi kevés hatása volt életem ezen szakaszara. kivéve ezt az esetet. a nem messze tőlem vízi pipázó idősebb, sovány kissé karvaly képű arab férfi, kin a helyi viselet a galabeja volt, furcsán meregetett...vízipipájának füstjének az illata, mert ez illat volt, eljutott hozzam is...valami, ami inkább illett a helyhez, márcsák a tradíció miatt is...egy pillanatra kellemesen elkábított...talán ez is volt a célja...ki tudja mi volt a dohányban...ha egyaltalan dohányt szívott...az ablakokon beszüremlett a lemenő Nap fényé...lemenő, igen hisz késő délután volt. A pillanatról eszembe jutott a legutolsó randevúm...randevú...francia eredetű szo..megint a francia....akkor is hasonló körülmények között üldögéltem...késő délután. Szinten egy kávézóban...Rachelre várva...Rachel...vannak szálak...melyek sosem szakadnak el az életünkben...talán nem is szálak...csak egy szál...melyet akárhogy tépáz a természet sosem szakad el...sosem...az Oberoi szálló kávézója kiváló hely volt igy késő délután, a vízipipa, es cigaretták füstjében arra, hogy kitekintve a nagy ablakokon lelkiismeret-furdalás költözzön belem...lelkiismeret-furdalás ki nem mondott es kimondott szavakért, meg nem tett es megtett dolgokért...ahogy előttem megjelent Rachel kepe...hasonló volt mint az a látvány, melyet nem messze figyelhettem meg...hisz előttem volt, előttem magasodott az emberiség egyik örök rejtelye...mely minden egyes alkalommal elvarazsol...megigez...es elszakit a jelenböl...amikor egyszer volt szerencsem atelni, hogy egyedul maradtam a hatalmas fekete gránitból készült szarkofággal a sirkamraban, ugy ereztem bele kell masznom..minden egyes tiltas ellenre...végezhettem volna egy itteni börtönben is...es igen, talan meg is lehetne vetni erte...rongalok...de ott, es akkor hivott magahoz a törtenelem...az a rövid idö amit bent töltöttem megoldotta egy idöre az akkori gondjaimat..talan ujra be kellene mennem...Kefren farao nagy piramisa a világ egyik csodája...es ez itt, a szallloban a kavezoban is erzödött...valahogy athatottta a környezetet..vagy csak en ereztem ugy...vagy csak en akartam ugy erezni...egy ideig Kairo egy europai epitesz, talan belga...mar nem emlekszem...tervezte negyedeben akartam elni...szabadon...aztan mashogy hozta az elet.Kar, hogy Rachel nem latta...ha latta volna, maskepp alakult volna....vajon sajat akaratunk a sajat akaratunk-e?nem a akörulmenyekhez valo idönkent kelletlen alkalmazkodast valljuk kesóbb a sajat akaratunknak...?tudtam, hogy ma este felmegyek a Nagy Piramishoz...nincsenek kellek az eletemben egy joideje, es ez jelentösen megkönnyiti eletem, de ez egy belsö kenyszer volt..huzoerö.Tudtam le fogom fizetni az öröket...ez itt igy van rendjen...es akkor csak en es Kefren leszunk ...mindez az egesz gondolatmenet, igy ottulve kisse nevetsegesnek hatott egy pillanatra...ahogy szetneztem, es lattam környezetemet...unott köver amerikai par...pöffeszkedö helyi uzletemberek...az idös arab, nem messze tölem a vizipipajaval...egy tweed zakot viselö, talan angol ferfi...es a nevetsegesen kinezö, hawai bermudat viselö szöke orosz ferfi a talan felesegevel...ebben a környezetben ez a gondolatmenet kisse disszonansan hatott...valahol megis jo erzes volt...egy pillanatra elfelejtette velem miert ultem ott...a lassan-lassan kiurulö apro cseszembe hibiszkuszteat töltöttem..hideg volt...kellemesen uditö...a zöld tea mellett ezt ittam...vizet ritkan...nagyon ritkan.ahogy lassan vegigpillantottam a kavezo közönsegen, tekintetem a zongorista fele tevedt...es ezzel a tekintessel gyakorlatilag le is benultam...talan meg a pohart tarto kezem is a levegöben maradt...egy ferfi tunt fel, peckesen lepdelve...de igazabol nem ez, illetve ez is volt az ami megbenitott...önmagaban egy ferfi latvanya nem szokott megbenitani...a mellette vonulo magas nö volt az, aki leallitotta az egesz pillanatot szurrealista kepre formalva a körulöttunk levö törteneseket...a nö latszott szinte birtoklott tárgy kent tartozott a férfihoz...értettem en...mint egy király, fejen a koronával...úgy vonult ez az ember...s a korona ékszer zölden ragyogott, ahogy a smaragd...összeráncoltam a szemöldököm....es valószínűleg látszott rajtam minden emberi érzés, ami egy arcon látszat...látva a párost, korábbi gondolataim szinte mágikus tartalmat hordoztak...itt...ereztem, hogy nem jól érzem magam, ha lehet ilyen bután fogalmazni....Vincent...újra érzelmek támadtak benned...a múlt után...Rachel iránt...azt hittem nem élnek mar ezek...de mint az alkoholistának egy csepp alkohol is elég, hogy beindítsa az ön jutalmazó folyamatot. Nekem a látvány volt az ami azonnal beindította a frontális lebeny köreit...ereztem, hogy az egész terem tele lesz valami leírhatatlan érzéshalommal...vagy valami hasonlóval...a nő tekintete ekkor ért el hozzam...lattam összehúzza szemeit...homloka felszalad...inkább zöldes, mint barna szeme egy pillanatra megtelik valami olyannal, melyet nem emlékszem mikor lattam utoljára...es Rachel elejtette a kezéből az apró zöld kis táskát....

