.....pontosan megbeszelt idöre kellett mennem.a telefonbeszelgetes rövid volt, lenyegretörö.Igornak regebben sokat segitettem, s tudtam, az Ö vilagaban egy kesöbbi telefonhivas, es keres azonnali valaszt eredmenyez. Igy volt ez most is.a hivas utan ultem a szobamban, agyam zsongott, tompa volt az egesznapi kommunikaciotol, problemamegoldasoktol, nyugöktöl, emberi tragediaktol....ahogy a könyveken vegigsiklott a tekintetem, amelyek kisse egyenetlen rendben, neha egymason, egymasra dölve hevertek a polcokon, nemi szomorusag vegyult a faradt felszabadulas erzesebe...ezeket a szakkönyveket joideig nem olvasom....de azonnyomban tudtam, hogy ez az allapot nem örökke fog tartani. Amikor elhagytam a 7 emeletes epuletet, s a nyitott napfenytetön keresztul kocsimbol egy pillanatra feltekintettem az ablakokra, melyekböl sokszor bamultam kifele, a varost, az alant elterulo forgalmat nezve, furcsa erzes keritett hatalmaba egy pillanatra....mintha alombol ebrednek, valami ilyesmi erzesem volt. Megtenni olyat, ami gyökeresen valtoztat korabbi eletmeneteinken, eleg kemeny dolog....de legyöztem a bennem lakozo alazatos felelemmel teli lelekfelemet, es elindultam egy ismeretlen, de remelhetöleg izgalmas es inspiralo uj ösvenyen. Igazabol csak szemlelödni akartam...nezni, es erezni a dolgokat, targyakat, embereket....nem beavatkozni, hanem csak sodrodni, kiterni...aramlani, mint egy level a patak vizenek felszinen, amelyen egy katicabogar utazik, es szemleli az elhalado partot. Nem tudtam Igor mit tud ajanlani nekem, de biztos voltam, hogy több kulönbözö jövedelmezö lehetöseget fog kinalni....mikor elöször talalkoztunk Ludmillat a feleseget hozta hozzam, keveset szolt, leginkabb a tolmacs beszelt....felesege, aki 4/4-es nercbundaban uldögelt, egy szot sem szolt. Igor, egy fekete latexszövesu Alain Manoukian felsöt, es egy fekete Boss öltönyt viselt. Tetszett az összealllitas, de nem szoltam egy szot sem...vegighallgatva a törtenetet, tudtam, hogy a megoldas nem lesz egyszeru...utolso kivancsi kerdesemre, melyet a tolmacsnak tettem fel, Igor valaszolt,de nem az anyanyelven, hanem az enyemen...autoalkatreszkeresekedö, mondta mikor afelöl erdeklödtem, mi jot is csinal mifelenk....elvigyorodtam,hisz tudtam, hogy nem ez az igazi jövedelemforrasa...Igor szaja szegleteben is megjelent egy halvany mosoly...attol fogva csak a tolmaccsal talalkoztam. S most uton fele, kivancsi voltam mit fog ajanlani egy magamfajta embernek....amikor közölte, hogy hol talalkozunk, kisse meglepödtem,de nem szoltam semmit. Behajtva a varosba, a szokasosan lepesben halado autosorok közt savot valtogatva, hogy el ne unjam magam, tompan bamultam ki az ablakon. Akarkinek hihettek...bankar, ugyved, uzletember, akarki lehettem volna....a feher ing, melynek felsö gombja lazan ki volt gombolva, illetve a sötet zako megfelelö "alcaruha"volt...a nagy, fenyesen sötetedö uvegu kocsim is teljesen hozzatartozott ahhoz a trendhez, ahhoz a vilaghoz, amelyhez közeledtem, amelybe keszultem belepni...szemuvegen hanyagul fel volt tolva, joval a homlokom föle...igazabol ez fogta, ez rendezte valahogy egysegbe a hajam, mely egyebkent szanaszejjel belelogott volna a homlokomba...ahogy egyre közeledtem a "keleti sziget"fele, egyre nagyobb, es impozansabb autok tuntek fel....minden masodik sarkon egy regisegbolt, vagy muveszeti galeria, avagy etterem...a zebran athalado furcsabbnal furcsabb fajtaju kutyakat setaltato idösebb hölgyek, feketeben, rövid miniszoknyaban sietö szöke nök, es a szinte mindehol lathato "businesslike"öltözetu vekony, semmitmondo kinezetu, egyforma