....amikor a fatol elhajoltam, es a kezemmel sarat tömtem a kessel kivagott lyukba, elrebbentek a közelben uldögelö verebek hangos csivitelessel, mintha jeleznek, hogy megtörtent!Megfordultam, es körbetekintettem a tajon...a tavolban a hatalmas aranylo-sargallo Napkorong lebegett, mintegy felugyelve a tajat...magasabban voltam, mint a fak lombkoronai...ezen a helyen megallt az idö...mar jo regen.A kövek mohaval voltak egyes helyen beboritva, mintegy ovva-vedve a regmult maradvanyait.A sarral betemetett lyuk jelkepezte azt, amit sokak titoknak hivnak....itt ,ezen a tajon igy szokas a leleken könnyiteni...titkunkat, ha van, es ha kinoz, belesuttogjuk egy fa, vagy egy melyedes lyukaba, majd betapasztjuk valamivel. Az en titkom nem volt kulönb mint masoke...csak en hittem ugy.NEkem megis kulönlegesnek tunt. ...A környeken bameszkodo turistak magamhoz teritettek az elmelkedesböl...hangosan kacarasztak, fenykepeztek...."itt is jartam" mondjak majd, irjak majd.De vajon magaval visznek-e valamit a hely varazsabol es uzeneteböl?Vajon ha eljutunk olyan helyekre amik uzenetet hordoznak, hordoztak az evezredeken keresztul, hatnak e rank?Megretjuk -e öket?Viszunk- e valamit el belöle magunkkal?Nem tudom....mi keletiek, valahogy maskepp gondolunk dolgokra, mint nyugati embertarsaink. Amikor a bameszkodok eltuntek, ujra nyugalom, es csend ulte meg a környeket. Leultem a köre, hatamat a falnak vetettem...es töltekeztem...töltekeztem a Napbol, a csendböl, a hely varazsabol...es azokbol a felbukkano erzesekböl, amelyet a hely valtott ki belölem ujra...Amikor elöször jartam itt Vele voltam, Ö hozott ide..megigezve, elvarazsolva. Most ,hogy ujra ateltem ezeket az erzesekt, apro mosoly huzodott a szajam szelere....Mennyi idö telt el azota...es en tovabbra is itt ulök...vagy ujra itt ulök?Hmm, jo kerdes...lehet , hogy el sem mozdultam innen....Megis miert mentem el akkor...mitöl menekultem?Vajon soxor mitöl is menekulunk?Sajat magunktol...esetleg attol, hogy az ami bennunk rejlik, egy megfoghatatlan kep...esetleg alomkep...es felunk, hogy ez az alomkep fogsagban fog minket tartani, es ez kesztet menekulesre....Esetleg azoktol az erzesektöl, amik a mennyorszagba vagy a pokolba juttathatnak minket?Vagy mindettöl összesen? Amikor ezeket vegiggondoltam, es kimondtam...megkönnyebbultem. Hany ev is telt el?Sok...."Amikor majd megszabadulsz a terheidtöl...keress meg!"Hangzott el a mondat egyszer....es most megszabadultam töluk. Valami törtent a közelben, mert a madarak abbahagytak a csicsergest....körbepillantottam, es a nem messze tölem, ott, ahol a fal bekanyarodott, megjelent valaki....Ismerös volt a sziluettje, valahonnan...valamikor regröl...lassan közeledett...tulajdonkeppen a jarasarol felismerhetö volt szamomra...napszemuveg volt rajta....ujra itt, vallan a sarga taska, mint mindig....nekidölt a falnak, lassan lehuzta a napszemuveget az orrara...es azt mondta: A terheinket nem cipelhetjuk örökke....
