...csorogtak az esöcseppek a vallamon, surun egymasutan. arcomon a borostan nehezebben jutott at, de szemem alatt eggye valt a sos folyadekkal....bördzsekim vizhatlan volt, de igazabol nem erdekelt hogy atazom...alltam, es körulöttem a tocsa egyre növekedett...surun esett... felhosszu hajam fulem möge simitva csak tovabbvezette a vizet le, a nyakamba, az ingem ala...mas esetben biztos jo lett volna...de most igazabol nem ereztem husitö hatasat...minden ami körulöttem volt, az utcai lampak fenyeben elmosodotta valt...a tavolban elhuzo autok tompitott fenyszoroinak csovaja, az indexek narancsvörösen izzo auraja, a feklampak tiltovörös felvillanasai...mind-mind elmosodott akvarellkent hatott azokban a pillanatokban.kezemben a Glock, melynek csövebol szurkes fust szivargott, lassan, körmönfontan...mintegy utolso hamvado cigaretta egy barenekesnö kezeben...csakhogy itt nem volt bar, nem volt enekesnö...hideg volt, nedvesseg...sötet...körulöttem furcsa ivben kanyargo apro szines patakok az esövizben.azalatt a jonehany perc alatt, amialatt itt minden atfutott rajtam...mindaz amiert egy ember ember lehet...minden kerdes, talany, felsz, kivancsisag, öröm, emlek, kepek, hangok, szavak, illatok, izek, tapintasok megmaradt lenyomatai az agysejtjeimben, minden amire vagytam, minden amitöl feltem, minden amire buszke voltam, amit ovtam, amitöl feltem, amitöl ember voltam...igy eletem derekan, ott, abban a szurke, jelentektelen utcaban hirtelen összesurusödött....Einstein szerint letezik az idöutazas...szerettem is mindig ezeket a filmeket amelyek az idöutazasrol szoltak...de sajnos nem megvalosithato meg ebben a korban amiben elunk, ha megvalosithato lenne, mar reg visszautaztam volna, es megvaltoztattam volna azokata a negativ cselekedeteket, amelyek nyoman szenvedes keltödött masban, bennem...bal kezem, mely benultan logott megmozdult, beleturt a zsebembe...a meg megmaradt agykergi aktivitasom maradek erejet osszeszedve kikotortam a zsebembol a telefont....a legutobb hivott szamot tarcsaztam...nem ertem igazabol minek...az ember furcsa teremtmeny.bizonyos helyzetekben elveszit minden kontaktust a realis vilaggal...lebenul, leblokkol.talan, hogy vedje a koponyan beluli allomanyt...talan, mert a kulönös körulmenyek tulterheltek a neuronok pufferkapacitasat...nem tudtam....a telefonban felhangzo ferfihang sem teritett magamhoz...francia mondatai valahogy eljutottak a meg pislakolo agykergi sejtjeimhez, es rövid lakonikus, gepszeru igeneket böfögtem ki a szamon...arra mar nem emlekszem pontosan, hogy hogy vegzodött a beszelgetes....a telefon elmerult a pocsolyaban...jobbra pillantottatm, le a vallamra eszleltem vizualisan a pirosan ektelenkedö lyukat a vallamon, alkaromon...kezem meg mindig szoritotta pisztolyt. hatalmasan tagra nyilt pupillakkal bamultam a bördzsekin tatongo szamos lyukat....nem ereztem, hogy fajna, vagy akar zsibbadna a karom...dolgozott bennem az endogen opiatok garmadaja...elboritva a receptorokat, kitoltve averedenyeket....feldusulva, keveredve adrenalinnal....ahogy tovabbpillantottam a z utca masik oldalan allo peugot golyok altal szetrobbantott ablakain keresztul lattam, hogy a jardan egy kutya bamul....nagy sotet szerettölteljes es szeretetre ehes szeme kivancsian meredt ram....ebben a pillanatban ez a leny jelentette az egetlen kapcsot a vilaghoz, es ettol a kis lenytöl ott, akkor több szeretetet kaptam, mint hosszu eveken keresztul az emberektöl....komikus grimaszra huzodott a szam jobb szele....oda akartam rohanni a kis allathoz, felkapni, megölelni, hazavinni....de nem volt eröm...ereztem, hogy a lyukak, a jobbakaromon eleg mennyisegu hemoglobint tartalmazo sos folyadekot engedtek mar ki magukon keresztul ahhoz, hogy kezdjem elvesziteni a realitasom, az erom a mozdulashoz...a kiskutya csovalta a farkat, de en nem tudtam viszonozni szeretete...mar nem.szemtanuja volt egy olyan folyamatnak, melytöl