Ereztem be kell mennem a buzamezöbe...magasak voltak mar a kalaszok, aranylottak a tuzö napsutesben. A kellemes szellö hatasara lagyan ringott az egesz mezö, mint a tenger.Ahogy ott alltam a mezöben, elöleny- a buzakalaszokat nem tekintve- sehol nem volt a környeken. Erdekes erzes volt...olyan mint amikor egy idögepbe ulunk, es az idö jelentese ezaltal megszunik....hiszen buzamezök mar sok sok ezer eve voltak...vannak, es lesznek.valahogy ugy mint a tenger...vagy a napsutes.Megerintve a kalaszokat, egy pillanatra a friss, meg meleg barnallo termek jutott eszembe, az illataval egyutt.Kenyer.Az aranytablaban csak itt-ott viritott egy-egy piroslo folt...pipacs.Hmm, vajon hanyszor megyunk be egy buzamezöbe es csak ugy erezzuk....talan sosem, vagy talan gyermekkorunkban...Utam soran, mely del fele vezetett az ösi varosba, a kultura bölcsöjebe szamtalan ilyen mezö mellett haladtam el. A termeszet annyira allando, meg annak ellenere is, hogy viharok, tornadok, földrengesek vannak...pusztitanak.Megis allando.Biztos pont...energiamezö.HA fogekonyak vagyunk ra athathat minket is az allandosag es ezaltali nyugalom magikus hangulata. Legutobb, ki tudja nehany ezer evvel ezelött szinten egy ferfi allt itt..gondolkozva multon, jövön...vagy csak egyszeruen elvezve a pillanatot.Talan a birtoka volt, talan uton volt haza, talan uton volt valahova...ahol vartak, vagy onnan ahonnan hianyzott. Feher ingem felsö gombjat meglazitottam, egyreszt, hogy engedjem az aramlo levegöt bejutni ingem ala, hisz az irtozatos deli napsutesben me en is alaposan kezdtem izzadni, de nem bantam.masreszt, hogy megerintsem a nyakamban logo amulettet, kabalat. Sokan azt mondjak a targyaknak nincs jelentösege.valoban maguknak a targyaknak nincs, hanem a hozzakötött gondolatoknak, erzeseknek, emlekeknek....igy volt ez az amulettemmel. Megerintve a vasari bazar jutott eszembe regröl...ott alltam, ereztem azt, hogy az allandosag körulfog, ereztem a buzamezöböl arado eröt, ami a termeszet ereje...amit nagyon ritkan hasznalunk ki sajat lelkunk erösitesere. Ugyanigy van ez a tengerrel is...egy erdövel...egy heggyel...mind ott van, megis milyen ritkan megyunk ki, fel es vagyunk csak ugy ott, benne, mellette, rajta...Ahogy töltödtem a pillanatban felbukkantak a gondolataim is, nem tul zavaroan, de jelezve, hogy vannak megoldatlan feladataim, amiert utra keltem.Az Örök varosban var ram valaki.Visszapillantottam az utra, ahol allt az autom...halvanyan belepte az agyagos por, ami felszallt amikor behajtottam a mellekutra...mekkora kontrszt, egy auto, budös, es öli azt, ami körulöttem mind teremt, beket, es eletet ad...megis mennyire ragaszkodunk ezekhez a dolgokhoz...patetikus, gondoltam.Egyszer amikor utamra keltem, meg akkor mikor masjellegu munkakat vegeztem, az ajtobol visszapillantottam...es meglattam a buzamezöt ragyogni a napfenyben....milyen is regen volt...talan ez is csak a virtualis memoriamban letezett es vetitett kep volt...vagy sajat magam kiterjesztese es tukrözödese abban a pillanatban.nem tudom, de jo erzes volt...meg igy, itt allva is...
