...amikor a nedves homok vegigdörzsölte a combom, es ereztem, hogy az apro reszecskek odatapadnak a börömhöz, a talpam pedig a langyons sos viz meg-meg erintette, ereztem, hogy itt, ebben a momentumban összesurösodik minden, amit az evezredek kitermeltek az elemek altal...kvarckristaly, viz...es a testem, mind mind egy messze-messze tundöklö es egyben hanyatlo csillag meg melegitö fenyeben tökeletesnek tunt elmerengö szemeimben.ahogy ott ultem, s hagytam, hogy a meleg feny, a langyos viz meg-meg erintsen beugrottak a valoszerutlen kepek. kikapcsolodaskepp, a telefonszamot tarsazva eljutottam egy meglepöen ismerös helyre..erdeködve lepdeltem fel a lepcsökön...a hely 10en eves emlekeket idezett meg...de csak egy pillanatra.a delutani kellemes napsutesben belepve az artdeco hazba, fel-fel lepdelve a lepcsökön növekedett bennem a kivancsisag.a mai nap nem dolgoztam, telefonom ki volt kapcsolva, eltem a lehetseges lehettöseggel...eletemben a nök, szamomra is meglepöen nagyobb szerepet jatszottak, mint ahogy en azt sejtettem..igy volt ez ma delutan is.a lakasba belepve 3 hölgy vart...de ahogy beleptem, egybél ereztem, hogy igazabol ketten vagyunk.a masik ket ember nem volt ott...amikor börömhöz ert a masszirozo, simito kez, seyemkent ereztem minden erintest, a parbeszed, ami köztunk zajlott valahogy felebresztette gondolataimat, kerdeseket generalt bennem...amik ujabb es ujabb kerdeseket szultek...az olaj, a z andalitoan selymes erintes, es a szituacio altal teremtett varazs mind mind ujabb lelki borzongast okozott.kerdeseim egyre követelözöbbe valtak...es avalaszok egyre inkabb meglepbbe...szinte egye olvadtam a masszazs es a lelki kielegules okozta barsonyos erzesben a pillanat misztikus varazsaval.ereztem, hogy a masik fel reszeröl is furcsa a szituacio...zavarban voltunk...szinte kialtottam a pilanat megallitasaert...de egyben vagytam is arrra, amit tudtam, hogy bekövetkezik...es amikor bekövetkezett, ugy ereztem az a pillanatbuborek, a hajzuhataggal, a nagy, csillogo, kisse zavarban levö tekintettel...mind-mind szetpukkant...nevetsegesnek, közönsegesnek...illuziorombolonak ereztem mindent.a helyzetet, a törtenteket...az egesz szituaciot. 1 alkalommal surösödött es allt meg az idö az eletemben eddig....az a pillanat forroan fajon elt memoriamban, es nyert egyre nagyobb teret benne.hasonlonak ereztem az egeszet ebben ahazban...itt...tavolkeleten, ahova, szokasom szerint megint egy ujabb megbizatas vezetett...es ujabb emlekkepekkel, erzesekkel, illuziokkal tavozom. valoszerutlen kerdesmre valoszerutlen valaszt kaptam , melyet magam sem hittem el...hisz mar akerdes is profannak tunt...egy gesahazban randevura hivni egy gesat...es megis...a valasz tukrözte a kerdes valoszerutlen, helyzethez nem illö relevanciajat.megis, ugy tavoztam a hazbol, hogy egy esetleges feltöltö, izgalmas, erdekes jövökep villant fel bennem, ami egyben megnyugvast es beket hozhat allandoan haborgo lelkemnek, ami, mint egy tenger ide-oda hullamzott. es ezen tengeren egy apro hajocska hanykolodott immaron lassan 2 eve. vegigbandukolva az uton izgatottan vartam a telefonhivast, hogy megzavarjon, megzavarjon ezen a videken...ami