az emberek legnagyobb resze undorodik....ahogy az erö lassan kicsepeget belölem, nem is erzetem, hogy mar csak a terdeim tartanak....a vizet nem ereztem, hisz börnadragom vizhatlan volt...viszont közelebb kerultem a nedves aszfalthoz....közelebb a földhzöz...közelebb barmihez, ami kesöbb elfedhetettt, elfedhette mindazt amit tettem. Jaques kerte, hogy ne jöjjek ma ide...de en annyit mondtam nek, hogy ez volt az utolso...az utolsofeladat...es utana viszaterek ahhoz, amit korabban csinaltam, ahhoz, amihez talan ertettem. januar 3-a volt...Jaques szinte könyörgött a telefeonban, de en lazan, szokasom szerint meggyöztem...hisz csalanba nem ut menku...tudtam, hogy a feladat utan varnak ram...tudtam, hogy ha befejezem, akkor uj eletet kezdek, azt amire mindig vagytam, azzal, akire talan mindig vartam....talan?igy, erotlenul mar semi sem tunt biztosnak...amikor koraeste felhivtak, es afelöl erdeklödtek, hogy hol vagok, hol vegzek szokasomhoz hiven öszinten valaszoltam...almomban sem gondoltam, hogy meg akarnak lepni....hisz miert is?tettem, amit a szokas, amit az emberismeretm, amit az erzeshalom diktalt bennem...es valaszoltam...Rue de Montserrat...könnyed vacsora egy uzleti partnerrel...ami meg is volt...s ahogy kijöttunk a massziv dohanyfsttel teli eletszagu apro, de annal pezsgöbb etteremböl a szemközti oldalon allo autok furcsan ismerösök voltak...kesön eszmeltem...tul kesön....amikor elszabadult a pokol, nem figyeltem masra csak a lehetseges menekulesi utvonalkra....7en vagy 8an lehettek...ebböl mar mindenki vizszintesen fekudt...s lassan erlelödött bennem a tudat, az erzesek erzette alakulasa utan, hogy en is hamarosan megkostolom a pocsolya izet...jobb szemem sarkabol latam uyan, hogy egy piros mini parkolt a szemközti oldalon, de nem tulajdonitottam jelentöseget neki. az ember sok-sok hibat követ el eleteben....kerdes az, mi az ami megbocsajthato, mi az, amit magunknak meg tudunk bocsajtani....10-12ev tavlatabol visszanezve egy kelet-europai fövarosabn a kulvarosban törtent esemeny utan sokaig remalmaim voltak...utanajartam az esetnek, es tudtam senki-de senki nem menthette volna meg az eset föszereplöjet...fiaal voltam, szinte gyerek akkor...de megis pellengerre allitodtam....es nem mentett fel a vegsö diagnozis sem...12 evre ra, a helyszinen 1 orat ulve, felidezve minden egyses pillantaot tudtam....soha, senki nem tudot volna teni semmit....egy eltört nyaki gerinc mindent predesztinal.nem tudom mit gondoltam magamrol....most mar,idösebb fejjel el tudom engedni ami akkor törtent..de igazabol nem tudom, hogy az emberek jo resze hogyan tud elmenni amellett, hogy a kezei között hal meg egy gyermek....vagy akar egy kutya....hisz ezen lenyek artatlanok...es az allatok azok is maradnak örök eletuk vegeig...a gyerekek valahol elkezdenek serulni, deformalodni...manapsag szinte velejaroja a folyamatnak...es elvesztik bajukat, artatlan szepseguket, angyali mivoltukat....persze tudtam, hogy mindig van kivetel....azokban a hetekben, melyeket Framboise-ban töltöttem rajöttem, hogy a dolgok valahol ott siklanak el, amikor a teljesitmeny, erdek, erö, anaygi ajavak, erdekervenyesites bejön a kepbe.hogy ki az, aki meg tudja vedeni az utodjat a torzulas ellen,azt nehez megmondani...az elmult idöben, amiota eldöntöttem, hogy abbahagyom es Jaques-kal beszeltem erröl egyre inkabb erlelödött benem az erzes, hogy vege, szeretnek egy egyseget magam körul.ugy ereztem, hogy mindennek ellenre megtalaltam a jövendö kis Vincentek vagy Olimpiak anyjat....hogy ez maskepp lett, arrol talan nem biztos, hogy en egyedul tehetek....milyen nehez is azt az utat jarni, ami oda vezet ahova szeretnenk, ugy ahogy szeretnenk, es nagyobb karosodasok nelkul erhetunk celba...amikor a kis helyi etkezdeböl kileptem, eselkezdödött az egesz haccacare, es elkezdett ömleni a hemoglobin a földre...nem erzekeltem a pillanatban rejtözö