Ulni egy katolikus templomban, es hallgatni a csendet. Ez valahol mindig megerint. Valahogy a katolikus templomok mindig egy misztikus fenseges erzessel töltenek el. Az evangelikus, vagy reformatus templomok emberközelikek, valosaghuek. Ott nem erzem ezt a furcsa misztikussagot. Persze ehhez mindig hozzajarula hely epiteszeti, es muveszeti tartalma, es a törtenelem. Valahogy a katolikus vallasban mindig a kettösseget ereztem. A misztikus ahitatot, keveredve az eredendö elfojtott titkos vagyakkal. Cölibatus szep dolog...de miert jön a kepbe mindig valami eröszak...hitterites vagy kereszteshaboru reven, vagy akar a fiatal gyermekek megkisertese altal. Es a titkok elrejtese is valahogy növelte a misztikusssagot. Valahogy az emberi alaperzeseket probaltak elrejteni az ahitat möge...bar ezek csak gondoltok voltak, es nem i tenyre tamazkodtak, soha nem mertem ezt kimondani. Mindenesetre itt ulve ebben a Domban, ujra elöjött minden olyan furcsa erzesem ami ezzel a vallassal kapcsolatban mar regota meg volt. Kivul a Domot hirdetesek plajkatjai fedtek, eltakarva az allvanyokat, melyek a felujitashoz kellettek. Az egyhaz is penzböl el gondoltam, es mikor a bevetelei megcsappannak a hivöktöl, nyilvan uj forrasokat keres. Ezzel semmi baj nincs, csak valahogy megis megöli a szellemet. Akarmit is tesznek fel a lehullo elrejtö vasznakra, mindenkeppen elrejtik vele a lenyeget. Bar nem vagyok katoloikus, de bantotta a szememet a dolog. Ha a Dom eredeti kepreszletet tettek volna fel, ami kiegeszitette volna a valosagot, akkor semmi baj nem lett volna vele. De igy bantotta a szeperzesem...dehat ez van. A Dom közeleben azonban az elet szokasos volt. Elmondva a mondokamat magamban, amit mindig, mindenhol megtesek elegedett nyugalom szallta meg bensöm. Meggyujtva a mecsest hagytam magam utan nemi emleket itt is. Kisetalva a fenybe a teren megpillantottam a sok-sok bameszkodot, alkalmi arust, eselylesöt,keregetöt...es mindent ami szokasosan hozzatartoztt ehhez a terhez. Nem messze a Domtol egy szinpadot acsoltak...este koncert lesz itt. Megtelik a ter elettel, hangzavarral, es mindennel ami egy zenei fesztivalhoz tartozik. Leultem a lepcsöre egy japan par melle....Honnan tudtam, hogy japanok?Nos, hallottam beszelgetesuket, es utazasaim soran magamba szivtam a kulönböz nyelvek hangzasait, hanghordozasait, egyutt az emberek gesztikulaciojaval, haj es ruhaviseletevel, arcböruknek a szinarnyalataival. Meg tudtam kulönböztetni a kinait a koreaitol, japantol, mongoltol. Mind kinezetre mind nyelvezetre. Erdekes es jo jatek volt talalgatni a szarmazast, egeszen odaig elmenve, hogy az adott illetö mely teruletröl jött az orszagabol. Balra tekintettem, es lattam a Dom melletti muzeum aktualis kiallitasanak hirdeteset. Vivienne Westwood....jo lenne megnezni. Extravagans, rendszerenkivuli maca, gondoltam. A japan par fagyit nyalogatott a tundöklö napsutesben, sötet napszemuveguk arnyekolta kivancsi szemeiket. A lepcsöktöl nem messze egy afrikai fiatalember probalt nemi penzhez jutni apro, vekony, fonott karszalagok gyors alkarra valo rasodrasaval. En is kaptam, es mivel tetszett, busasan jutalmaztam erte. Bal csuklomon szivarvanyszinu sodort fonalbol szött karlanc fityegett. Egy emlek, amit ezen kuldetes fog maga utan hagyni. Volt egy alapelvem regota, melyhez talan ujabbat kellett volna hozzatennem. Nöt, gyereket soha...es papot sem. De mivel a tenyeket attekintettem, nem mehettem tovabb anelkul, hogy ne vettem volna figyelembe ennek a papnak a dolgait. Gyerekkereskedelem, gyerekprostitucio fenntartasa, gyerekhomosexualitas erösitese...ez nem fert a fejembe. A homosexualitas, bar a fajfejlödes zsakutcaja volt, sosem volt problema szamomra. Sok-sok baratom volt ebböl a subkulturabol is. De nem tartottam az emberi faj szempontjabol, elöbbrevivönek, hisz valahol termeszetesen egy zsakutcat jelentett a sajat nem szeretete. Ennek elenere kedveltem öket. De a vallasban megbuvo homosexualitas, az alcat viselö szörnyeteget nem allhattam. Lepjen ki a rendböl, eljen vilagi eletet, es szeresse a sajat nemet. Igy rendben lett volna a dolg. De alcazva, esetenkent fiatalokat behalozva es megrontva nem tetszett a dolog. Igy igent mondtam az emailre, mely reszletesen leirta a pap "buneit" es eltavolitasat tuzte ki celul. Piancavallo atya az emberek szemeben megbecsult, tisztes kort megert pap volt, kit sokan szerettek. De ezen alarc mögött evek ota egy masik arc lapult. Gyerekeket közvetitett tehetösebb megrendelöknek, akik a sajat nemuket szerettek. Es ezen tevekenyseget az egyhaz möge rejtette, hisz a szerencsetlen gyerekek a harmadik vilag szegenyeiböl alltak, szuleik az egyhazban bizva kuldtek öket a fejlett vilagba boldogulast keresni. Nem tetszett ez nekem....beteg es kepmutato dolog volt. Es ezt nem turhettem....