www.youtube.com/watch

...megmondom öszinten nem fulött a fogam, hogy ideutazzak.semmi biztositek nem volt arra, hogy el is hagyom az orszagot, elve legalabbis.A hiradasok pillanatokra foglalkoznak ezekkel a dolgokkal, mar reg megszunt mindennek az erteke...es aki azt mondja, hogy nem lehet ugy elni, hogy ezen gondolkodunk, meg ragodunk, hogy hol mennyi embert meszarolnak le, es senki nem szol semmit, es nekunk tamad kollektiv lelkiismeretfurdalasunk, olyanert amit el sem követtunk, nos szerintem annak, nincs teljesen igaza...maximum cinkosan atlapozzuk az ujsagot, elkapcsolunk a tv adasrol. Megis, hetente foglalkoznak egy europai tragediaval...vajon azert mert az a feherek közt törtent, es esetleg erintei az anyagi vilagot....itt, es most mikor a rozzant szamarhuzta korderol leugrottam, bele majdnem egy pocsolyaba, mindennek mas szga es ize volt. A sajat verejtekem csöpögött es csorgott le a homlokomon a tropusi hösegben, baseball sapkam also pereme epphogy felfogta az izzadtsagot es felitatta.de ahhoz keves volt, hogy teljesen elapassza....Rangoon.Hmm...a francot keresek itt...Ez most nem holmi kejutazas, vagy könnyu kis kuldetes volt, ahol feladatom mellett ahelyet is elvezhettem. Miert vallaltam megis el?Hisz ide igazabol katonak, zsoldosok kellenenek. Rangoon...az epuleteken meg latszott a festes, melyet a britek huztak fel a falakra...azota senki nem tartotta karban öket...minek is...a civilizacio elhagyta e tajat...az ösi kultura meg elmenekult innen...be az erdöbe...a gyarmati epuletek fareszei kirohadtak, egyes kapubejaratokat csak a szeg tartott össze...napszemuvegem mögul körbe nezve lattam, hogy a földön ulö koldusok, es kulönfele furcsa magvakat arulo gyerekekben benn szakadt a szo...feher ember.Bar jocskan napbarnitott voltam, arcom, mondhatjuk szinte cserzett volt, az 5 napos borosta sem epp feher börömet hangsulyozta...megis latszott, hogy europai vagyok...böröm kiparolgasa, szagom...hisz mindenkinek van...ereztette veluk, hogy valami kulönleges dolog miatt vagyok ott....szellemvaros, olvastam valahol. A regi kolonialis maradvanyok mind lassan eltunnek....az emberek tulelnek....de maskepp, mint mi...katonak jelentek meg a sarkon...katonak?hmm...igazabol a nem regularis fegyveres erök tagjait nem hivnam katonaknak seholsem...föleg nem olyan orszagokban, ahol nem kulsö ellenseg ellen kell "harcolni"inkabb neveznem gyilkosoknak öket. olyanok lennenek mint en??hmm, minden nezöpont kerdese...minden....kemeny napjaim voltak, nem vitas...a legutobbi mekongi kaland is figyelmeztett, le kell allnom egy idöre, vagy valamit csinalnom magammal, ha tul akarom elni ezeket az utakat.nem voltam a regi, dekoncentralt, nyugös es faradt ember hibazik....fegyveresek lassan körulvettek....nem volt nalam semmi papir...se ora, se fenykepezögep.a nyakambol meg a kabalam is levettem...ahogy megallt elöttem a vezetönek latszo figura, regi tipus Ray-Banje mögul vizslatott...nem lattam a szemet-nem latta a szemem...csönd volt.tudtam, itt, most vege lehet az utnak...eltunt belölem a nyugtalansag, eltunt belölem az aggodalom...attetszö es könnyu lettem....testartasom laza volt, egyedul tekintetem, melyet rejtett a sötet silhouette napszemuveg, hordozott mgaval-magaban energiat....elmem nyitott volt...ures.egyedul a tekintetem elt...ereztem, hogy a vezetö hatralni kezd, majd hallottam odavakkant valamit az embereinek...mikor tuntek el, azt nem tudom....csak napi 10 perc, emlekezz!ennyit mondott a Tanitom.csak ennyi kell ahhoz, hogy a gyenge akaratuakon, a gyavakon, es sunyikon ervenyrejutassuk sajat akaratunkat...hmm.egy europai ember a buddhizmus bölcsöjeben az onnan szarmazo eszmeket hasznalva kapott tiszteletet . mert mi volt ez, ha nem az?nem szoltam, nem mozdultam, arcomon sem latszott semmi...megis....Igazabol csak ennyi kell ahhoz, hogy elerjuk celunkat.Tiszta tudat, koncentracio...helyzetfelismeres, realitaserzek...es valamennyi tudas...nem bonyolult....mennyiunknek nem adatott ez meg...Ki vagy Te?szolt a kerdes...es visszhangzott a fejemben mar evek ota...egy ember...semmi mas.penz, es hatalom nelkul, meg akkor is, ha neha igencsak elitelhetö dolgokat csinalok, törvenyteleneket, bizonyos esetekben talan erkölcsteleneket, bar ez viszonyitas kerdese....de semmi mas...vezetök, miniszterek, kiralyok, tabornokok, hadurak, zsarnokok, fönökök, rabszolgatartok....legnagyobb reszuk gyenge, önigazolasra vagyo, korlatolt, es buta leny...nem ember...hanem leny....az ember szo...mast takar...human..humanizmus...Siddharta herceg is az volt...ember, semmi mas.csak Isten faragtak belöle...es innentöl mar masrol szol a törtenet...mint az enyem, mint a mienk...

...szavaink mögött mennyi dolog rejtözhet, es mennyi dolgot kepzelhetunk be masok szavai möge, miközben igazabol halvany fogalmunk sincs arrol mi zajlik a masik fejeben, milyen gondolatok kergetik, uzik egymast kinozva a fej tulajdonosat.kimondott szavaink megfakulnak, atalakulnak, majd rekodolodnak, majd ujra dekodolodnak, es vegul a kimondott gondolataink egy töredeke landol a masik agyaban, annak is az agykergeben. francia barataim megtanitottak arra, ha beszelgetunk ne vegyek kulönösebben tudomast az iszonyatosan elenk gesztikulaciojuktol, ne zavarjon, hogy szinte erthetetlenul egymas szavaba vagnak, es latszolag nem erdeklik az, amit a masik mond. Francois felvilagositott, hogy ez messze nem igy van. Francois...hmm.hmm, hosszu ideje Ö az elsö akit neven nevezek...milyen erdekes ez. Szoval ez jutott eszembe, mindaközben, miközben a baguette-emre probaltam raelöltetni az erösen, hmm...illatozo kecskesajtot. a lugasban, ahol ultunk 7en voltunk. rajtam kivul mind helyi volt...egy apro kis jelentektelen porfeszek, idegen szemmel nezve, valahol del-franciaorszagban. 2700 lakos...valahogy, en megis idevetödtem...vagy talan nem is en...hanem az auto hozott ide, na igen, melynek volanja mögött en ultem. igazabol egy szot sem ertettem a beszelgetesböl.nem beszelek franciaul...sajnos.20 eve vagyom mar, hogy ertsem a nyelvet...hmm, igazabol lenne valaki aki bevezethetne az alapokba, de....talan meghagyom örök rejtelynek a nyelvet. igy volt ez a spanyollal...amikor összealltak a mondatok erthetö egessze, valahogy elvesztette a varazsat a nyelv. azt a lebegö rejtelyes varazst, amit az kepez, hogy nem ctudjuk mi rejtözik a szavak mögött. esetleg erezzuk, esetleg...szoval lehet, hogy hagyom a rejtely kulcsat a felhomalyban heverni.mindenesetre a diskurzust figyelve jol szorakoztam. kivulröl ugy tunt nagyon haragszanak egymasra, es teljes a kaosz.de nem.mondjuk szint, eletet adott az egesz jelenetnek az azstalon allo karaffban levö bor.igy van ez jol.eleg kesö delutan volt...epp lefele tartottam a partra, miutan tudtam, hogy kinyitottak az apro galeriak, kivancsi voltam a felhozatalra.jo regen nem jartam erre.aztan lefele bandukolva a gircses-görcsös kövekkel boritott uton belebotlottam Francoisba, aki behivott magahoz...A höseg, mely belengte az utcakat, nala valahogy enyhult a lugasban...elveztem az ismeretlen szavakat.a jelenetet.a hangokat, es izeket...nem szoltam.Görcsös ragaszkodasunk a mindennapok rutinjaihoz, a megszokott dolgainkhoz, emberekhez, mindenhez, ami a valos anyagi vilagban tart minket neha szanalmasnak tunik. Nos, soan mondhatnak, hogy csak az beszelhet igy, aki biztos abban, hogy a következö honapban is vastagon fog dagadni a penztarcaja.de valoban, igy van ez?nem engedhetjuk, nem engedhetnenk magunkat neha lenullazni anyagilag???csak azert, hogy egy jo ideig ne törödjunk semmivel...azt gondoltam, elnezve ezeket a del-francia embereket-szajamban a semmihez nem hasonlithato fanyar kecskesajt izevel, orromban a friss, gyumölcsös, enyhen bodzara emlekeztetö illatu könnyu feher bor illataval-, hogy igen erdemes.kapunk egyfajta lenyomatot egy masik vilagrol, ami, ha ugyesek vagyunk melyen es sokaig ad eltetö energiat. Francois rammosolygott...ertette, hogy ott vagyok en is a beszelgeteseben...ki ne lenne ott. Ember voltam...kergetett alomkepem egy pillanatra megjelent es rammosolygott. Megidezte Öt az ELET minden egyes erzekszervre kihato kisugarzasa. Nagyot kortyoltam a borbol es szememet lehunyva hatradöltem a szeken....Collioure hangulata athatott teljesen...