sorsszeruseget....tanulta folyamatok, adrenalin, agysejtek altal befolyasolt tudatalatti mozgasok következtek be....az elsö olomsorozat az etterem uvegeit veret szet, majd az elöttunk parkolo autok plehlemezeit lyuggatta at...amikor atrohantam az uton, meglepve ezzel a tamadokat, eszleltem, hogy masok is vannak a szemözti oldalon, de akkor nem tudatosult a dolog....2 tar kiuritese utan kezdtem magamhoz terni...ekkor mar landolt bennem ket olomdarab, vagy talan több...ahogy behuzodtam a szemközti oldal autoi köze, vettem eszre irtozatos lassan az ott parkolo minit...melynek rendszama egyböl beugrott...amikor egy ujabb olomzuhatag kopogtatott a vallam felett, illetve furt lyukat az antilopbör puha dzsekimen kezdett tudatosulni a millisekundumokra belemvillant rendszam....amikor a tarat csereltem, es pilanatnyi csend honolt, melyet csak a zuhogo esö monoton surrogasa hatott at, vettem eszre, es tudatosult egy kep elöször a retinamon, majd a kep, keresztezödve a latoidegpalyan vegighaladva tudatsult, nem egeszen nehany millisekundum elteltevel, al meglibbentetthogy egy test hever nem messze a jardan....közel a parkolo minihez. abban apillanatban, a gyenge szellö alttal meglibbentett utcai lampa fenykeveje a test felett atlendulva rövid idöre megvilagitotta a derek felett veget erö fekete bördzsekit, a jobb vallon atfuzott, atlatszo muanyag taskat, melyben egy rozsaszinu femes targyat veltem feldedezni, illetve a nedves flaszterre lelobbano leginkabb zöldes arnyalatokat hordozo selyemsalat...mely egyertelmusitette a dolgot szamomara....a következö sorozat vegigkopogott a mögöttem levö haz vakolatan, ram darabokat szorva...de egyben szet is roncsolva bizonyos felkari izmok kulönbözö darabjait....erdekes, hogy az ember, minden felsöbbrendusegtöl, teljesen kontrollalt intelligenciatol fuggetlenul kepes elvesziteni azt, amitöl ember....akkkor, ott eltuntek emberi vonasaim....majd par perc mulva, eszmelve ujra tudasoltak a retinamra erkezö kepek.hogy hogyan dolgozzuk fel a vizualis traumat, illetve lelki traumat, az teljesen kulönözö....de alapvetöen semak szerint...hisz az ember mindenhol ember, csak kulönbözö kulturalis kulönbsegek, illetve normak teszik massa az emberi reakciokat...irigyseg,szeretet, gyulölet,öröm, boldogsag...ez mindenhol ugyanolyan...a fekete, a feher, a sarga, a barna....mind ember....nem kutya, nem lo...ember...egy rassz, egy faj.hogy megis mitöl mas, az, hogy hogy reagal egy eszaki, egy afrikai, egy azsiai...hmm...ez nyilvan hosszu es mas törtenet...amikor vegetert a sorozat,valoszerutlen csönd ulte meg az utcat....ebben a csöndben jutott el az utolso infomacio is a meg pislakolo agykergi sejtejeimig....a szel altal meglebbentett lampa valahogy belegabalyodott a sajat tartodrotjaba es megallt egy helyen...es ahiganygöz izzo fenye beteritette az alanti teruletet, melynek szelen hevert a test...meglepödtem, hisz tulajdonkeppen soha nem lattam ugy ezt az embert, ahogy akkor, ott....ki volt bontva a haja...az a haj, mely sokak szeme altal rejtve maradt, mint az erzesek, es gondolatok garmadaja, mely ahaj alatt lapult egy csontkalitkaban....a hajzuhatag szanalmasan mutatott a vizes aszfalton...megfosztva dicsö uralkodasatol, hisz egy nönek ahaja korona....s ezen hajkorona belevegyult az aszfalt vizebe....a törekeny, szinte megrajzolt arcelen tancolo mesterseges feny furcsan jelenitette meg az arceleket....kimerevitett kepkent eszleltem az emberi test kinyujtott kezeböl kihullott targyat....s mindezek mellett a nö, hisz nö volt, artatlan, gyermekive szelidult kedves arca, mely megannyi örömöt es banatot, szenvedest elt meg rövid elete alatt tisztan sugarozta felem az egyszeru es egyertelmu kerdest: miert? amikor az elözö napokban engedtunk a bennunk rejlö indulatoknak, es kiengedtuk a demont magunkbol, mely minden emberben benne rejlik, kerdes az, hogy mekkora a lakat ami a zaron van, ami zarja a