Összerakni egy löfegyvert, egy pisztolyt nem olya nagy kunszt. Föleg, ha az ember gyakorolta, es csukott szemmel is megtanulta a reszeit felismerni. Ahogy a Glockot elemeire szetszedett allapotabol ujra összetettem, es a tarat a helyere csusztattam, ujra megcsapott a regmult szelleme...itt ulve a robosztus tölgyfaasztalnal, hallgatva a hatam mögötti kandalloban roppano fahasabok hangjat, amint a tuzön lassan-lassan elégnek, erezve a szobaban terjengö fagyöny illatat, latva az ablakon a ragyogo napsutes havon keltett szikrazo csillanasait egy pillanatra meg kellemesnek is erezhettem volna a helyzetet. Del volt, es tudtam, hogy a NAP meg talan 1 maximum 2 orat van fent, utana lebukik a latohatar möge, atadva az eget eg ysejtelmes feheres derengesnek, melyet a vilagito ho kelt. Itt Dalarna erdeijeinek melyen elbujva senki nem erhet el, semmilyen modon...se telefon, semmilyen elektronikus eszköz nem allt rendelkezesemre, hogy tajekozodjam a vilag dolgairol...talan ha a kocsiban, melyet szeeztem, van gps vevö, akkor le lehet követni hol vagyok...de semmi ilyenre utalo jelet nem lattam. Egy tipikus Volvo v70 kombi volt, ezust szinu, ami itt abszolut nem ri ki a többi hasono auto közul. Nem kirini a tömegböl, atvenni a tömeg,a köz szellemet, csordaszellemet követni manapsag jo dolog. jo dolog, amikor minden olyan bizonytalan, minden valtozik, es a halando mar azt sem tudja mi lesz a következö pillanatban. a közösseghez tartozas ereje adhat eröt, es megnyugvast. de en nem szerettem a csordahoz tartozni...nem szerettem a kolompot hordo vezerurut követni, es azt sem szerettem, ha en hordom a kolompot...talan ezert is ultem itt december közepen ebben a fahazban egyedul. meghuztam a snapszos poharat, melyben kellemes francia konyak volt. Ereztem, ahogy a barsonyosan, de egyben tuzes folyadek lecsorog a torkomon, megnyugtato melegseggel töltve el. Nem szoktam inni, föleg akkor nem ha dolgozom, de valamiert ugy ereztem , hogy meg kell vennem az ismert markaju francia konyakot. Az asztal nagy volt, vastag tömörfa labakon allt, alig tudtam odebbtolni az ablak fele, hogy jobban lassak, amikor itt ulve irtam a jegyzeteimet...ahogy vegigsimitottam az asztallapon, ereztem, hogy a fa szinte meg el, friss volt, talan csak az enyhe olajozas tette hasznaltnak tuntte...Az itt elmaradthatatlan kandallo, erösen sugarozta a meleget, ereztem a derekamon a höt. jolesett...azutan, hogy tegnap 2 orat gyalogoltam a minusz 20 fokban kulönösen ertekelni tudtam. a konyakospohar melletti tanyerkarol kanyaritottam egy kis barna kenyeret, apro villaval tettem ra melegen fustölt lazacot, es egy kis specialisan kevert, mocsarimalnabol es tejszinböl keszult kremet...felsegesen kulönleges iz volt. ha masert nem, akkor mar ezert erdemes volt ide eljönnöm, hogy uj izekre leljek, melyek melyen beleivodnak az agyamba majd. Az izek, az illatok melle pompasan tarsult a Nap irtozatos fenyereje, melyet a ho meginkabb felerösitett....kedvem lett volna egy setat tenni most, erezve a csak tiszta oxigen es nitrogenböl allo levegö elesen hideg hatasat. Milyen mas is lenne, ha nem egy fegyvert kellene összetennem, hanem mondjuk egy Ingrid vagy egy Gunni ruhajat