...a pincérsrác készséges és kedves volt.bar nem tudott angolul, én sem árultam el, hogy nem idevalósi vagyok. ahogy lecaplattam a domboldalon a kacskaringós szerpentinen, számban mar előre érezve a kellően érlelt sajt izét, átfutott rajtam a délelőtti beszélgetés az angollal. Valójában hova és miért rohangálok én a világban? Miért nem maradok például itt vagy valami hasonló helyen. Bankszámlámon elég pénz, eredeti szakmám egy idő utan itt is tudnam uzni. Az angol elgondolkodtatott...az asztal mellett aztan reszletesen vegiggondoltam ujra. Egyszer abba kell hagyni...Csak el kell donteni mikor. Utana mar konnyen megy. Ha erlelodik bennunk a valtozas igenye, egy ido utan mar konnyu lesz meglepni a dolgot...Igy van ez, mindig. Ereztem, hogy bar a Nap meg fent volt es vadul tuzott , sugaraival beboritva az egesz öbölt, kezdett huvos lenni...valahonnan fust illata szallt felem, nem tul erosen, inkabb egy kis buket adva a hangulatnak...miutan a szomszed asztaltol elment a 2 idosebb hölgy, fellelegeztem. Egyrszt, mert megszunt az allando dohanyfust, masreszt, mert a verebek, melyeket eddig etettek, es az asztalomon ugraltak a sajttal illetve a sosmogyoro közt, elrebbentek...egyedul voltam...a Nap vadul huzott lefele a latohatar ala, mi mast is varhattam volna...az ev legrövidebb napja volt...meg itt is. Ereztem lassan fel kell huznom a kabatom...labam alatt az apro kavicsok surrogasa verte fel a nema csendet, mikor megmoccantam. A tenger szinte dermedten pihent, a par nappal ezelotti tombolasnak nyoma sem volt. Talan par szaz meterre a parttol 2 kis csonak mozgott lassan...gondolom a reggel latott idösebb halaszok közul valamelyikek huztak evezoiket...ereztem, hogy én is szívesen lennék köztük...barmi mast, csak ne ezt, amit most csinalok...csonakjaik felett, mint mar megszokott, siralyok köröztek, valoszinuleg lakomára várva. Milyen fennkölt, es egyszeru volt a pillanat...hetköznapi, megis valahol páratlan...lassan felkeltem, fizettem és megindultam a kocsim fele...várt rám a környék ezernyi titka...így van ez itt La Herradurában...