...amikor idönként a galambok suhogasa mellett, néha néha más zörej töri meg a harmoniát megrettenek....félek, hogy elillannak a gondolatok...melyek nem minden pillanatban jönnek létre, csak bizonyos konstellaciok eseten...meg van minden hozzájuk bent...de valami mégis hiányzik....és jön egy pillanat, amikor beáll a balansz...és kifejezödésre jut, kimondasra, leirasra kerul a gondolat...megvalozhatatlanul beleirva magat a valoság idönként szövevényes atlathatalan dzsungelébe....Vincent Le Roy...áll az ajtomon...de ki is ez az ember...kérdezték már sokan...senki és minden egyben...aki szereti a Fuszert az életben....azt amitöl olyanná válnak a pillanatok...amiket soha nem birsz elfelejteni....