metrosexualis fiatal ferfiak jelenlete jelezte, hogy lassan megerkezem uticelomhoz....parkolot talalni nehez volt, de nem igazan zavartatva az esetleges bunetestöl, szokasomhoz hiven, ismet tilosban parkoltam....lassan bandukoltam a patinas kirakatokat nezegetve....festmenyek, regisegbolt, aukcioshaz, keleti fuszerek boltja, exclusiv design fodraszat, ismert lemezkiado irodaja mellett haladtam el, es igazabol a hazakat, a kapualjakat figyeltem...melyek nemelyikeben perzsaszonyeg vezett fel a bejarattol a regi, amde peldasan karbantartott liftig...szepek voltak. Ahogy nyitott posztokabatomban vegigbandukoltam bameszkodva az utcan, be-be nezve es meg-megallva egy egy kirakat elött, lattam, hogy jonehany eladonö vegigkövet a szemevel...ja, nem neztem ki metrosexualisnak...laza voltam, s a szemuveg, mely hajamat hivatott összefogni, adott valami kulönlegesseget a kinezetemnek. Elvigyorodtam...mennyire is nem erdekel ez az egesz, amit itt latok, meg akkor is, ha kinezetem alapjan akar reszese is lehetnek ennek a plasztikvilagnak....mert az volt. Egy plasztikvilag...Plasztikemberekkel....mesterkelt, krealt eletekkel, es törtenetekkel...s a sors fintorakent tudtam, hogy ezen plasztikvilag szereplöi valojaban ugyanolyan halando emberek, mint barmelyik masik, egy kairoi nyomortanyan, vagy az esöerdö melyen....csak ezek itt a felvett plasztik alarcokkal igazabol egy szinhaz szineszei, es sajat maguknak jatsszak a darabokat...az, hogy en ugy neztem ki ahogy, es olyan kocsival jartam amilyennel, igazabol a szabadsagomat jelkepezte...hisz mindig megmondtam mindegyik plasztikembernek, hogy mit gondolok, es hogyan...es soha nem volt belöle problema, söt....Igorral a Prive klubban talalkoztam. Gyanitottam, hogy az öve,de igazabol nem volt lenyege. Ebben a varosban, illetve ebben az orszagban a ketszinuseg nemzeti hivatas volt...nem voltak kuplerajok, nem voltak prostitualtak, söt meg kabitoszer sem volt, illetve alkohol sem volt este 7 utan....egyenlöseg, alazat, es nyugalom URALKODOTT....ja, persze...elni es elni hagyni jutott eszembe....nos igen....de ha a dolgok möge neztem lattam, a mindenhol megbuvo kettöseget, a valojaban az alsagos rendszert kijatszo, avagy igazabol azt kijatszani meg sem probalo embereket...EMBEREKET....a klub bejaratanal termeszetesen szigoru ellenörzesen mentem at, nem lepett meg. A jol öltözött nagydarab biztonsagi emberek vörös szönyegen alldogaltak, a sort, mely termeszetes hogy volt, egy kordonnal valasztottak el az utcan haladoktol....egy tablat figyeltem meg az impozans faragott kökapu mellett...divatbemutato lesz ma est...igy vilagos volt miert is van ennyi ember a bejaratnal bebocsajtasra varva...glamour, pret a porter, haute de couture...valahol ez is mesterkelt volt....de legalabb ebben volt kreativitas...eszembe jutott a föiskolai eveimben olvasott, latott hasonlo esemenyek sora...mennyi tanulmanyt, marketingtervet is irtam ebben a temaban...reklamkampanyokat tervezve, swot analiziseket, es egyeb furcsasagokat irva....de regen is volt. Atjutva a mosolygo szuröembereken, egy, meg inkabb mesterkelt vilagba erkeztem...szinte mar mokas volt...az odon hazban, mely gyönyöru epiteszeti megoldasokat, es klasszikus tradicionalis szobrokat mutatott fel, egy high tech klub muködött...elhaladva a kokteljakat szurcsolgeto, unott szoke nök, es "összevissza"kocos, a himnem jellegzetessegeit elvesztett ferfiak mellett megpillantottam a hely "fönöket". Diszkreten megerintettem a karjat, es mondtam miert jöttem...Igor egyszeruen vodkaval kinalt...nezve a zömök, rövidnyaku, barazdaltarcu ferfit kepletesen