www.youtube.com/watch

Ereztem be kell mennem a buzamezöbe...magasak voltak mar a kalaszok, aranylottak a tuzö napsutesben. A kellemes szellö hatasara lagyan ringott az egesz mezö, mint a tenger.Ahogy ott alltam a mezöben, elöleny- a buzakalaszokat nem tekintve- sehol nem volt a környeken. Erdekes erzes volt...olyan mint amikor egy idögepbe ulunk, es az idö jelentese ezaltal megszunik....hiszen buzamezök mar sok sok ezer eve voltak...vannak, es lesznek.valahogy ugy mint a tenger...vagy a napsutes.Megerintve a kalaszokat, egy pillanatra a friss, meg meleg barnallo termek jutott eszembe, az illataval egyutt.Kenyer.Az aranytablaban csak itt-ott viritott egy-egy piroslo folt...pipacs.Hmm, vajon hanyszor megyunk be egy buzamezöbe es csak ugy erezzuk....talan sosem, vagy talan gyermekkorunkban...Utam soran, mely del fele vezetett az ösi varosba, a kultura bölcsöjebe szamtalan ilyen mezö mellett haladtam el. A termeszet annyira allando, meg annak ellenere is, hogy viharok, tornadok, földrengesek vannak...pusztitanak.Megis allando.Biztos pont...energiamezö.HA fogekonyak vagyunk ra athathat minket is az allandosag es ezaltali nyugalom magikus hangulata. Legutobb, ki tudja nehany ezer evvel ezelött szinten egy ferfi allt itt..gondolkozva multon, jövön...vagy csak egyszeruen elvezve a pillanatot.Talan a birtoka volt, talan uton volt haza, talan uton volt valahova...ahol vartak, vagy onnan ahonnan hianyzott. Feher ingem felsö gombjat meglazitottam, egyreszt, hogy engedjem az aramlo levegöt bejutni ingem ala, hisz az irtozatos deli napsutesben me en is alaposan kezdtem izzadni, de nem bantam.masreszt, hogy megerintsem a nyakamban logo amulettet, kabalat. Sokan azt mondjak a targyaknak nincs jelentösege.valoban maguknak a targyaknak nincs, hanem a hozzakötött gondolatoknak, erzeseknek, emlekeknek....igy volt ez az amulettemmel. Megerintve a vasari bazar jutott eszembe regröl...ott alltam, ereztem azt, hogy az allandosag körulfog, ereztem a buzamezöböl arado eröt, ami a termeszet ereje...amit nagyon ritkan hasznalunk ki sajat lelkunk erösitesere. Ugyanigy van ez a tengerrel is...egy erdövel...egy heggyel...mind ott van, megis milyen ritkan megyunk ki, fel es vagyunk csak ugy ott, benne, mellette, rajta...Ahogy töltödtem a pillanatban felbukkantak a gondolataim is, nem tul zavaroan, de jelezve, hogy vannak megoldatlan feladataim, amiert utra keltem.Az Örök varosban var ram valaki.Visszapillantottam az utra, ahol allt az autom...halvanyan belepte az agyagos por, ami felszallt amikor behajtottam a mellekutra...mekkora kontrszt, egy auto, budös, es öli azt, ami körulöttem mind teremt, beket, es eletet ad...megis mennyire ragaszkodunk ezekhez a dolgokhoz...patetikus, gondoltam.Egyszer amikor utamra keltem, meg akkor mikor masjellegu munkakat vegeztem, az ajtobol visszapillantottam...es meglattam a buzamezöt ragyogni a napfenyben....milyen is regen volt...talan ez is csak a virtualis memoriamban letezett es vetitett kep volt...vagy sajat magam kiterjesztese es tukrözödese abban a pillanatban.nem tudom, de jo erzes volt...meg igy, itt allva is...

www.youtube.com/watch

...ugy ereztem egyszeru vagyok, letisztult es sallangmentes...amint a varoban ultem, sokadjara immaron,veletlenul megpillantottam magam oldalt egy tukorcsikban.feher ingem felso gombja hanyagúl kigombolva, a titankeretes sotet napszemuveg moge rejtoztem.behatarolhatatlan korunak neztem ki. latszott az ero es alazat a tukorben.ezt lattak masok is.nemet szavak,kinai emberek,sved mondatok.csomopont.utaztam egyik feladat helyszinerol a masikra.mind uton vagyunk tulajdonkeppen,neha atszallunk,megallunk. multkor Mark megkerdezte, hogy viszem at a fegyvert az ellenorzesen. sehogy. mindenhol ujat veszek.mindig ugyanazt a tipust. glockot.bevalt, megbizhato ,es nem utolsosorban szep.legyen egy dolog funkcionalis es szep egyben. mindig. ereztem mozdulnom kell eljott az ido. a rozsaszin uvegre a girl felirat volt vastagon felirva.eperszirup,vodka,lime,es pezsgo.nem rossz kombinacio. vhol megveszem majd.legutobbi ugyem vegul jol vegzodott.bennem volt az optimizmus mindig, egeszseges realizmussal parosulva..igy jo.nem eshet orokke, szolt a mondat.valoban nem, hisz mindnyajan tudjuk, a felhok mogott ott a Nap...ami eltet, de ha tul kozel megyunk megeget.mindenkinek megvan a maga Napja az eleteben, es ezen Napok mas eletciklussal rendelkeznek, mas palyaval.höfokuk is mas.egy par tunt fel,egy kis ladaval.benne egy kis kutyagyerek.foxi....az en Napom bevilagitotta az egész univerzum minden egyes zugat....ennek kepe tukrözödött ezen kiskutya pofijan, ami kedvesen mosolygott ram kuckojabol...