kellene szetszednem, kivancsian felfedezve mi rejlik a gyapjuretegek alatt. De nem ez vart ram...Valami egeszen mas miatt sodort az elet Grövelsjöhöz...nem messze vart egy olyan problema, ami meg bennem is erzelmi hullamokat keltett. Tudtam pedig, hogy az erzelmek altali befolyasoltsag sosem jo....mindig felreviszi az embert, illetve az iranyzekot. Hany de hany alkalommal lattam, hallottam, ereztem ezt....az ember erzelmei sulyos, neha athatolhatatlan ködöt huznak, eresztenek le az ember szeme ele, eltakarva a valosagot. Hiaba probaltam ezt mindannyiszor elmagyarazni az embereknek, valahogy nem sikerult eljuttatnom az informaciot a fuleken keresztul az agyakba. Sajnos sok esetben en magam is aldozatul estem ennek a ködnek...a ködnek, ami elterit, megzavar, bolondda tesz. Nincs objektivitas, nincs tiszta cel, csak egy merö indulat, ami vezerli az egyent ilyenkor...agytalanul. Ahelyett, hogy rendezöive vagy passziv nezöive valnank a törtenetnek, aktiv szereplök leszunk, ami nem jo. Elvesz a kep elessege, vagy inkabb ugy mondanam elveszik a lehetösege annak, hogy atlassuk az egesz törtenetet. Tavolmaradasom a vilag dolgaitol, es a tarsadalmaktol indokolt volt. Visszateresem a vilag folyasaba megkerdöjelezhetö...legalabbis szamomra. A Vilag nem valtozik...most is az erzelmek iranyitjak, az erdekek...egyeni, vagy korporalis mindegy. Azzal, hogy idejöttem a norveg hatar melle, kiszakadva a maganybol, ujra aktivalva a regi betanult viselkedesi semaimat, nem tudtam, hogy jot teszek-e magamnak. Maga a környezet originalis volt....erintetlen. Ahogy tegnap a stugahoz, ahogy itt nevezik, azaz a fahazhoz jöttem le az erdöben, megallt elöttem egy javorszarvas. Hosszu pofajat kivancsian nyujtogatta elöre, orraval egeszen vegigszimatolta a vilagi kabatomat, a sapkamat. Egy nagyot fujatva tovabbgalloppirozott a terdig erö hoban...erdekes lehettem szamara, es nekem is erdekes volt Ö. Ezt a termeszeti allandosagot keszultem megtörni hamarosan. Felalltam, es az ablakhoz battyogtam a bakancsomban, mely sulyosan csattogott a fapadlon. Kitartam az ablakot, es engedtem egy kis vagoan jeghideg levegöt a szobaba. A tegnapi Telihold alatti uldögelesem a haz elötti locan nem tunt el nyomtalanul. Az akkor ramlelt gondolatokat elraktarozva hataroztam el magam a mai feladat vegrehajtasara. Az ember egyedul szuletik meg, maganyosan kuzdi vegig az utat a szulocsatornan, es egyedul is hal meg, maganyosan vegigmenve a mesgyen. A közben eltelt idöt ha ugyesek es szerencsesek vagyunk felhasznalhatjuk egy Közös utazasra valakivel, aki velunk akar utazni, es mi pedig Vele akarunk utazni. Sokszor akarunk valakivel utazni, de azok nem akarnak velunk, es sokan akarnak velunk utazni, de mi nem akarunk veluk. Keves lelek van, akivel jo utazni, es akivel ugyanaz az uticelunk. Nem mi vagyunk a stopposok, es nem Ö stoppol.... Erre az utra egyedul keltem utnak, ki tudja, hogy kivel szallok ki a hajobol, mikor az ut veget er majd...ezt nem lattam es nem tudtam elöre. Azt azonban igen, hogy a Grövelsjönel eltöltött orak kellemes emlekkent maradnak meg bennem, a csöndröl, termeszetröl, tisztasagrol...egy valami zavart, talan. az asztalon heverö Glock....
