Ereztem en a joakarast...atereztem a tervezö gondolatait es erzeseit...lepesröl-lepesre.Tulajdonkeppen jol nezett ki, inspiralo volt, meg-meghökkentett apro reszleteivel....jol passzoltak az olivazöld parnak, a tölgy asztallal, az ovalis kad kellemes kremszinu berakasaval, illetve a kerek tukörben latszodo relaxacios fotel melybarna börhuzataval.Ahogy körbepillantottam a szobaban meglatva a szoba szinarnyalataihoz, es formaihoz tökeletesen illeszkedö dohanyzoasztalon allo udvözlökartyat egy uveg pezsgönek tamasztva ereztem az avantgarde feeling-et, a citymood-is, valahogy minden olyan...nem is tudom...minden olyan mesterkeltnek tunt, talan csak szamomra....talan csak a pillanatnyi hangulatom befolyasolta az erzekelesem, az erzet kialakulasat, es tudatosulusat az agyamban....hogy is van az, hogy neha egy dolog ilyen, maskor olyan arnyalatot kap, attol fuggöen milyen "hangulatban"vagyunk...marha eppen kimutatjuk.Marha eppen merjuk felvalllani...marha eppen merjuk felvallani magunknak...egyaltalan.Masoknak?he, na az a következö fokozat....es aztan az ismeretleneknek...jo kis fokozatrendszer.mi minden befolyasolja?...tulajdonkeppen, szemelyisegunk nagy reszet a tarsadalmi, allitolagos normak befolyasoljak, es hataroljak be...az öszinteseg mar reg eltunt...ha duhösek vagyunk es ezt kimutatjuk, es bizonyos dolgoknak igen eröteljesen hangot adunk, maris elkönyvelnek antiszocialis, avagy egyeb pszichopatanak....pszichopata.koros lelek...pszichopathologia...milyen erdekes, hogy ez eszembe jutott meglatva a Plaza Catalunya menten levö hotelszobam berendezeset.Valami masra vagytam...valami eredetibbre...valami olyanra...ami, tukrözi a hely szellemet...legalabbis ami az agyamban elt...hmm, ebben a varosban jartam mar parszor.Mindig valami egyedit, valami olyat kivantam, es ereztem,ami mashol nem adatott meg.Miert is?Nos, mindent athatott 2 zsenialis ember szelleme, ötvözve egy orszag temperamentumaval, eleganciaval,nagyvonalusagaval, es könnyedsegevel.Ez tette talan olyan hellye,amely felett nem lehet elsiklani.....Mindenesetre nem voltam kiegyezve a szobammal. Kemeny dolgok vartak ram, tudtam.Ahogy kileptem a kis erkelyre, elem tarult a Montjuic hegy...a lanofka rendeltetesszeruen szallitotta vendegeit a hegyre. Tulajdonkeppen nem igazan ertettem, hogy mit keresek itt.Egy furcsa uzenet hajtott ide, ködös volt, megis kivancsiva tett. Ahogy az erkelyen alltam es vegigfutott a szemem a teren halado apronak latszo embereken, belemvagott....hol voltam eddig?Az, amit csinalunk, az az elet, amit elunk, vajon az-e amire vagyunk...ami utan titkon ahitozunk...avagy egy elet, amit elunk, hogy tudattalanul megfeleljunk akarminek, akarkinek...szuleinknek, a tarsadalom elvarasainak...esetleg virtualisan, altalunk felallitott vilagunknak, ami megprobal megfelelni mindannak, ami körulöttunk van.Vajon van-e olyan, hogy tökeletes....van-e olyan, hogy minden klappol.Tudtam, hogy van.Hisz parszor ateltem a Satori jelenseget...ereztem emberi letemnek a jelentöseget....ahogy alltam a balkonon, kihozva a kis hutöben talalt pezsgöt...cava-t, ahogy itt mondjak, tudtam, hogy ittletemnek szimbolikus jelentese is van. Vincent, Te egy hihetetlen ember vagy, hangzott el egyszer regen.Hihetetlen?Igen, hihetetlen dolgokat csinalsz...hangzott a valasz.....hihetetlen, mit is jelent ez?Nem ez is egy olyan dolog, hogy az egyen meg nem tapasztalta meg, es nem ismeri?De attol meg letezik...attol meg letezem...talan.Letezem, vajon ki szamara?Kinek vagyok letezö, kinek vagyok hihetetlen, kinek vagyok mesebeli, kinek vagyok hazug es hamis...es igy tovabb.Hogy miert nem az Arts Hotelbe jelentkeztem be, ahova eredetileg szolt a foglalasom?Nos, ennek egyszeru oka van.Tudtam, hogy maga a hely, es ezaltal az összes ott törtent esemeny olyan iranyba befolyasolna, hogy nem tudnam vegrehajtani a feladatot. Bar csabitott a tetölakosztaly...de ereztem, hogy nem szabad.....meg masszivan eltek bennem az emlekkepek a sarokteraszon eltöltött vacsorarol, magasan fent, szinte a tenger felett lebegve. Normalis eletem utolso pillanatai voltak azok...emlekszem, ahogy a soban megsutott halat kitoltak az asztalhoz, a pincer kedves, es humoros volt.Partner az egesz estehez.Igazabol az elsö, es ki tudja, talan egyben utolso estehez, melyben kiteljesedhetett egy igazi Satori erzese...mely talan azota is fogva tart....es nem ereszt. Igen, Barcelona rejthet ilyen titkokat kerem.Azon az esten eltem eletem addigi csucspontjat...milyen erdekes is, hogy hanyszor erezzuk es hisszuk azt. Es milyen keves alkalommal TUDJUK ezt...Ahogy ott ultem, izlelve a halat, meseszeru környezetben, aterezve a sos tengerszagu szel langyos fuvallatait rapillantottam vacsorapartneremre...s szemeben meglattam tukrözödni a Vilagot...avagy maga a Vilag volt ezekben a szemekben...igy visszaemlekezve mar nem tudtam eldönteni. Sokperces szemezesunk eredmenyekeppen ereztem, hogy akar veget is erhetne aktualis eletem.Hisz elertem mindent, amit szerettem volna. En voltam az, aki nem birta tovabb...Rachel, a zöldesbarna szemeit keretezö vörös hajzuhatagban egeszen a hetedik szobaig latott...talan kinyitva azt tudta es latta a jövöt is...lehet, ki tudja, talan ezert hagyott el szuletesnapja masnapjan....