Amikor leszalltam a lorol, es megpaskoltam az oldalat,egy pillanatra megcsapott a liliomok illata, amelyek körös-körul illatoztak az erdö ezen a tajan.Nem tudtam, hogy mennyire volt gyakori ezen a videken a liliom..igazabol nem tudtam semmit erröl a videkröl.Ismeretlenul indultam utnak, az ismeretlenbe...anelkul, hogy felterkepeztem volna a helyet, a körulmenyeket, az esetleges veszelyeket. A sziget, mert valojaban az volt, szinte megközelithetetlen volt egy europai ember szamara...kiseröim elhagytak mar, magam voltam, es gyönyöru lovam...minden mas a messzesegbe, atavolba, az ismeretlenbe veszett...oda, ahonnan jöttem, es elindultam.Mi hajtott ide ujra, mi kesztetett, hogy annak ellenere utnak induljak, hogy tudtam, utam vegen nagy valoszinuseggel nem var semmi?Igen, valojaban mi kesztet minden embert arra, hogy neha lehetetlen, remenytelen, nem letezö dolgok utan kajtasson...megteve mindent, esetenkent eletuket kockara teve?MI...mi az ami bennunk lakik olyankor?Miböl van a motivacio?es hova vesz, amikor eltunik?Körbepillantottam, s a nem messze levö to gözölgö vize elenken villantotta fel bennem azokat az emlekeket, amelyek ezen utam kiindulopontjai voltak. Az elerhetetlen vagyaink...melyek vonzanak, hivnak...megcsalva, becsapva minket kinoznak...ki tudja meddig, talan bizony egesz eletunk folyaman...akkor is, mikor mar azt hisszuk minden rendben van...a tarcamban levö papir, az ujjaim begyen bizsergö erzes, a retinamba beegett kepsorozat, bizonyos agysejtjeimben meg mindig zengö mondatok, orromban meg-megbuvo illatmolekulak, mind mind azt mondtak...gyere, varlak.es en jöttem.Es most, mikor mar itt voltam, mikor vegigvagtattam szerencsetlen paripamat nem kimelve, egyedul voltam...erzeseim, mind az 5 megcsaltak...becsaptak.Hany alkalommal erezzuk, gondoljuk, hogy igazunk van...hogy igen, az erzesek minden egyes ponton ugyanazt sugarozzak agykergunknek?A magas fak közt ereztem, hogy a Nap sugarai szurve jutnak el hozzam...melyen para ulte meg az aljzatot....melyet lelegeztem a liliomillatbol...s valahogy, nem tudom hogy de mintah levendula illat vegyult volna köze, ami itt, szinte lehetetlen volt...ujra megerintettem a papirt....a papirt, amin a titkosuzenet rejlett...szamomra ismeretlen nyelven...de tartalma megis ismert volt.Egy sziklara ultem, ami nem messze mohaval felig boritva bukkant fel a földböl, lovam a mellette allo fahoz kötöttem...es ultem...ultem es bamultam aföldet....igazabol nem tudva, hogy jussak vissza a remenytelen, es messzi elveszett vilagbol, oda ahonnan jöttem...hisz sosem jartam erre....sosem ereztem magam ennyire egyedul....valahogy megallt az idö...es nem mozdult.Mintha abban apillanatban, amikor megtudtam levelem jelenteset elhaltam volna...Vajon igazabol egy embernek hany elete is van?7, mint a macskanak?Vagy csak egy...es azzal kell gazdalkodnia?Vajon eletunk, tulajdonkeppen micsoda is?Lelkunk, vagy testunk letezese?Letezik a kettö egymas nelkul?Es mi van ha az egyik eltunik az univerzumban....?Ugy ereztem csak a testem van itt...lelkem valahol feloldodott....szetfolyt, mint ahigany....megis valami visszahozott ezen messzi, ismeretlen videkre, ahol meg anyelvet sem beszeltem....talan olyan voltam mint az elefantok...akik halaluk erezten elvonulnak tarsaiktol, oda, ahol korabban nemjartak...es csöndben elalszanak.Egy pillanatra a lo pruszkölese teritett magamhoz....a to vize mintha fodrozodni latszott volna...egy test sziluettja burkolozott a parafelhöbe...egy vekony, feherböru teste....amihez egy kontrasztos hajkorona parosult...vagy csak egy hallucinacio volt?...mint minden, eddigi eletemben? megraztam fejem, es a mely sohaj, mint egy ösi robaj tört ki belölem....a to...amibe hamarosan elmerulök...hatrahagyva minadazt, amit hallucinaciomban valosnak veltem....S vajon ki az aki ebren almodik, vagy vakon kergeti hypnagog vagy igazi hallucinacioi altal keltett dolgokat? nem tudtam mar eldönteni....

...amikor lehuppantam a börfotelbe, es hatrahajtottam a fejem, hogy vegre kipihenjem a nap faradalmait, a belem ivodo görcsöt...feszultseget, felötlött bennem, hogy mennyire patetikusak...szanalmasak tudunk mi lenni...emberek...ferfiak-nök egyarant...belemegyunk ertelmetlen idörablo dolgokba...amik nem adnak nekunk semmit igazabol...csak nyugnek erezzuk a dolgokat...es csak azert megyunk bele, mert esetleg nincs energiank valami tartalmasabbat csinalni...vagy mert rabjava valtunk a dolognak...s közben a masik oldalon szinten szanalmat erzunk...vagy ki tudja mit...azzal kapcsolatban, mennyire kiszolgaltatottnak erezzuk magunkat..vagy mennyire kiszolgaltatotta tettuk magunkat...talan a bennunk elö eszmek, hit...es talan...a melyen leledzö lelkiismeretfurdalas miatt, ami atszövödik sajat esetleges narcizmusunkkal, azaltal, hogy azt merjuk feltetelezni, hogy a targyszemely netan talan hordoz hasonlo avagy ugyanolyan tulajdonsagokat, amelyek szinte tukörkepei lelkunk sötetben meghuzodo titkainak...es ezen szanalmas kinunk osztodik...szaporodik...es terjed....es athat mast is...es masokban ugyanazt veljuk felfedezni...velunk kapcsolatban....amitöl mi nem jol erezzuk magunkat...es talan meg inkabb messzebb utazunk..menekulunk a helyzettöl...talan sajat vagyainktol?...amikor mindez atfutott rajtam es lehunytam a szemem megnyugodtam vegre...a bennem rejlö nygtalansag gondolatta erett, es nem kinzott többe ismeretlenul....melyet szivtam a fustölö illatos fustjebe, es felideztem egy kepet az emlekezetmben....

