....veszek az elöttem levö nagy serpenyönek nevezhetö forro talbol. zöldsegek, hus, es ki tudja mi kavarog benne...az apro ember, guggolva a lang felett razza a vas fözöedenyt....ismeretlen nyelven karattyol...papucsa koszos, hosszu labkörmei szinte lelognak a papucsrol....erzem a lang meleget arcomon,s orromba igencsak inycsiklandozo illatok hatolnak...vacilllalok,kerjek...ne kerjek...vegul meggyöz az ehseg es az illat elegye...hirtelen gondolatok villanak be...egy nyari illat....keveredve az alkohol szeditö erzesevel...megtetezve a vaggyal...mindezt leöntve zenevel, amit kedvelek....az emlek ramrohan,szinte ledönt a labamrol...koncentralnom kell az elöttem guggolo keletire...kimeri az etelt...fizetek, igazabol meg sem varom a visszajarot...az emlek eluz a helyszinröl...iszonyatos a zsibogas körulötttem, fenyek,szinek kavalkadja, teljes hangzavar...egy szot sem ertek...nem is baj...egyetemes jelekböl ertunk mind...mindenhol...sok mindenhez nem kellenek a szavak...tudni kell, hogy mikor van itt az idejuk....es mikor kötelezöek....a kezemben levö palcikakkal megkeverem az etelt...neve?hmm...nem lenyeg.ahogy lassan atverexem magam a tömegen, szemlelve a környezetet, a mellettem elhuzo riksakat, a szines neonokat, a testuket kinalo apro termetu nöket,akik ha közelebb erek minden alkalommal vegigsimitanak rajtam, hol itt hol ott...talan nemelyikuk fiu, ki tudja?....lassan elerek celomig...az utca vegen egy fallal körulvett nagyobb kert, a bejaraton keleti iras, alatta apro tabla, nem ertem...mellettem feltunik egy kockas inges alak, fejen szalmakalap, hummögök, angollal probalkozom, karatty a valasz, mosoly viszont meghozza az eredmenyt, franciara valt....ez az a hely amit keresek....kitarva a kaput valami meglep....valahogy eltunnek a szinek, a zajok...elhalkul minden, elöttem nem messze egy hatalmas arany szobor...nem is egy, kettö, ket elefant...s a tavolban az ulö BUDDHA szinten aranybol....miert vagyok itt?sokan kerdeztek mielött elindultam...Vincent, mi dolgod ott? keresem az igazsag gyökeret, valaszoltam...es valaszommal egyidöben eszembe jutott kedvenc filmem utolso jelenete....amikor a nö elengedte szerelmet az utolso utra a delfinekkel....valami hasonlo vezetett ide...talan...es meg valami.a szerzetes aki utoljara nalam jart belatta, hogy vannak dolgok amik nem fernek meg bizonyos emberekben...de lehet, hogy bizonyos helyeken nem?nyugtalansag, allando nyugalom es meditacio es beke...egy buddhista szerzetes, aki amfetamin fuggö volt....egesz eletet a buddhizmus szellemeben elte..meditalt...es amikor a nyugati tarsadalomba visszatert ujra a pörgest kezdte....mi az ami ezt meghatarozza?mi az ami ezt eldönti?puszta kemia?biologia?avagy örult nyugtalan nyugati penzorientalt vilagunk bolondit meg?....a valasza egyszeru volt...a templom falain belul beke volt...kivul viszont drogot, nemi szervet, dopamint arultunk, meselte...hosszu percekig ultem ezen beszelgetes utan...minden amit mondott igaz volt...minden gondolat....minden oldalrol....ezert vagyok itt, hatha valahol ralelek a bennunk rejlö nyugalomra...ami talan nem is bennunk rejlik...hanem egy összeadodo valami, ami az egyetemes lelekben rejlik, es osztodik ...es ha ket egymashoz illö darab összekerul, beall az equilibrium....ezert allok itt....most es mindörökke....