Vincent! Ez az út amin végig akarsz menni hosszú és göröngyös lesz. De ha van benned elég kitartás, az út végén megállva és visszanézve azt fogod mondani, megérte.Soha ne feledd: mushotoku.Ez a lényeg....ezzel jól el leszel. Vagy 10 éve ezzel bocsájtott útjára tanítóm, aki nem sokkal később bekerült az örök körforgásba. Mindez azért jutott eszembe, mert amikor kiszálltam a dzsunkából a fapallóra egyből megrohantak az árusok. Ezek az emberek nem akarnak becsapni és átverni. Minimális hasznuk a portékajukon a mindennapi rizs és haladagjukra kell. "Ők" ismerik a mushotoku fogalmát. Kedvesen mosolyogtak, nyujtogatták felém a kulönféle arukat, de én csak nemet intettem. Meleg volt...nem is meleg, hanem mindenre rátelepedő és átható hőség, keveredve a vízpára kellemetlen nyálkásító hatasával. Nem kulönösebben izgatott, bár szinte lassan az ing a hátamon atnedvesedett. Egyszerűen élveztem a Mekong partján az életet. A víz sárgásan kavargott, sok-sok apró csónak haladt a vízen, megrakva zöldséghegyekkel, illetve különböző fonott kosarakkal. Mindent áthatott a kavargás...a szinte rendszertelen zűrzavar. de mindez csak elsőre tűnik annak, és csak nekünk, europai embereknek. Szűk, skatulyaszeru, rendzserszerü, szabályokkal áthatott és szabályozott életunkben ez itt káosznak tűnik. de valójában egy idő után maga a megváltó szabadság, ha hozzászokunk.És ha visszamegyunk esetleg európai lakhelyunkre bezárva érezhetjuk magunkat, és megkötözve. Én legalábbis mindig így éreztem...Jó volt újra látni a vízen lebegő piacot, az utcán megvehető ebéd ízével a számban, és az eljövendő találkozás érzésével az agyamban boldognak éreztem magam. Egy pillanatra el is felejtettem miért is vagyok itt. No igen, jóideje nem hallatott magáról a megbízó...de pár napja elkuldte a fényképet és címet. Miért itt?MIért egy olyan teruleten ahol mindent a békének kellene áthatnia?Hmm...Francoist megkérdeztem egyszer, vajon a buddhista "vallású"országokban miért olyan irtózatos méretű a nepirtás aránya illetve a szadizmus és kiínzás előfordulása?Nem tudta a választ...ez már jó ideje foglalkoztatott...hát nem véletlen kuldtek ide tehat. Éjjel ahogy hallgattam a tengert ágyamból, megpróbálva felidézni minden egyes pillanatot, melyet legutobbi ittjártam alkalmával átéltem, eszembe jutott ez a dolog....riksák húztak el mellettem...leintettem egyet, napszemuvegemet orrormra húzva vakkantottam angolul két szót, szerencsére értette emberem. sárga fogait kivillantva szélesen elvigyorodott, majd megiramodott...csíkként húztak el mellettem a lassan-lassan lampionoktól kiviliágosodó étkezdék, boltok, lakóházak és egyéb épuletek sorai. az ember, aki feladatként "állt"előttem, előzetesen eléggé "megdolgoztatott".Jóideig tartott míg elkészultem a tervvel, nem volt egyszerű.Ismert ember hírében állott, de valójában csak ugyanugy, mint a többi helyi kiskirály, a saját zsebére termelt. Méghozzá számomra a legmocskosabb üzletágban: prostitucióban.Embert birtokolni???Eladni, megvenni???Mi is ez?Korábban mindig azt vallottam, és mondtam, hogy ha valamiért fizetunk, ami nem egy tárgy, dolog, hanem szolgáltatás, akkor az időt vesszük meg. Az időt, melyet a szolgáltató idejéből elveszunk, bármi is legyen az...de embert eladni, elrabolni, bezárva tartani, és kényszeríteni valamire?hmm...gyenge, és hataloméhes emberek "játékai"ezek. Mesterem szavai élesen hangoztak a fejemben:"mushotoku"...ahogy aprótermetű riksásom megállt az egyszerű épulet előtt éreztem, hogy mintha minden megállna, és lecsendesedne körülöttem....tulajdonképpen én lehetőséget adok ennek az "embernek"arra, hogy újrakezdje, és esetleg kijavítsa, amit elrontott ebben az életében....könnyedén bejutottam. a verandán ült, egyedul, kezében újság, az előtte levő asztalon álló pohárban, ha jól láttam rose bor....hmm, keleti ember létére bort iszik. kissé szokatlan lenne, ha nem tudnám a hátterét....most az egyszer úgy akartam csinálni, hogy hagyok egy kis időt a felismerésre...annak a felismerésre, hogy egyszer véget ér életunk, és amikor ez bekövetkezik meg kell világosodnunk....ahogy lehajtota az újságot, majd letette a mahagóni faasztalra, a pohár mellé, megláttam a szemében tudja ki vagyok....távolról behallatszott minden zaj, és zűr...furcsán biccentett a fejével. szemeiben megláttam a behódolást...sunyi egy gyáva ember lehetett...ha egy egyszerű síkból nézzuk a dolgot...ha mas oldalról, egy szerencsétlen nyomorult, aki sosem kerekedett felül gyengeségén, és saját inkompatibiltásán, és ezt mások megaláztatásával próbálta kompenzálni. Mennyi ilyen szerencsétlen nyomorult ember van...ez egy örök körforgás valójában....valójában sajnálnom kellett volna...ha nem tudtam volna a megalázott, és megnyomorított sorsok számát, és sajnos egyes konkrét esetek történetét, melyet megbízóm átküldött....Nem halt meg azonnal. Életemben először, és remélem utoljára végignéztem egy ember halálát. Bíztam benne, hogy segítettem neki...Legalább azzal, hogy új esélyt kapott...megtisztulhatott....Fekete, félhosszú hajába lassan velegyedett a vér...Keleti ember létére kék szeme volt. hmm, ez ritka...Mikor vége volt az egész dolognak, megtapogattam a nadrágom zsebét...Ott lapult az igazi motiváció...Kambodzsai kalandozásaim emlékeként őrzött fotó...Ez volt a végső lenditő erő ehhez a "munkához"...egy fotó...egy fotó, mely mennyi-mennyi érzést és gondolatot zár magába...Ez a fotó sokat zárt magába....