www.youtube.com/watch

....amikor edesanyamrol es korabbi eletemröl kezdett el kerdezni, egyszeruen agyonlöttem.Kegyetlen igy leirva, kimeletlen, es irtozatosan hanyingerkeltö, ha azt nezzuk,hogy egy olyan szoval all egy mondatban, amiröl nem ezeknek kellene eszunkbe jutni.Az az erö, ami a lövedekben volt egeszen a falig vagta hatra a gurulos szekeben a hivatalnokkinezetö ferfit.Kinezetu...csak kinezetu...mert tudtam valojaban mivel foglalkozik. Az egesz pillanatban benne rejlett a mai moderni vilag kifordult valoja. Kettös eletet elunk....legalabbi s sokan.Sokfelekepp.Ugy, ahogy ez a ferfi is.Es ez a kettösseg tukrözödik millioszor tetteinkben, szavainkban, sokszor gondolatainkban is. Kismillio alkalmommal latjuk, erezzuk, esetleg eliteljuk, elhazudva azt, hogy bizony...mi is ezt tesszuk. Valahol eltunt az egyenesseg...az öszinteseg...es tisztasag. Csak szavak formajaban marad fent.Neha mar eformaban sem....sokan beszelnek rola, hirdetik...söt...De valojaban, ahogy nyirbalodik az ember, ahogy nyirbalodik a tarsadalom, barhol is vagyunk vesznek el a regi, egyenes dolgok...vannak egyes szigetek...dehat a globalis felmelegedes ezeket is elarasztja....neztem az asztalon heverö surun teleirt papirra lecseppent vercseppet.Pecsét.Hmm...ahogy kitekintettem a felhökarcolo plafontol padloig erö uvegtablajan...az enyhe reggeli paraban tundökölni probalo Nap kora reggeli sugarait megpillantva az egesz esemeny szinte meg nem törtentek tunt. Szettekintve az irodaban, lattam, hogy nem sajnaltak a penzt...mind anyaghasznalat, mind designer teren...jol nezett ki, na. A tulajdonkeppeni "allasinterju",amiert itt voltam ezen korai oran, csak faldolog volt.Allasinterju...ehh.Ott is hazudunk.Ja, hogy szebb, jobb legyen a kep rolunk...kiszinezzuk öneletrajzunkat....valahol olvastam a hazugsagrol egy rövid pamfletet.Akkor nem tunt erdekesnek...most valamiert eszembe ötlött, ebben a"fal"környezetben.Hisz ez az egesz egy szinjatek volt csak. Tulajdonkeppen, nem adtak fel allashirdetest sehol...valakinek az ajanlasara jöttem. Mar nem emlekszem pontosan mit irtak a hazugsagrol, de ez is ismet bizonyiteka volt a "dolognak". Sokan hazudnak, mert felnek. Sokan hazudnak, mert gyengek. Sokan hazudnak mert kell. Sokan hazudnak mert elvarjak töluk. Sokan hazudnak, mert nincs mas valasztasuk. Sokan hazudnak, mert mar megszoktak. Sokan hazudnak, mert ez igy szokas, tradicio. Sokan hazudnak, es nem tudnak rola. Sokan hazudnak, mert betegek. Sokan hazudnak, mert akarnak valamit. Sokan hazudnak,mert leplezik kissebsegi komplexusaikat. Sokan hazudnak, mert jol erzik magukat a helyzetben. Sokan hazudnak, mert nem birjak elviselni a hazugsagot....Sokan hazudnak, mert ez a foglalkozasuk. Ilyen egyszeru. Ez egy elmehaboru...Nagyon elegem volt a hazugsagokbol. Az ember NEM birja elviselni a valosagot az esetek 99 szazalekaban. Ezert ahitja a hazugsagot. De ma reggel is pontot tettem egy hazug mondat vegere. Hat igy megy ez ...odaallva az ablaktabla melle csodaltam az alantam elterulö nema forgatagot, a sejtelmes kisse narancssarga paraban....New-York uj napra ebredt....Glockomat elteve ereztem egy napos reggel hivogato pillanatainak igeretet a levegöben....

www.youtube.com/watch

....amikor a fatol elhajoltam, es a kezemmel sarat tömtem a kessel kivagott lyukba, elrebbentek a közelben uldögelö verebek hangos csivitelessel, mintha jeleznek, hogy megtörtent!Megfordultam, es körbetekintettem a tajon...a tavolban a hatalmas aranylo-sargallo Napkorong lebegett, mintegy felugyelve a tajat...magasabban voltam, mint a fak lombkoronai...ezen a helyen megallt az idö...mar jo regen.A kövek mohaval voltak egyes helyen beboritva, mintegy ovva-vedve a regmult maradvanyait.A sarral betemetett lyuk jelkepezte azt, amit sokak titoknak hivnak....itt ,ezen a tajon igy szokas a leleken könnyiteni...titkunkat, ha van, es ha kinoz, belesuttogjuk egy fa, vagy egy melyedes lyukaba, majd betapasztjuk valamivel. Az en titkom nem volt kulönb mint masoke...csak en hittem ugy.NEkem megis kulönlegesnek tunt. ...A környeken bameszkodo turistak magamhoz teritettek az elmelkedesböl...hangosan kacarasztak, fenykepeztek...."itt is jartam" mondjak majd, irjak majd.De vajon magaval visznek-e valamit a hely varazsabol es uzeneteböl?Vajon ha eljutunk olyan helyekre amik uzenetet hordoznak, hordoztak az evezredeken keresztul, hatnak e rank?Megretjuk -e öket?Viszunk- e valamit el belöle magunkkal?Nem tudom....mi keletiek, valahogy maskepp gondolunk dolgokra, mint nyugati embertarsaink. Amikor a bameszkodok eltuntek, ujra nyugalom, es csend ulte meg a környeket. Leultem a köre, hatamat a falnak vetettem...es töltekeztem...töltekeztem a Napbol, a csendböl, a hely varazsabol...es azokbol a felbukkano erzesekböl, amelyet a hely valtott ki belölem ujra...Amikor elöször jartam itt Vele voltam, Ö hozott ide..megigezve, elvarazsolva. Most ,hogy ujra ateltem ezeket az erzesekt, apro mosoly huzodott a szajam szelere....Mennyi idö telt el azota...es en tovabbra is itt ulök...vagy ujra itt ulök?Hmm, jo kerdes...lehet , hogy el sem mozdultam innen....Megis miert mentem el akkor...mitöl menekultem?Vajon soxor mitöl is menekulunk?Sajat magunktol...esetleg attol, hogy az ami bennunk rejlik, egy megfoghatatlan kep...esetleg alomkep...es felunk, hogy ez az alomkep fogsagban fog minket tartani, es ez kesztet menekulesre....Esetleg azoktol az erzesektöl, amik a mennyorszagba vagy a pokolba juttathatnak minket?Vagy mindettöl összesen? Amikor ezeket vegiggondoltam, es kimondtam...megkönnyebbultem. Hany ev is telt el?Sok...."Amikor majd megszabadulsz a terheidtöl...keress meg!"Hangzott el a mondat egyszer....es most megszabadultam töluk. Valami törtent a közelben, mert a madarak abbahagytak a csicsergest....körbepillantottam, es a nem messze tölem, ott, ahol a fal bekanyarodott, megjelent valaki....Ismerös volt a sziluettje, valahonnan...valamikor regröl...lassan közeledett...tulajdonkeppen a jarasarol felismerhetö volt szamomra...napszemuveg volt rajta....ujra itt, vallan a sarga taska, mint mindig....nekidölt a falnak, lassan lehuzta a napszemuveget az orrara...es azt mondta: A terheinket nem cipelhetjuk örökke....

