....ahogy ott alltam a nyitott sir mellett mereven bamulva a nemreg leeresztett koporsora, melyen hopamacsok, es vizcseppek ektelenkedtek megborzongtam...bar nem volt nagyon hideg, megis fazni kezdtem...összehuztam a nyakamnal a szövetkabatom, es kezem meg melyebbre melyesztettem a zsebeimben, olyan melyre, hogy szinte mar atszakitotta a zsebek aljat....eszre sem vettem....ereztem, hogy arcomra viz cseppen a hajamrol, ahogy a hopelyhek komotosan elolvadnak...nem mozdultam, nem erdekelt....ott alltam mar joideje, es nem mozdultam.....nem tudtam hany ora, nem tudtam milyen nap van, nem tudtam milyen evszak, meg azt sem talan hol vagyok...aki esetleg regota figyelt nem erthette miert all ez a faszi ott...hol lettem volna mashol?es föleg minek?Elöttem öreg mesterem földi maradvanyai voltak egy faladaba zarva...mestereme, akit tiszteltem, szerettem, akitöl sokat tanultam, sok teruleten, nemcsak a "szakmamon"belul.Es ereztem, hogy a halalanak hire ota kinzo buntudat hogy uralkodik el rajtam...lassan, atveve az uralmat minden gondolatom felett, hogy kitöltse a koponyamat, es ne hagyjon helyet semmi masnak...jogosan.Jogosan, hiszen igergettem...igergettem dolgokat, igergettem dolgokat neki, amiböl nem tettem meg semmit....es mar soha nem is fogom. Hmm...par napja kapott sms jutott eszembe, nemreg volt a szuletesnapja, egy ismerös uzent: Irj smst az öregnek, szuletesnapja van!Nem tettem...egy emailt irtam....amit mar sosem olvasott....sosem olvasott mert mar korhazban volt a nyomorult.Nem mintha az az sms megmentette volna az eletet, nem.De valoszinuleg ugy aludt volna el, azzal a tudattal, hogy nicsak, kik nem gondolnak ram a halalos agyamon, meg annak ellenere, hogy nem tudjak, hogy epp meghalni keszulök...de nem.En emailt irtam...mar nem tudom miert...akkor homalyosan megmagyaraztam...valami dac...vagy hasonlos miatt...ezt is halasztottam....milyen mocskosak vagyunk mi emberek sokszor....tisztaban vagyunk dolgokkal, es sok esetben a sajat szaros kenyunk kedvunk miatt nem teszunk meg valamit, halsztgatunk...semmittevö apro dolgokrol van szo....mondvan, majd holnap...majd a jövö heten...majd ...majd ...majd...majd a siron tul.Es aztan egyszer csak nincs majd....veget er a dolog, es mi ott allunk egy sirnal..ugy mint a z ut vegen, vagy a szakadek peremen...es akövetkezö lepes szo szerint a halal....ami bizony elvalaszt.Mindig azt gondoltam, marhasag ez amiket az emeberek kuldözgetnek egymasnak...igy elj, meg ugy elj...satöbbi....mondj köszönönetet a maert, mikor lefekszel es elalszol bocsass meg azoknak akik vetettek ellened akarva-akaratlanul es fontosak neked...es voila...tessek. Ennyi...magamra maradok a ki nem mondott szavaimmal, a ki nem fejezett halammal, az el nem meselt dolgaimmal, az el nem mondott gondolataimmal...es azzal, hogy bizony, ami esetleg nekem termeszetes, vagy annak tunik ma, az esetleg masnak nem az, ami nekem esetetleg semmit nem jelent, az masnak mindent...ami nekem csak egy szo...az masnak egy egesz mondat...vagy akar egy egesz oldal...tanulunk ezekböl a leckekböl?nehezen hiszem....talan az okosabbja...dacolunk, gyerekeskedunk....aztan magunkra maradunk...kinzo kiserteteinkkel...amik szama az idövel nö...ahogy öregszunk, ugy halnak ki, ugy halnak el mellölunk szeretteink, barataink, ismeröseink....mig egyszer csak teljesen egyedul leszunk, lelkiismeretunkkel, gondolatainkkal...esetleg ki nem fejezett szeretetunkkel....amikor ezek atsuhantak bennem, megrohantak az erzesek....Trebor irant, Amy irant...a volt kutyam irant...es elhunyt es meg elö szeretteim irant....ahogy mindez atsiklott rajtam, ereztem a natriumklorid izet a szamban...miert sir az ember?ki tudja...miböl allnak össze az erzeseink?ki tudja....vajon amikor ott allunk majd a folyoparton arra varva, hogy atvigyen minket a Revesz, mi lesz a hatizsakunkban?Lesz-e eleg utravalo?Vagy csak kövek a nyakunkban?Honnan tudjuk azt, hogy holnap elunk?Hogy holnap majd felhivjuk akit ma KELLETT volna...honnan?...ujabb borzongashullam futott vegig rajtam, fejem lassan felemeltem...körulöttem fenýök, melyek agait lassan-lassan befedte a ho...akar szep is lehetne....egyedul a termeszet allando...mi valtozunk...mondjak, mondjuk...de valojaban, valtozunk?vagy mindörökke ugyanazok maradunk akik szuletesunk pillanataban voltunk...csak rank telepednek dolgok...ki tudja?ugy ereztem nehezebb mar nem lehetne a zsak a lelkemben...egy cinke szallt le a sirba, fittyet hanyva mindennek...tudomast nem veve a dolgok nyilvanvalosagarol....es ez teritett magamhoz. Tudtam mit kell tennem....megindultam a messzi kijarat fele, es tudtam az öreg vigyorog a kinjaimon es lobalja a fabotjat....hisz mindig is nagy mokamester volt....
