Hogy mikor erunk el arra a szintre, mikor mar semmi nem tud kibillenteni minket a tökeletes harmoniabol nem tudjuk...valamihez kötjuk..valakihez kötjuk ezt talan?Sokan bizonyosan.mi az ami labilissa tehet egy embert, mi az ami szilardda, mi az ami vegleges emleknyomokat hagy bennunk,mitöl fugg mindez?neveltetesunktöl, avagy tanulasi folyamatainktol?avagy a bennunk levö hirvivö molekulak aranyatol, eloszlasatol? Ki tudja?gondoltam mikor atpillantottam a nagy teasbögreböl felszallo gözön keresztul a teren szokasos zöldteamat kortyolgattam elmelyulve magamban es gondolataimban lassu nemafilmkent eszlelve magam körul a törtenteket. A Nap kivancsian kandikalt ki egy fatyolfelhö mögul mintegy felenk gyermek...ahogy a szomszed kavezo tulajdonosa felhuzta a redönyt, kihozta a szekeket, eligazgatta az asztalt, gondosan ugyelve az asztalon levö kellekekre, rövidesen megjelentek az elsö vendegek...nem helyiek....hanem turistak, talan spanyolok, talan olaszok, talan görögök...nem hallottam öket. Turistaut...nem ismertem a fogalmat....nem tudtam mit jelent, hisz sosem jartam ilyenen. Bar elsö kalndom es elmenyem ebben a varosban kezdödött es innen volt vegigvezethetö utana egesz eletettörtenetem.Igazabol ide sem turistaut vezetett...de valamibe belebotlottm, akaratlanul, es megfogva rantott az esemeny es akörulmeny magahoz. Akkoriban meg kezdö voltam abban amit csinalok, talan az elsö megbizast hajtottam vegre, tele szorongassal...azota mar rutinna valtak a feladatok. De akkor es ott valamiert megtorpantam, hisz akibe belebotlottam megakasztotta a gondolatmenetem, ami valahol azota is abban a pillanatban van...emlekeink erösödnek, elhalvanyodnak...mik azok amik ezt befolyasoljak?A negativ dolgok szint vesztnek, a pozitivok meg több szint kapnak?Vagy forditva?Ez a pillanat szinek tömkelegevel volt tele...zöld...Vörös...Narancssarga...csikok...bordo...Ott abban a pillanatban minden összesurösödött.vajon hany alkalommal erezzuk ezt, hogy egy pillanatban minden jelen van...hany satorit szamolhatunk össze? kötödnek ezek szemelyekhez, es ha igen vajon miert?Mindannyiunknak vannak ilyen pillanataink...ki jobban, ki kevesbe ,es ki egyaltalan nem eli at...A mellettem ulö piros kalapos, szemuveges nö lopva felem pillantott...eszrevettem.Szemuveget enyhen lejjebbhuzta, es megprobalt ugy tenni mintha nem is felem pillantana...mivel ezt is lassitott felvetelkent eszleltem, reakciom nem volt...ugy ereztem emlekkepeim összefolynak a jelen pillanat kepeivel...belulröl ereztem a beket. Beket...igen...meg akkor is ha sokan azt gondoljak. hogy emberi kapcsolataink, szerelmeink sokszor nem ezt hordozzak...de a legnagyobb ajandek...ha a a hetedik szobaig vezetö uton talalhato festemenyek, mutargyak egy masik hazban is megtalalhatok...harmoniaban. Azt hogy utana mi van legbelul, a tulajdonos sem tudja. Ugy szeretni valakit, hogy azzal egy vilagot teremtunk amelyben mindenki bekeben el, a legnehezebb muveszet...keveseknek sikerul...