www.youtube.com/watch

www.youtube.com/watch

...csorogtak az esöcseppek a vallamon, surun egymasutan. arcomon a borostan nehezebben jutott at, de szemem alatt eggye valt a sos folyadekkal....bördzsekim vizhatlan volt, de igazabol nem erdekelt hogy atazom...alltam, es körulöttem a tocsa egyre növekedett...surun esett... felhosszu hajam fulem möge simitva csak tovabbvezette a vizet le, a nyakamba, az ingem ala...mas esetben biztos jo lett volna...de most igazabol nem ereztem husitö hatasat...minden ami körulöttem volt, az utcai lampak fenyeben elmosodotta valt...a tavolban elhuzo autok tompitott fenyszoroinak csovaja, az indexek narancsvörösen izzo auraja, a feklampak tiltovörös felvillanasai...mind-mind elmosodott akvarellkent hatott azokban a pillanatokban.kezemben a Glock, melynek csövebol szurkes fust szivargott, lassan, körmönfontan...mintegy utolso hamvado cigaretta egy barenekesnö kezeben...csakhogy itt nem volt bar, nem volt enekesnö...hideg volt, nedvesseg...sötet...körulöttem furcsa ivben kanyargo apro szines patakok az esövizben.azalatt a jonehany perc alatt, amialatt itt minden atfutott rajtam...mindaz amiert egy ember ember lehet...minden kerdes, talany, felsz, kivancsisag, öröm, emlek, kepek, hangok, szavak, illatok, izek, tapintasok megmaradt lenyomatai az agysejtjeimben, minden amire vagytam, minden amitöl feltem, minden amire buszke voltam, amit ovtam, amitöl feltem, amitöl ember voltam...igy eletem derekan, ott, abban a szurke, jelentektelen utcaban hirtelen összesurusödött....Einstein szerint letezik az idöutazas...szerettem is mindig ezeket a filmeket amelyek az idöutazasrol szoltak...de sajnos nem megvalosithato meg ebben a korban amiben elunk, ha megvalosithato lenne, mar reg visszautaztam volna, es megvaltoztattam volna azokata a negativ cselekedeteket, amelyek nyoman szenvedes keltödött masban, bennem...bal kezem, mely benultan logott megmozdult, beleturt a zsebembe...a meg megmaradt agykergi aktivitasom maradek erejet osszeszedve kikotortam a zsebembol a telefont....a legutobb hivott szamot tarcsaztam...nem ertem igazabol minek...az ember furcsa teremtmeny.bizonyos helyzetekben elveszit minden kontaktust a realis vilaggal...lebenul, leblokkol.talan, hogy vedje a koponyan beluli allomanyt...talan, mert a kulönös körulmenyek tulterheltek a neuronok pufferkapacitasat...nem tudtam....a telefonban felhangzo ferfihang sem teritett magamhoz...francia mondatai valahogy eljutottak a meg pislakolo agykergi sejtjeimhez, es rövid lakonikus, gepszeru igeneket böfögtem ki a szamon...arra mar nem emlekszem pontosan, hogy hogy vegzodött a beszelgetes....a telefon elmerult a pocsolyaban...jobbra pillantottatm, le a vallamra eszleltem vizualisan a pirosan ektelenkedö lyukat a vallamon, alkaromon...kezem meg mindig szoritotta pisztolyt. hatalmasan tagra nyilt pupillakkal bamultam a bördzsekin tatongo szamos lyukat....nem ereztem, hogy fajna, vagy akar zsibbadna a karom...dolgozott bennem az endogen opiatok garmadaja...elboritva a receptorokat, kitoltve averedenyeket....feldusulva, keveredve adrenalinnal....ahogy tovabbpillantottam a z utca masik oldalan allo peugot golyok altal szetrobbantott ablakain keresztul lattam, hogy a jardan egy kutya bamul....nagy sotet szerettölteljes es szeretetre ehes szeme kivancsian meredt ram....ebben a pillanatban ez a leny jelentette az egetlen kapcsot a vilaghoz, es ettol a kis lenytöl ott, akkor több szeretetet kaptam, mint hosszu eveken keresztul az emberektöl....komikus grimaszra huzodott a szam jobb szele....oda akartam rohanni a kis allathoz, felkapni, megölelni, hazavinni....de nem volt eröm...ereztem, hogy a lyukak, a jobbakaromon eleg mennyisegu hemoglobint tartalmazo sos folyadekot engedtek mar ki magukon keresztul ahhoz, hogy kezdjem elvesziteni a realitasom, az erom a mozdulashoz...a kiskutya csovalta a farkat, de en nem tudtam viszonozni szeretete...mar nem.szemtanuja volt egy olyan folyamatnak, melytöl az emberek legnagyobb resze undorodik....ahogy az erö lassan kicsepeget belölem, nem is erzetem, hogy mar csak a terdeim tartanak....a vizet nem ereztem, hisz börnadragom vizhatlan volt...viszont közelebb kerultem a nedves aszfalthoz....közelebb a földhzöz...közelebb barmihez, ami kesöbb elfedhetettt, elfedhette mindazt amit tettem. Jaques kerte, hogy ne jöjjek ma ide...de en annyit mondtam nek, hogy ez volt az utolso...az utolsofeladat...es utana viszaterek ahhoz, amit korabban csinaltam, ahhoz, amihez talan ertettem. januar 3-a volt...Jaques szinte könyörgött a telefeonban, de en lazan, szokasom szerint meggyöztem...hisz csalanba nem ut menku...tudtam, hogy a feladat utan varnak ram...tudtam, hogy ha befejezem, akkor uj eletet kezdek, azt amire mindig vagytam, azzal, akire talan mindig vartam....talan?igy, erotlenul mar semi sem tunt biztosnak...amikor koraeste felhivtak, es afelöl erdeklödtek, hogy hol vagok, hol vegzek szokasomhoz hiven öszinten valaszoltam...almomban sem gondoltam, hogy meg akarnak lepni....hisz miert is?tettem, amit a szokas, amit az emberismeretm, amit az erzeshalom diktalt bennem...es valaszoltam...Rue de Montserrat...könnyed vacsora egy uzleti partnerrel...ami meg is volt...s ahogy kijöttunk a massziv