Amikor leszalltam a lorol, es megpaskoltam az oldalat,egy pillanatra megcsapott a liliomok illata, amelyek körös-körul illatoztak az erdö ezen a tajan.Nem tudtam, hogy mennyire volt gyakori ezen a videken a liliom..igazabol nem tudtam semmit erröl a videkröl.Ismeretlenul indultam utnak, az ismeretlenbe...anelkul, hogy felterkepeztem volna a helyet, a körulmenyeket, az esetleges veszelyeket. A sziget, mert valojaban az volt, szinte megközelithetetlen volt egy europai ember szamara...kiseröim elhagytak mar, magam voltam, es gyönyöru lovam...minden mas a messzesegbe, atavolba, az ismeretlenbe veszett...oda, ahonnan jöttem, es elindultam.Mi hajtott ide ujra, mi kesztetett, hogy annak ellenere utnak induljak, hogy tudtam, utam vegen nagy valoszinuseggel nem var semmi?Igen, valojaban mi kesztet minden embert arra, hogy neha lehetetlen, remenytelen, nem letezö dolgok utan kajtasson...megteve mindent, esetenkent eletuket kockara teve?MI...mi az ami bennunk lakik olyankor?Miböl van a motivacio?es hova vesz, amikor eltunik?Körbepillantottam, s a nem messze levö to gözölgö vize elenken villantotta fel bennem azokat az emlekeket, amelyek ezen utam kiindulopontjai voltak. Az elerhetetlen vagyaink...melyek vonzanak, hivnak...megcsalva, becsapva minket kinoznak...ki tudja meddig, talan bizony egesz eletunk folyaman...akkor is, mikor mar azt hisszuk minden rendben van...a tarcamban levö papir, az ujjaim begyen bizsergö erzes, a retinamba beegett kepsorozat, bizonyos agysejtjeimben meg mindig zengö mondatok, orromban meg-megbuvo illatmolekulak, mind mind azt mondtak...gyere, varlak.es en jöttem.Es most, mikor mar itt voltam, mikor vegigvagtattam szerencsetlen paripamat nem kimelve, egyedul voltam...erzeseim, mind az 5 megcsaltak...becsaptak.Hany alkalommal erezzuk, gondoljuk, hogy igazunk van...hogy igen, az erzesek minden egyes ponton ugyanazt sugarozzak agykergunknek?A magas fak közt ereztem, hogy a Nap sugarai szurve jutnak el hozzam...melyen para ulte meg az aljzatot....melyet lelegeztem a liliomillatbol...s valahogy, nem tudom hogy de mintah levendula illat vegyult volna köze, ami itt, szinte lehetetlen volt...ujra megerintettem a papirt....a papirt, amin a titkosuzenet rejlett...szamomra ismeretlen nyelven...de tartalma megis ismert volt.Egy sziklara ultem, ami nem messze mohaval felig boritva bukkant fel a földböl, lovam a mellette allo fahoz kötöttem...es ultem...ultem es bamultam aföldet....igazabol nem tudva, hogy jussak vissza a remenytelen, es messzi elveszett vilagbol, oda ahonnan jöttem...hisz sosem jartam erre....sosem ereztem magam ennyire egyedul....valahogy megallt az idö...es nem mozdult.Mintha abban apillanatban, amikor megtudtam levelem jelenteset elhaltam volna...Vajon igazabol egy embernek hany elete is van?7, mint a macskanak?Vagy csak egy...es azzal kell gazdalkodnia?Vajon eletunk, tulajdonkeppen micsoda is?Lelkunk, vagy testunk letezese?Letezik a kettö egymas nelkul?Es mi van ha az egyik eltunik az univerzumban....?Ugy ereztem csak a testem van itt...lelkem valahol feloldodott....szetfolyt, mint ahigany....megis valami visszahozott ezen messzi, ismeretlen videkre, ahol meg anyelvet sem beszeltem....talan olyan voltam mint az elefantok...akik halaluk erezten elvonulnak tarsaiktol, oda, ahol korabban nemjartak...es csöndben elalszanak.Egy pillanatra a lo pruszkölese teritett magamhoz....a to vize mintha fodrozodni latszott volna...egy test sziluettja burkolozott a parafelhöbe...egy vekony, feherböru teste....amihez egy kontrasztos hajkorona parosult...vagy csak egy hallucinacio volt?...mint minden, eddigi eletemben? megraztam fejem, es a mely sohaj, mint egy ösi robaj tört ki belölem....a to...amibe hamarosan elmerulök...hatrahagyva minadazt, amit hallucinaciomban valosnak veltem....S vajon ki az aki ebren almodik, vagy vakon kergeti hypnagog vagy igazi hallucinacioi altal keltett dolgokat? nem tudtam mar eldönteni....