ketrecet, ami rejti a demont, azt, ami hadakszik az angyallal, ami szinten bennunk rejlik...hisz ne felejtsuk el, az ember alapvetöen egy tudattalan leny...egy gyermek...es minden attol fugg, hogy a vilagrahozott alapanyag milyen keramikus kezebe kerul...nem vettem figyelembe, vagy talan az agykergemet eluralo agytörzsi indulatok altal vezerelve nem vettem tudomasul szemetszuro tenyeket...szoval amikor az elmult napokban engedtem a bennem zajlo agytörzsi indulatoknak, kimondtam olyat, amit talan Freud altal vezerelve sem mondtam volna ki, es ezzel teljesen elmosva minden olyat, ami egy esetleges kellemes befejezest sejtethetett, ugy ereztem szetromboltam azt, amit epitettem....de a hideg, mocskos, vizes, talan buzos flaszteron heverö test, arc es artatlan tekintet kiörötlt mindent....Ö lepett tovabb azon a dombon, vagy szakadekon, melyet egymast közt robantottunk ki, es jött ide, ebbe a pokolla valo utcaba.Nem tudta mivel foglalkozom...mivel nem tudok öszintetlenul elni mar nagyon regota, tudtam, hogy rövid idön belul eljön a pillanat, amikor bevallom miket tettem, es miert...s, ha Ö az, Aki, akkor marad...ha nem...nos, akkor megy es sosem latom többe....bar mely tudatalattim tudta, hogy Ö tudja....es ma este bizonyossagot is nyert...mikor terdrerogytam, majd raultem a labszaramra es akezemben levöfegyver femes kongast hallatva hullott ki a kezemböl lattam, hogy a hatalmas, csodalkozoszemek megtelnek könnyel....egy olyan hibat amit en ma elkövettem sosem követhet el ember....ulve sajat labszaramon , erezve, hallva az esöt a fejemen, arcomon latva eletem utolso ertelmenek eltavolodasat lelkem hetedik szobajatol raebredtem, hogy vege. Kesön ebredtem, kesö eszmeltem...azt hittem, hogy....milyen sokat mondtam korabban, hogy az ember a temploban es Istenben hisz....Jaques kert,hogy ne menjek...talan tudta, hogy valami mas törtenik ma ejjel...a zöldesbarna szemek a kegyetlen igaz valosagot fajdalmasan tukrözve hirtelen megmervedtek, es az arcot körulölelö hullamos vörös hajfonatok sem tudtak lagyitani, megmasitani azt a valosagot, mely kegyetlenul kezdett luktetni lassan, de biztosan kihunyo agyvelömben....hirtelen elesen tudatosult...a kifolyo ver egyenlö a halallal...en magam nem feltem töle....de latva majd tudatosulva, es erezve azt, hogy akaratlanul pontot tettem mas eletere, akit ovtam, vedtem eddig....bacsukott egy kaput bennem. egy vallserules, karserules ritkan okoz halalt altalaban...meg akkor is, ha több van belöle...azonban egy tudölöves, vagy gerinclöves nem hagy ketseget maga utan...ereztem kezdek elgyengulni a vervesztesegtöl....koncentraltam es meg probaltam kikuszöböni a befolyasolo tenyezöket...hideg, fajdalom...neztem a salat, ami kibomlott anyaka körul, lattam a taskat, benne a rozsaszin selyemfedte jegyzetfuzettel, a zöld filofaxxal, a rozsaszin mobillal, a kicsit vastagabb ezust gyuruvel....Susanra gondoltam....majd utolso gondolatomkent, es maradek erömet összeszedve a Glock csövet szajamba vettem....megöltem a jövöjet....meg akkor is ha az nem hozzam kötötte...hazudtam, csalodast keltettem bennne, bantotttam...majd amikor atlendulve minden fajdalman ujra elkezdett bizni bennem cserbenhagytam, es nem mondtam meg neki miert, es hogyan...es belekeveredett az indulatok, gerincvelöi reflexek erdejebe...majd ebben a kusza erdöben hanyatlott el....emberkent szulettem...emberkent halok meg....tisztelve öseim szellemet, tradicioit...utolso retinabevesödeskent elmerultem a zöldesbarna szemekben, belesullyedve egy alomorszagba mely talan sosem volt, mely talan csak az En kepzeletemben letezett...akkor, meglattam, megleltem a vegsö nyugalmam....s a tarban sunyin meghuzodo utolso 9 millimeteres tölteny halalos uzenetet eljuttattam az agyamba....meghuztam a ravaszt. Rachelt megöltem...igy vagy ugy....nem volt miert tovabb elnem....hogy megis miert olvassak-e sorokat, azt Önöknek kell eldönteni...