megrantottam a vallam es elfogadtam a kinalast...a masodik feles utan Igor vazolta a lehetösegeket. Valojaban nem lepödtem meg az ajanlaton...ahogy vegigneztem a par meterre allo, biztonsagi emberen, a tölem jobbra a magas barszeken ulö szöke nön, ki egesz idö alatt stirölt, mint potencialis aldozatot, a tölunk körulbelul 15 meterre huzodo hosszu, keskeny emelvenyt, melyen egymas utan sorjaztak fel-ala kulönbözö ruhanak hivott alkotasokban magas, vekony nök, a felhomalyban meghuzodo profi fenykepezögepekkel kattingato profinak hivott fotosok, melyek talan egytizede, ha igazabol rendelkezett azzal a "szemmel" es tudassal, illetve fantaziaval,ami igazabol kiemelkedöve tette, hisz a többi valojaban egymas faszanak a szopasabol adodo, egymasnak adott dijak, illetve elismeresekböl adododo "ismertsegnek"köszönhetö profinak hivott figura volt aki kihasznalta a lehetösegeket....mennyi ilyennek a fotoit tanumanyoztam anno, reklamkampanyok analizise soran...illetve esetleges tervekhez valo portfoliok, vagy fenykepsorozatok böngeszese közben jöttem ra, keves...keves..keves....villamszeruen sujtott le ram a 2 ev emleke...a 2 ev, mely kreativ, inspiralo, es kulönleges volt....szinte teljesen el is felejtkeztem rola...most, ebben a környezetben felidezödtek a fogadasok, termekbemutatok, fotozasok....vajon hol voltak eddig ezek a kepek, emlekek bennem...Igor varta a valaszom....pszichologiai tanacsadas az embereinek, egyes esetekben kulönleges feladatokra valo felkeszites pszichologiailag...neztem a rezzenestelen orosz arcot. Es nem atalottam megkerdezni, hogy fekete, vagy feher-e a zaszlo....Igor elnevette magat...par eves ismeretsegunk alatt elöször....belenkij mondta oroszul...ertettem. feher...röviden par mondatban vazolta a szituaciot, es akkor megertettem, hogy nemcsak az ocean nyugati reszen vannak jo fiuk....keleten is akadnak jonehanyan, meg akkor is, ha alcazniuk kell magukat mondjuk feketeben....ahogy lassan vegigneztem a kifuto mellett ulö unott arcokon, a lelkesedes alarcat magara eröltetö ugrabugra szervezökön, az emelvenyen vonulo csinos nökön, a felhomalyban meghuzodo furcsa alakokon, a mellettunk szelsebesen elhuzo pincernön, az emelveny tulso sarkaban guggolo metrosexualis kuszatekintetu fotoson, akinek festett fekete haja a homlokaba logott, valahonnan ismerösnek tunt a figura...Igor kerdö tekintete, a szobamban utolsokent ulö paciens ketsegbeesett tekintette, majd szavai, melyek mögött en tudtam, es ereztem a valot, de igazabol mar nem akartam erezni es tudni, es viselni, es megoldani a problemajat, mindez afele hajtott, hogy kinyögjek egy laza igent a szamon...valamiert eszembe jutott apai nagyapam...az úriemberek mintakepe...mit mondana most vajon....ereztem, hogy valasza egyertelmuen egy "nem" lenne. Megtartva lelkemben, szivemben filozofiajat, az emberiesseg mintapeldanyanak mindenkor fejet hajtva neztem szembe Igorral...bennem meg van az ami az öseimben...ami nagyapamban...ezzel a tudattal hagyta el a szamat az orosz szo: da...haraso....a poharamba zudulo pezsgö buborekjait bamulva tudatosult, hogy befejezödött az elözö eletszakaszom, es valami uj indul el ma ejjel....a finom orosz pezsgöt kortyolgolgatva jutott eszembe, hogy tulajdonkeppen ugyanazt fogom csinalni...csak most en szabom meg mikor es hol tartok szunetet....felvillant elöttem egy rövidesen bekövetkezö jövö halvany kepe...ujra tanulni fogok, ki tudja, talan egyszer nekem tapsolnak egy bemutato utan....de tudtam, addig meg hosszu ut van....es ezt az utat Igor kemenyen meg fogja rajzolni....de nem bantam....jöjjön aminek jönnie kell....