Ahogy a tundöklö napfenyben a lepcsön ultem a Dom elött, bamulva a hömpölygö tömeget, a galambokat, amik mindenhol ott voltak es morzsak utan kutattak, a japan par nyammogasat hallgatva, az allvanyzatot kalapalo munkasok kialtasait hallgatva eszembe jutott, hogy ez a varos mar 2 alkalommal adott nekem valamit. Legutobb egy rohanasszeru, filmbe illö elmenyt, mely melyen ivodott bele a hippocampusom sejtjeibe, elenk nyomokat hagyva retinamon is.
Ezt az emleket sokaig elenken öriztem... Most, ujra erre jarvan, ujra a napfenyben ulva a lepcsökön, a Dom elött a turistakat, galambokat, surgölödest es forgolodast nezve ujra eltem ezeket az elfeldett emlekeket. Bar a keleten jarva megtanultam, hogy a jelenben, es a mostban eljek, kizarva a zavaro emlekeket, es erzeseket, megis engedtem atadni magam a mult ramhullo arnyainak. Egyszer, mikor egy hasonlo karszalagot viseltem a bal csuklomon megfogadtam, hogy sosem tavolitom el azt, es mikor veletlenul elszakadt egy akcio soran, sokaig szenvedtem a lelkemben levö virtualis kapocs,amely a megtörtent esemenyeket kötötte össze a talan tudatalattim altal kitalalt dolgokkal, miatt amely megszakadt-elszakadt az akcio soran. Mindannyiunknak vannak ilyen valosagos vagy velt kapcsai targyakhoz, emberekhez, esemenyekhez, melyekkel valo viszonyunk sok esetben erdekes. Minden csak bennunk letezik, a mi gondolataink hatarozzak meg ezeket. A tenyek talan tulajdonkeppen nem is leteznek....hisz a valosag lekepezödese bennuk törtenik, es az egesz törtenet tulajdonkeppen a mi szurönk altal nyer szineket, es a hozza kötödö erzesek is bennunk zajlanak, es törtennek. Ezeknek talan semmi közuk a valosaghoz, avagy a törtenet masik szereplöjehez, vagy a törtenet masik szereplöjenek lelkeben lezajlo dolgokhoz. Hosszu gondolatmenetemet egy a labamat szaglaszo kutya törte meg, aki kivancsi tekintetet ramemelte, miutan cipömet vegigszaglaszta. Melybarna szemeben benne rejlett minden, amit egy erzö leny magaban hordozhat...kivancsisag, vagy, es a szeretetre valo ahitat is. Hosszu pofikajat kerdön elforditva nezett ram, nyakahoz kapcsolodo poraza hosszan huzodott a meszkö lepcsösoron vegig. Nem tudtam elrejteni meglepödesemet, mikor a hozzam lepö gazdaja megszolalt: Na mi van bazd meg, nem lattal meg kutyat?
Vagyaink es alomkepeink ritkan talalkoznak a valosaggal, es meg ritkabban ugyanott, ugyanazon a helyen, ahol megalmodjuk. Most megis megtörtent....hosszu evek ota elöször, megdöbbentve engem. Elöször akasztva meg egy feladat teljesiteseben, melyre hirtelen mar nem is emlekeztem....A Dom-teren megszunt minden zaj, es az idö megallt egy pillanatra....az emlekkepek eggye valtak a valosag pillanataival. Es mind, az egeszet tetezte valami valoszerutlen fatyolszeru ,misztikus, remenyteli, szinte mar-mar giccsszeruen rombolo erzes. Az az erzes, mely mindenkiben talan egyszer megjelenik eleteben....majd tovatunik. Ki igy, ki ugy emlekszik ra....