tölem oly tavol allt...ismeretlen volt, es idegen.az egesz törtenet vadul felkavarta bennem a mindeddig szunnyado multat.mi mind emberek, egy idö utan elkezdjuk elkerulö manövereinket, ki elöbb ki utobb, annak erdekeben, hogy megvedjuk azt, belul, amit mi fontosnak, sajatnak, unikumnak erzunk.ki elöbb ki utobb...ez a fiatal lany emlekeztetett azokra a pillanatokra, amikor meg en is ilyen harmatosan lagy es athatoan puha voltam.naiv...mondanak masok.valojaban naivitasom megmaradt...csak felvertztem magam szavakkal.hisz mindannyian ezt tesszuk.törekeny emberi letunk szavakkal vedjuk, hisz massal nem tudjuk...amiota atszelem avilagot, es kegyetlen modon emberek eletenek kioltasaval foglalkozom, en is kenytelen vagyok igy elni.de barhova is mentem, vagy menekultem... gondolataim mindig vissza-vissza hajtottak a To partjara, ahol tulajdonkeppen megismertem magam, es belsö vilagom. ez, es az itt törtentek ebresztettek ra, hogy mi, emberek mennyire egy esetlen, serulekeny molekulahalmazok vagyunk, es az idö elörehaladtaval egyre jobban belehajszoljuk magunkat a tulajdonkeppen soha veget nem erö szakadek melysegebe....a Gesa...en...lelkem kivetulese, tukörkepe, mind 1 pillanatban surösödtt össze. Kyoto kesö delutani utcajan egy europai ember maganyosan bandukolt, az en kepemben.egyedul voltam.valojaban minden csodalatos barsonyos erzessel egyutt egyedul ereztem magam. lelki tukörkepunk...amire vagyunk, igen.az enyem kisse homalyossa valt....es nem tudtam, hogy vajon van-e megfelelö tukortisztito ehhez...ki tudja...vajon sajat valonk tiszta-e...sajat, avagy masok szemeben....nem tudtam a valaszt, hisz ki tudja???

https://www.youtube.com/watch?v=r38f9uQeOt4&feature=related

....ahogy ott alltam a nyitott sir mellett mereven bamulva a nemreg leeresztett koporsora, melyen hopamacsok, es vizcseppek ektelenkedtek megborzongtam...bar nem volt nagyon hideg, megis fazni kezdtem...összehuztam a nyakamnal a szövetkabatom, es kezem meg melyebbre melyesztettem a zsebeimben, olyan melyre, hogy szinte mar atszakitotta a zsebek aljat....eszre sem vettem....ereztem, hogy arcomra viz cseppen a hajamrol, ahogy a hopelyhek komotosan elolvadnak...nem mozdultam, nem erdekelt....ott alltam mar joideje, es nem mozdultam.....nem tudtam hany ora, nem tudtam milyen nap van, nem tudtam milyen evszak, meg azt sem talan hol vagyok...aki esetleg regota figyelt nem erthette miert all ez a faszi ott...hol lettem volna mashol?es föleg minek?Elöttem öreg mesterem földi maradvanyai voltak egy faladaba zarva...mestereme, akit tiszteltem, szerettem, akitöl sokat tanultam, sok teruleten, nemcsak a "szakmamon"belul.Es ereztem, hogy a halalanak hire ota kinzo buntudat hogy uralkodik el rajtam...lassan, atveve az uralmat minden gondolatom felett, hogy kitöltse a koponyamat, es ne hagyjon helyet semmi masnak...jogosan.Jogosan, hiszen igergettem...igergettem dolgokat, igergettem dolgokat neki, amiböl nem tettem meg semmit....es mar soha nem is fogom. Hmm...par napja kapott sms jutott eszembe, nemreg volt a szuletesnapja, egy ismerös uzent: Irj smst az öregnek, szuletesnapja van!Nem tettem...egy emailt irtam....amit mar sosem