Az, hogy Igornak sikerult ravenni erre az utra csak annak volt koszonheto, hogy szerettem hajozni…hogy valojaban mit is szerettem benne, amikor az egesz talaj a labad alatt mozog, nem tudod, hogy mikor milyen iranyban mozdulnak el a dolgok körulötted, es ha esetleg egy kabinban alszol, az agyad, furcsan hömpölyögve mozog…neha-naha meg-meg randulva az egesz kabinnal…nos, azt hiszem talan a szellel, a vizzel, es a szel altal felkorbacsolt hullamokkal fugghet ossze…illetve a szel altal az arcodba vert sos izu tengeri permettel, szanaszetfujt hajaddal…a totalis szabadsag erezesevel, melyben valahol benne van a felelem a barmikori hajotörestöl, a csontig hatolo, benito jeges viztöl…talan valahol mindez egyben. Minedenesetre, amikor a parhetes elsö rövid kurzus utan, amit az ismeröseinek tartottam, megkert, hogy utazzak eszakra, nem nagyon atalottam kötelnek allni…eszakra??? 3 napig utazni?…de amikor szokasahoz hiven egy felmosollyal szajanak bal sarkaban közölte, hogy a norveg tengeren fogok utazni egy tengerjaron, kulön luxuskabinban, nem haboztam…a kurzus melyet tartottam igazabol egy pszichologiai felkeszites volt…remek helyet talalt erre a celra. Amikor a fedelzeten vegigsetaltam, a metszöen jeges szel kiölt mindenerzest a kezeimböl, melyekre nem huztam kesztyut. Egyszeruen elfelejtettem hozni magammal, de nem igazan zavart most az egyszer. A korlat mellett tamaszkodva, lenezve a feheren fodrozodo vizre, amely kisse kulönösen csillogott a delnyugati iranyban lasan kiunyo naplemente halovany sugaraiban,, hirtelen eszembe jutott egy utam a tengeren…eltunödtem, hogy vajon hanyszor is hajoztam mar igy…soxor. Az egyik alkalmaval, mely igazabol egy tanulmanyut volt ereztem elöször az ujjaeledö szbadsag erzeset eletemben…de ennek mar jopar eve volt…narancssarga orkankabatom jobbzsebeben egy zsebkendö utan turkalva egy papirdarab akadt ujjjaim köze…nem kellett elövennem ahhoz, hogy tudjam mi all rajta.egy szallodai prospektus megmaradt elölapja…ez a kabat volt rajtam akkor is, amikor ott jartam…mikor is volt az?hmmm…nos, nem ebben az evben az biztos….es az elet apro, ambator annal mokasabb jatekai reven par napja ismet ott kötöttem ki…Igor es ”cege” jovoltabol a rendelkezesre allo ketajtos kupebol kikaszalodva, nyakkendöcsomomat szigoruan megigazitva, a kocsi melle pattano parkoloör kezebe nyomtam a kulcsot. 2 lepest tettem, majd visszafordulva mosolyogva kerdeztem, el tudna-e intezni, hogy mire legközelebb beulök, kivul-belul kitakaritjak a verdat…egy ”termeszetesen” volt a valasz….vajon mit gondolt rolam?nyamvadt lekezelö, bekepzelt milliomos urifiu….no igen, ha ezt gondolta, akkor jo volt az alcam…amugy meg, nem erdekelt. Az Aston Martin kulcsat a kezebenyomva besetaltam a hotelba…vegyes erzeseim voltak…felelem, kivancsisag…vagyakozas….mesebeli misztikus remenykedes velegyedett a mindennapos zajos, fustös valosag valodi mivoltaval.Annak, hogy itt jartam egyszer mar, nem volt jelentösege az uzletben…kontrasztos volt az egesz pillanat…a norveg tengeren a jeges szelben eszak fele hajozva, egy mediterran szalloda papirja, es az ahhoz kapcsolodo erzesek, illetve emlekek adtak a furcsa elegyet. Mintha a szel, a hideg, a tenger ellensulyozni akarta volna a törtenetet, ami ott delen talalt maganak helyet a megvalosulasra..eszembe ötlött az egyensuly kerdese, a jo-rossz, szep-csunya stb. hasonlatparok tömege . Se egyik, se masik tultengese nem jo….s a korlat mögött allva, hallgatva a mellettem allo idösebb ferfi german nyelven folytatott diskurzusat egy növel, eszembe jutott a tarsadalom, amelyböl ez a ferfi jött. Ami csak ugy naprol-napra egyre nagyobb szamban termeli ki az egyensulyt vesztett, instabil lelkeket…a valaha tul szigoru, szinte mar-mar fasiszta tarsadalom, atbillent a masik oldalra….es tulkompenzalt…sok esetben megteremtve ezzel a lehetöseget annak, hogy olyan emberek nöjenek fel akik, legbelul teljesen mast hordoznak, mint amit tesznek, vagy amit kivulröl latni rajtuk…bizonyos esetekben ezeket a dolgokat valtogatjak, termeszetesen nem tudatosan….egy jobaratom mondta, hogy mindegy mi van belul elrejtve, az szamit ugyis amit teszel, es csinalsz, azt latjak az emberek, aszerint itelnek…esetleg, ha netan belatnak a belsöbe, vagy megrettennek a kontraszttol, vagy attol, hogy ugyanazt latjak ott, ami sajat magukban rejlik…avagy esetleg semmit sem. Persze ezek utan surgösen eltavolitjak maguk körul az ilyen fajta lenyt..egy nemet pszichologus szerint a nyugati vilag rossz iranyban halad…nagy utemben termeli ki magabol a libikokaszeruen billegö bizonytalan lelkuletu, borderline embereket…hmmm. Erdekes volt rajönnöm, hogy környezetem tele volt a hasonszöru emberekkel…ki megbujva, ki nyiltan sugarozva…Igy a kelö tavasz idejen, utban az eszaki sarkkör kihalt, maganyos mezöi fele roppant furcsa erzes volt ezeket a gondolatokat realizalnom. Kezdtem erezni hogy az ehseg es a hideg hamarosan visszahajt a hajo belsejebe. Meleg, kellemes izek, talan lazac, talan egy jo pohar feher bor hozza…esetleg az ugy szeretett osztriga ize…mindez hivogatott. A kabatzsebbe dugott kezem ujjai altal szorongatott papirdarab jelentette azt a halovany kapcsot, egy tökeletes vilaghoz, melyet mar ateltem egyszer…az arcomba vago szel, megbenitva, es tuszeruen szurkalva arcböröm juttatta eszembe, hogy jelenleg masfele tartok, mas okbol….vart valahol a Lofoten szigetek tajekan egy feladat…tudtam, hogy utam rövid lesz, es hamarosan ujra melegebb videkek fele sodor a sors. Egy utolso pillantast vetettm a vizfodrokra, szemuvegemet feltoltam a hajamra, megszoritottam a pairdarabot, mint egy energiat ado magikus tekercset, es a bordazott meredek vaslepcsön leugettem a kilatoi fedelzetröl. Az ajto melletti tablara pillantva olvashattam a hajo nevet: Neringa….hmm.Egy varos a Balti-tengernel. Talan Litvaniaban…bar, lehet, hogy tevedtem….erdekes nev egy norveg hajonak…valahogy ugy ereztem ismerös a hajo neve nekem, de nem tudtam honnan…talan a valamikori elözö eletemböl?avagy egy parhuzamos idösikbol?ki tudja….