....a ködböl feltunik egy biciklista, a csoda, hogy nem csuszik el a nyalkas macskakövön...kockas saljat nayakaköre tekerve, könnyu kiskabatban teker,valhonnan valahova.par pillanat mulva mar el is tunik, a mindentathato nyalkas ködben.valahogy ugy vesz körbe, mint maga az elet.Sejtelmesen, elrejtve körulötted, elötted dolgokat, neha egy egy pillanatra,vagy esetleg hosszabb  idöre a szelmozgas hatasara fellibbentve valamit, vagy valakit a közeledben, ami utana ujra belevesz a mindent athato ködbe, es mint az Elet, beszivarog a ruhadba, a ruhad ujjain keresztul felkuszik a karjaid mellett, szinte erzed a lehelletet az arcodon.hangokat hallok, innen onnan, nehez azonositani öket, de ebben a pillanatban nem erdekelnek.fogom a fenykepzeögepem, es probalom a tiszta pillanatokban megörökiteni a pillanatot.elraktarozni, bar statikus, de erdekes modon agyunk, egy kephez hozzacsatol folyamatokat, törtenetet, erzeseket, hangulatokat.a film, az mas, valahogy egy lezart dolog.elmesel valamit es kesz, idönkent hagyva maga utan bizonyos lyukakat. mindketttönek meg van ahelye. mindkettö szerepet foglal el, es mindkettö a megfelelö pillanatban mast es mast mesel el.Nekunk, Rolunk. Ezek a gondolatok szurödtek le bennem, amikor megprobalom felterkepezni a terepet. kis olasz varos. mindeki mindekit ismer. senkinek nincsenek titkai, szinte mar beltenyeszet pedig, meg kell tartanunk valamit magunknak, meg akkor is, ha esetleg egy nyitott könyv vagyunk. valahol, van egy rejtett zug mindenkiben, amibe sokan nem neznek be, sokan nem mernek belenezni. talan itt rejtöznek az igazi motivaciok? talan itt rejtözik az emberi leny lelke. erdekes gondolatok ezek, melyek egy pillanat alatt megfogalmazodnak bennem, mikor megpillantok egy szobrot az egyik kapubejaroban. klasszikus angyalt abrazol. lekattintom, es tovabbhaladok, mellettem nehany elsietö ferfival, kik szorosan markoljak taskajukat. biztos roppant fontos papirok vannak benne. fontos, mi az ami fontos?a papirok, a rajta leirt szavak, A MÖGÖTTE ALLO MUNKA, VAGY AZ ESETLEGESEN BEFOLYO PENZ, ILLETVE A JÖVÖBEN VEGREHAJTANDO MUNKA. na IGEN A MUNKA. Kinek mi a munka? az, hogy itt setalok, tulajdonkeppen munka, hisz következö feladatomhoz kell pontos ismereteket szereznem. fenykepezek, filmezek. elerek egy kisebb terre, epp most nyitott ki egy kavezo. helyet fogalok, capuccinot kerek, na kerem ez is egy törtenet. hihetetelen, hogy az ember sok mindhez törteneteket tud kapcsolni, es erzeseket . legyen egy dallam, egy kep, egy illat, egy iz, vagy akar egy csesze capuccino. Ilyenek vagyunk, mind.Meg az is, aki tiltakozik. Olaszul szolok 2 szot, többre nem futja .ahogy ott ulök a derengö fehomalyban, es arra gondolok, hogy a ter , ha sutne a Nap megtelne emberekkel es zajjal, feltunik az, aki miatt idejöttem. Egyszeruen, csak ugy. Kedves mosoly jelennik meg a szamon .jo ismerös, tul jo, regota. Mindent tudok rola, es egyben semmit sem.hihetetlen kombinacio, es egyben eszveszejtö is. 

Kerem, az  ember mar csak ilyen....

Szerző: Vincent Le Roy  2011.03.28. 06:35 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vincentleroy.blog.hu/api/trackback/id/tr922777550

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása