...amikor a csomagtarto elött alldogaltam...nezegetve a fegyvereket...utoljara felötlött bennem...ha most benyulok a csomagtartoba, es megragadom az egyik fegyvert, nincs visszaut....percek teltek el...a nepper turelmes volt...en pedig vivtam talan legkemenyebb harcomat addigi eletemben. mi minden okozhat olyan traumat egy emberben, ami oda vezethet, hogy bosszut vesz, hogy megalaz masokat?korabban ezt, reszletesen mind tudtam...az asztal masik oldalarol...de mikor valahol elerkezett egy pont...igazabol mar nem emlekszem hol es mikor...mikor mar nem birtam tovabb a napi frusztraciot.,...a napi terrort...terrort a sajat gondolataimtol es terrort masoktol...el kellett döntenem, hogyan tovabb.minden hiabavalonak tunt mar akkor...neveltetesem...genetikai kodjaim, tanult dolgaim...minden, amit emberinek es ertekesenek lehetett nevezni, vallas, erkölcs..csalad...humanizmus...minden, ami egy embert a felszinen tarthat, csödöt mondott...es igazabol nem tett jot az akkor erzett elsöpörhetetlen kissebbrendusegi komplexushalmazom sem....vajon honnan jönnek ezek a dolgok...talan megis azt a szakmat kellett volna valasztanom aminek az irodalomtanarom szant...nem tudom.ugy ereztem vagy megszuntetem letem ebben az irtozatosan mesterkelt, kifordult, es cimlapra szant vilagban...vagy valahol valahogy mast kezdek...az utobbit valasztottam. abban a milanoi ejszakaban benne volt minden...minden,amit egy ember atelhet...minden.ösztönszeruen valasztottam ki a legszebb fegyvert akkor...a Glockot.Fiatal koromban, sokat olvasgattam ezekröl a dolgokrol, talan mint minden fiatal...nem tudom.minden olyan kulönösnek tunik most, igy visszatekintve...nem sokkal korabban lattam Joel Schumacher filmjet...emlekszem...a szemuveges hivatalnokra....autojaban ulve szivta magaba az elviselhetetlent...majd nem sokkal kesöbb a tengerparton meghalt. Az ember valamiert egy önpusztitasra itelt faj...az egyetlen, ami öngyilkossagot követ el...az egyetlen ami sajat fajat biologiai okok nelkul irtja...intelligencia ide vagy oda...nem ez hatarozta meg es nem ez hatarozza meg a dolgokat...akkor ott eldöntöttem, hogy ezt az utat valasztom.de azert hagytam magamnak egy kiskaput...komprumisszumot...mely vallalhato volt...es vallahato most is...komprumisszumaink, melyek megkötnek, vagy lebeklyoznak...ha ilyeneket kötunk, akkor sajat magunkat nyirjuk...az egeszseges hatar talan ott huzodik, ha a komprumisszumainkkal nem karositjuk enunket...abban a milanoi ejszakaban valami elkezdödött es nem tudtam hol fog veget erni...
