...szavaink mögött mennyi dolog rejtözhet, es mennyi dolgot kepzelhetunk be masok szavai möge, miközben igazabol halvany fogalmunk sincs arrol mi zajlik a masik fejeben, milyen gondolatok kergetik, uzik egymast kinozva a fej tulajdonosat.kimondott szavaink megfakulnak, atalakulnak, majd rekodolodnak, majd ujra dekodolodnak, es vegul a kimondott gondolataink egy töredeke landol a masik agyaban, annak is az agykergeben. francia barataim megtanitottak arra, ha beszelgetunk ne vegyek kulönösebben tudomast az iszonyatosan elenk gesztikulaciojuktol, ne zavarjon, hogy szinte erthetetlenul egymas szavaba vagnak, es latszolag nem erdeklik az, amit a masik mond. Francois felvilagositott, hogy ez messze nem igy van. Francois...hmm.hmm, hosszu ideje Ö az elsö akit neven nevezek...milyen erdekes ez. Szoval ez jutott eszembe, mindaközben, miközben a baguette-emre probaltam raelöltetni az erösen, hmm...illatozo kecskesajtot. a lugasban, ahol ultunk 7en voltunk. rajtam kivul mind helyi volt...egy apro kis jelentektelen porfeszek, idegen szemmel nezve, valahol del-franciaorszagban. 2700 lakos...valahogy, en megis idevetödtem...vagy talan nem is en...hanem az auto hozott ide, na igen, melynek volanja mögött en ultem. igazabol egy szot sem ertettem a beszelgetesböl.nem beszelek franciaul...sajnos.20 eve vagyom mar, hogy ertsem a nyelvet...hmm, igazabol lenne valaki aki bevezethetne az alapokba, de....talan meghagyom örök rejtelynek a nyelvet. igy volt ez a spanyollal...amikor összealltak a mondatok erthetö egessze, valahogy elvesztette a varazsat a nyelv. azt a lebegö rejtelyes varazst, amit az kepez, hogy nem ctudjuk mi rejtözik a szavak mögött. esetleg erezzuk, esetleg...szoval lehet, hogy hagyom a rejtely kulcsat a felhomalyban heverni.mindenesetre a diskurzust figyelve jol szorakoztam. kivulröl ugy tunt nagyon haragszanak egymasra, es teljes a kaosz.de nem.mondjuk szint, eletet adott az egesz jelenetnek az azstalon allo karaffban levö bor.igy van ez jol.eleg kesö delutan volt...epp lefele tartottam a partra, miutan tudtam, hogy kinyitottak az apro galeriak, kivancsi voltam a felhozatalra.jo regen nem jartam erre.aztan lefele bandukolva a gircses-görcsös kövekkel boritott uton belebotlottam Francoisba, aki behivott magahoz...A höseg, mely belengte az utcakat, nala valahogy enyhult a lugasban...elveztem az ismeretlen szavakat.a jelenetet.a hangokat, es izeket...nem szoltam.Görcsös ragaszkodasunk a mindennapok rutinjaihoz, a megszokott dolgainkhoz, emberekhez, mindenhez, ami a valos anyagi vilagban tart minket neha szanalmasnak tunik. Nos, soan mondhatnak, hogy csak az beszelhet igy, aki biztos abban, hogy a következö honapban is vastagon fog dagadni a penztarcaja.de valoban, igy van ez?nem engedhetjuk, nem engedhetnenk magunkat neha lenullazni anyagilag???csak azert, hogy egy jo ideig ne törödjunk semmivel...azt gondoltam, elnezve ezeket a del-francia embereket-szajamban a semmihez nem hasonlithato fanyar kecskesajt izevel, orromban a friss, gyumölcsös, enyhen bodzara emlekeztetö illatu könnyu feher bor illataval-, hogy igen erdemes.kapunk egyfajta lenyomatot egy masik vilagrol, ami, ha ugyesek vagyunk melyen es sokaig ad eltetö energiat. Francois rammosolygott...ertette, hogy ott vagyok en is a beszelgeteseben...ki ne lenne ott. Ember voltam...kergetett alomkepem egy pillanatra megjelent es rammosolygott. Megidezte Öt az ELET minden egyes erzekszervre kihato kisugarzasa. Nagyot kortyoltam a borbol es szememet lehunyva hatradöltem a szeken....Collioure hangulata athatott teljesen...