dohanyfsttel teli eletszagu apro, de annal pezsgöbb etteremböl a szemközti oldalon allo autok furcsan ismerösök voltak...kesön eszmeltem...tul kesön....amikor elszabadult a pokol, nem figyeltem masra csak a lehetseges menekulesi utvonalkra....7en vagy 8an lehettek...ebböl mar mindenki vizszintesen fekudt...s lassan erlelödött bennem a tudat, az erzesek erzette alakulasa utan, hogy en is hamarosan megkostolom a pocsolya izet...jobb szemem sarkabol latam uyan, hogy egy piros mini parkolt a szemközti oldalon, de nem tulajdonitottam jelentöseget neki. az ember sok-sok hibat követ el eleteben....kerdes az, mi az ami megbocsajthato, mi az, amit magunknak meg tudunk bocsajtani....10-12ev tavlatabol visszanezve egy kelet-europai fövarosabn a kulvarosban törtent esemeny utan sokaig remalmaim voltak...utanajartam az esetnek, es tudtam senki-de senki nem menthette volna meg az eset föszereplöjet...fiaal voltam, szinte gyerek akkor...de megis pellengerre allitodtam....es nem mentett fel a vegsö diagnozis sem...12 evre ra, a helyszinen 1 orat ulve, felidezve minden egyses pillantaot tudtam....soha, senki nem tudot volna teni semmit....egy eltört nyaki gerinc mindent predesztinal.nem tudom mit gondoltam magamrol....most mar,idösebb fejjel el tudom engedni ami akkor törtent..de igazabol nem tudom, hogy az emberek jo resze hogyan tud elmenni amellett, hogy a kezei között hal meg egy gyermek....vagy akar egy kutya....hisz ezen lenyek artatlanok...es az allatok azok is maradnak örök eletuk vegeig...a gyerekek valahol elkezdenek serulni, deformalodni...manapsag szinte velejaroja a folyamatnak...es elvesztik bajukat, artatlan szepseguket, angyali mivoltukat....persze tudtam, hogy mindig van kivetel....azokban a hetekben, melyeket Framboise-ban töltöttem rajöttem, hogy a dolgok valahol ott siklanak el, amikor a teljesitmeny, erdek, erö, anaygi ajavak, erdekervenyesites bejön a kepbe.hogy ki az, aki meg tudja vedeni az utodjat a torzulas ellen,azt nehez megmondani...az elmult idöben, amiota eldöntöttem, hogy abbahagyom es Jaques-kal beszeltem erröl egyre inkabb erlelödött benem az erzes, hogy vege, szeretnek egy egyseget magam körul.ugy ereztem, hogy mindennek ellenre megtalaltam a jövendö kis Vincentek vagy Olimpiak anyjat....hogy ez maskepp lett, arrol talan nem biztos, hogy en egyedul tehetek....milyen nehez is azt az utat jarni, ami oda vezet ahova szeretnenk, ugy ahogy szeretnenk, es nagyobb karosodasok nelkul erhetunk celba...amikor a kis helyi etkezdeböl kileptem, eselkezdödött az egesz haccacare, es elkezdett ömleni a hemoglobin a földre...nem erzekeltem a pillanatban rejtözö sorsszeruseget....tanulta folyamatok, adrenalin, agysejtek altal befolyasolt tudatalatti mozgasok következtek be....az elsö olomsorozat az etterem uvegeit veret szet, majd az elöttunk parkolo autok plehlemezeit lyuggatta at...amikor atrohantam az uton, meglepve ezzel a tamadokat, eszleltem, hogy masok is vannak a szemözti oldalon, de akkor nem tudatosult a dolog....2 tar kiuritese utan kezdtem magamhoz terni...ekkor mar landolt bennem ket olomdarab, vagy talan több...ahogy behuzodtam a szemközti oldal autoi köze, vettem eszre irtozatos lassan az ott parkolo minit...melynek rendszama egyböl beugrott...amikor egy ujabb olomzuhatag kopogtatott a vallam felett, illetve furt lyukat az antilopbör puha dzsekimen kezdett tudatosulni a millisekundumokra belemvillant rendszam....amikor a tarat csereltem, es pilanatnyi csend honolt, melyet csak a zuhogo esö monoton surrogasa hatott at, vettem eszre, es tudatosult egy kep elöször a retinamon, majd a kep, keresztezödve a latoidegpalyan vegighaladva tudatsult, nem egeszen nehany millisekundum elteltevel, al meglibbentetthogy egy test hever nem messze a jardan....közel a parkolo minihez. abban apillanatban, a gyenge szellö alttal meglibbentett utcai lampa fenykeveje a test felett atlendulva rövid idöre megvilagitotta a derek felett veget erö fekete bördzsekit, a jobb vallon atfuzott, atlatszo muanyag taskat, melyben egy rozsaszinu femes targyat veltem feldedezni, illetve a nedves flaszterre lelobbano leginkabb zöldes arnyalatokat hordozo selyemsalat...mely egyertelmusitette a dolgot szamomara....a következö sorozat vegigkopogott a mögöttem levö haz vakolatan, ram darabokat szorva...de egyben szet is roncsolva bizonyos felkari izmok kulönbözö darabjait....erdekes, hogy az ember, minden felsöbbrendusegtöl, teljesen kontrollalt intelligenciatol fuggetlenul kepes elvesziteni azt, amitöl ember....akkkor, ott eltuntek emberi vonasaim....majd par perc mulva, eszmelve ujra tudasoltak a retinamra erkezö kepek.hogy hogyan dolgozzuk fel a vizualis traumat, illetve lelki traumat, az teljesen kulönözö....de alapvetöen semak szerint...hisz az ember mindenhol ember, csak kulönbözö kulturalis kulönbsegek, illetve normak teszik massa az emberi reakciokat...irigyseg,szeretet, gyulölet,öröm, boldogsag...ez mindenhol ugyanolyan...a fekete, a feher, a sarga, a barna....mind ember....nem kutya, nem lo...ember...egy rassz, egy faj.hogy megis mitöl mas, az, hogy hogy reagal egy eszaki, egy afrikai, egy azsiai...hmm...ez nyilvan hosszu es mas törtenet...amikor vegetert a sorozat,valoszerutlen csönd ulte meg az