...amikor a nedves homok vegigdörzsölte a combom, es ereztem, hogy az apro reszecskek odatapadnak a börömhöz, a talpam pedig a langyos sos viz meg-meg erintette, ereztem, hogy itt, ebben a momentumban összesurösodik minden, amit az evezredek kitermeltek az elemek altal...kvarckristaly, viz...es a testem, mind mind egy messze-messze tundöklö es egyben hanyatlo csillag meg melegitö fenyeben tökeletesnek tunt elmerengö szemeimben.ahogy ott ultem, s hagytam, hogy a meleg feny, a langyos viz meg-meg erintsen beugrottak a valoszerutlen kepek. kikapcsolodaskepp, a telefonszamot tarsazva eljutottam egy meglepöen ismerös helyre..erdeködve lepdeltem fel a lepcsökön...a hely 10en eves emlekeket idezett meg...de csak egy pillanatra.a delutani kellemes napsutesben belepve az artdeco hazba, fel-fel lepdelve a lepcsökön növekedett bennem a kivancsisag.a mai nap nem dolgoztam, telefonom ki volt kapcsolva, eltem a lehetseges lehettöseggel...eletemben a nök, szamomra is meglepöen nagyobb szerepet jatszottak, mint ahogy en azt sejtettem..igy volt ez ma delutan is.a lakasba belepve 3 hölgy vart...de ahogy beleptem, egybél ereztem, hogy igazabol ketten vagyunk.a masik ket ember nem volt ott...amikor börömhöz ert a masszirozo, simito kez, seyemkent ereztem minden erintest, a parbeszed, ami köztunk zajlott valahogy felebresztette gondolataimat, kerdeseket generalt bennem...amik ujabb es ujabb kerdeseket szultek...az olaj, a z andalitoan selymes erintes, es a szituacio altal teremtett varazs mind mind ujabb lelki borzongast okozott.kerdeseim egyre követelözöbbe valtak...es avalaszok egyre inkabb meglepbbe...szinte egye olvadtam a masszazs es a lelki kielegules okozta barsonyos erzesben a pillanat misztikus varazsaval.ereztem, hogy a masik fel reszeröl is furcsa a szituacio...zavarban voltunk...szinte kialtottam a pilanat megallitasaert...de egyben vagytam is arrra, amit tudtam, hogy bekövetkezik...es amikor bekövetkezett, ugy ereztem az a pillanatbuborek, a hajzuhataggal, a nagy, csillogo, kisse zavarban levö tekintettel...mind-mind szetpukkant...nevetsegesnek, közönsegesnek...illuziorombolonak ereztem mindent.a helyzetet, a törtenteket...az egesz szituaciot. 1 alkalommal surösödött es allt meg az idö az eletemben eddig....az a pillanat forroan fajon elt memoriamban, es nyert egyre nagyobb teret benne.hasonlonak ereztem az egeszet ebben a hazban...itt...tavolkeleten, ahova, szokasom szerint megint egy ujabb megbizatas vezetett...es ujabb emlekkepekkel, erzesekkel, illuziokkal tavozom. valoszerutlen kerdesmre valoszerutlen valaszt kaptam , melyet magam sem hittem el...hisz mar a kerdes is profannak tunt...egy gesahazban randevura hivni egy gesat...es megis...a valasz tukrözte a kerdes valoszerutlen, helyzethez nem illö relevanciajat. megis, ugy tavoztam a hazbol, hogy egy esetleges feltöltö, izgalmas, erdekes jövökep villant fel bennem, ami egyben megnyugvast es beket hozhat allandoan haborgo lelkemnek, ami, mint egy tenger ide-oda hullamzott. es ezen tengeren egy apro hajocska hanykolodott immaron lassan 2 eve. vegigbandukolva az uton izgatottan vartam a telefonhivast, hogy megzavarjon, megzavarjon ezen a videken...ami tölem oly tavol allt...ismeretlen volt, es idegen.az egesz törtenet vadul felkavarta bennem a mindeddig szunnyado multat. mi mind emberek, egy idö utan elkezdjuk elkerulö manövereinket, ki elöbb, ki utobb, annak erdekeben, hogy megvedjuk azt, belul, amit mi fontosnak, sajatnak, unikumnak erzunk. ki elöbb-ki utobb...ez a fiatal lany emlekeztetett azokra a pillanatokra, amikor meg en is ilyen harmatosan lagy es athatoan puha voltam. naiv...mondanak masok. valojaban naivitasom megmaradt...csak felverteztem magam szavakkal. hisz mindannyian ezt tesszuk. törekeny emberi letunket szavakkal vedjuk, hisz massal nem tudjuk...amiota atszelem a vilagot, es kegyetlen modon emberek eletenek kioltasaval foglalkozom, en is kenytelen vagyok igy elni. de barhova is mentem, vagy menekultem... gondolataim mindig vissza-vissza hajtottak a To partjara, ahol tulajdonkeppen megismertem magam, es belsö vilagom. ez, es az itt törtentek ebresztettek ra, hogy mi, emberek mennyire egy esetlen, serulekeny molekulahalmazok vagyunk, es az idö elörehaladtaval egyre jobban belehajszoljuk magunkat a tulajdonkeppen soha veget nem erö szakadek melysegebe....a Gesa...en...lelkem kivetulese, tukörkepe, mind 1 pillanatban surösödött össze. Kyoto kesö delutani utcajan egy europai ember maganyosan bandukolt, az en kepemben. egyedul voltam. valojaban minden csodalatos barsonyos erzessel egyutt egyedul ereztem magam. lelki tukörkepunk...amire vagyunk, igen. az enyem kisse homalyossa valt....es nem tudtam, hogy vajon van-e megfelelö tukortisztito ehhez...ki tudja? vajon sajat valonk tiszta-e?sajat, avagy masok szemeben....nem tudtam a valaszt, hisz ki tudja???