utcat....ebben a csöndben jutott el az utolso infomacio is a meg pislakolo agykergi sejtejeimig....a szel altal meglebbentett lampa valahogy belegabalyodott a sajat tartodrotjaba es megallt egy helyen...es ahiganygöz izzo fenye beteritette az alanti teruletet, melynek szelen hevert a test...meglepödtem, hisz tulajdonkeppen soha nem lattam ugy ezt az embert, ahogy akkor, ott....ki volt bontva a haja...az a haj, mely sokak szeme altal rejtve maradt, mint az erzesek, es gondolatok garmadaja, mely ahaj alatt lapult egy csontkalitkaban....a hajzuhatag szanalmasan mutatott a vizes aszfalton...megfosztva dicsö uralkodasatol, hisz egy nönek ahaja korona....s ezen hajkorona belevegyult az aszfalt vizebe....a törekeny, szinte megrajzolt arcelen tancolo mesterseges feny furcsan jelenitette meg az arceleket....kimerevitett kepkent eszleltem az emberi test kinyujtott kezeböl kihullott targyat....s mindezek mellett a nö, hisz nö volt, artatlan, gyermekive szelidult kedves arca, mely megannyi örömöt es banatot, szenvedest elt meg rövid elete alatt tisztan sugarozta felem az egyszeru es egyertelmu kerdest: miert? amikor az elözö napokban engedtunk a bennunk rejlö indulatoknak, es kiengedtuk a demont magunkbol, mely minden emberben benne rejlik, kerdes az, hogy mekkora a lakat ami a zaron van, ami zarja a ketrecet, ami rejti a demont, azt, ami hadakszik az angyallal, ami szinten bennunk rejlik...hisz ne felejtsuk el, az ember alapvetöen egy tudattalan leny...egy gyermek...es minden attol fugg, hogy a vilagrahozott alapanyag milyen keramikus kezebe kerul...nem vettem figyelembe, vagy talan az agykergemet eluralo agytörzsi indulatok altal vezerelve nem vettem tudomasul szemetszuro tenyeket...szoval amikor az elmult napokban engedtem a bennem zajlo agytörzsi indulatoknak, kimondtam olyat, amit talan Freud altal vezerelve sem mondtam volna ki, es ezzel teljesen elmosva minden olyat, ami egy esetleges kellemes befejezest sejtethetett, ugy ereztem szetromboltam azt, amit epitettem....de a hideg, mocskos, vizes, talan buzos flaszteron heverö test, arc es artatlan tekintet kiörötlt mindent....Ö lepett tovabb azon a dombon, vagy szakadekon, melyet egymast közt robantottunk ki, es jött ide, ebbe a pokolla valo utcaba.Nem tudta mivel foglalkozom...mivel nem tudok öszintetlenul elni mar nagyon regota, tudtam, hogy rövid idön belul eljön a pillanat, amikor bevallom miket tettem, es miert...s, ha Ö az, Aki, akkor marad...ha nem...nos, akkor megy es sosem latom többe....bar mely tudatalattim tudta, hogy Ö tudja....es ma este bizonyossagot is nyert...mikor terdrerogytam, majd raultem a labszaramra es akezemben levöfegyver femes kongast hallatva hullott ki a kezemböl lattam, hogy a hatalmas, csodalkozoszemek megtelnek könnyel....egy olyan hibat amit en ma elkövettem sosem követhet el ember....ulve sajat labszaramon , erezve, hallva az esöt a fejemen, arcomon latva eletem utolso ertelmenek eltavolodasat lelkem hetedik szobajatol raebredtem, hogy vege. Kesön ebredtem, kesö eszmeltem...azt hittem, hogy....milyen sokat mondtam korabban, hogy az ember a temploban es Istenben hisz....Jaques kert,hogy ne menjek...talan tudta, hogy valami mas törtenik ma ejjel...a zöldesbarna szemek a kegyetlen igaz valosagot fajdalmasan tukrözve hirtelen megmervedtek, es az arcot körulölelö hullamos vörös hajfonatok sem tudtak lagyitani, megmasitani azt a valosagot, mely kegyetlenul kezdett luktetni lassan, de biztosan kihunyo agyvelömben....hirtelen elesen tudatosult...a kifolyo ver egyenlö a halallal...en magam nem feltem töle....de latva majd tudatosulva, es erezve azt, hogy akaratlanul pontot tettem mas eletere, akit ovtam, vedtem eddig....bacsukott egy kaput bennem. egy vallserules, karserules ritkan okoz halalt altalaban...meg akkor is, ha több van belöle...azonban egy tudölöves, vagy gerinclöves nem hagy ketseget maga utan...ereztem kezdek elgyengulni a vervesztesegtöl....koncentraltam es meg probaltam kikuszöböni a befolyasolo tenyezöket...hideg, fajdalom...neztem a salat, ami kibomlott anyaka körul, lattam a taskat, benne a rozsaszin selyemfedte jegyzetfuzettel, a zöld filofaxxal, a rozsaszin mobillal, a kicsit vastagabb ezust gyuruvel....Susanra gondoltam....majd utolso gondolatomkent, es maradek erömet összeszedve a Glock csövet szajamba vettem....megöltem a jövöjet....meg akkor is ha az nem hozzam kötötte...hazudtam, csalodast keltettem bennne, bantotttam...majd amikor atlendulve minden fajdalman ujra elkezdett bizni bennem cserbenhagytam, es nem mondtam meg neki miert, es hogyan...es belekeveredett az indulatok, gerincvelöi reflexek erdejebe...majd ebben a kusza erdöben hanyatlott el....emberkent szulettem...emberkent halok meg....tisztelve öseim szellemet, tradicioit...utolso retinabevesödeskent elmerultem a zöldesbarna szemekben, belesullyedve egy alomorszagba mely talan sosem volt, mely talan csak az En kepzeletemben letezett...akkor, meglattam, megleltem a vegsö nyugalmam....s a tarban sunyin meghuzodo utolso 9 millimeteres tölteny halalos uzenetet eljuttattam az agyamba....meghuztam a ravaszt. Rachelt megöltem...igy vagy ugy....nem volt miert tovabb elnem....hogy megis miert olvassak-e sorokat, azt Önöknek kell eldönteni...