olvasott....sosem olvasott mert mar korhazban volt a nyomorult.Nem mintha az az sms megmentette volna az eletet, nem.De valoszinuleg ugy aludt volna el, azzal a tudattal, hogy nicsak, kik nem gondolnak ram a halalos agyamon, meg annak ellenere, hogy nem tudjak, hogy epp meghalni keszulök...de nem.En emailt irtam...mar nem tudom miert...akkor homalyosan megmagyaraztam...valami dac...vagy hasonlos miatt...ezt is halasztottam....milyen mocskosak vagyunk mi emberek sokszor....tisztaban vagyunk dolgokkal, es sok esetben a sajat szaros kenyunk kedvunk miatt nem teszunk meg valamit, halsztgatunk...semmittevö apro dolgokrol van szo....mondvan, majd holnap...majd a jövö heten...majd ...majd ...majd...majd a siron tul.Es aztan egyszer csak nincs majd....veget er a dolog, es mi ott allunk egy sirnal..ugy mint a z ut vegen, vagy a szakadek peremen...es akövetkezö lepes szo szerint a halal....ami bizony elvalaszt.Mindig azt gondoltam, marhasag ez amiket az emeberek kuldözgetnek egymasnak...igy elj, meg ugy elj...satöbbi....mondj köszönönetet a maert, mikor lefekszel es elalszol bocsass meg azoknak akik vetettek ellened akarva-akaratlanul es fontosak neked...es voila...tessek. Ennyi...magamra maradok a ki nem mondott szavaimmal, a ki nem fejezett halammal, az el nem meselt dolgaimmal, az el nem mondott gondolataimmal...es azzal, hogy bizony, ami esetleg nekem termeszetes, vagy annak tunik ma, az esetleg masnak nem az, ami nekem esetetleg semmit nem jelent, az masnak mindent...ami nekem csak egy szo...az masnak egy egesz mondat...vagy akar egy egesz oldal...tanulunk ezekböl a leckekböl?nehezen hiszem....talan az okosabbja...dacolunk, gyerekeskedunk....aztan magunkra maradunk...kinzo kiserteteinkkel...amik szama az idövel nö...ahogy öregszunk, ugy halnak ki, ugy halnak el mellölunk szeretteink, barataink, ismeröseink....mig egyszer csak teljesen egyedul leszunk, lelkiismeretunkkel, gondolatainkkal...esetleg ki nem fejezett szeretetunkkel....amikor ezek atsuhantak bennem, megrohantak az erzesek....Trebor irant, Amy irant...a volt kutyam irant...es elhunyt es meg elö szeretteim irant....ahogy mindez atsiklott rajtam, ereztem a natriumklorid izet a szamban...miert sir az ember?ki tudja...miböl allnak össze az erzeseink?ki tudja....vajon amikor ott allunk majd a folyoparton arra varva, hogy atvigyen minket a Revesz, mi lesz a hatizsakunkban?Lesz-e eleg utravalo?Vagy csak kövek a nyakunkban?Honnan tudjuk azt, hogy holnap elunk?Hogy holnap majd felhivjuk akit ma KELLETT volna...honnan?...ujabb borzongashullam futott vegig rajtam, fejem lassan felemeltem...körulöttem fenýök, melyek agait lassan-lassan befedte a ho...akar szep is lehetne....egyedul a termeszet allando...mi valtozunk...mondjak, mondjuk...de valojaban, valtozunk?vagy mindörökke ugyanazok maradunk akik szuletesunk pillanataban voltunk...csak rank telepednek dolgok...ki tudja?ugy ereztem nehezebb mar nem lehetne a zsak a lelkemben...egy cinke szallt le a sirba, fittyet hanyva mindennek...tudomast nem veve a dolgok nyilvanvalosagarol....es ez teritett magamhoz. Tudtam mit kell tennem....megindultam a messzi kijarat fele, es tudtam az öreg vigyorog a kinjaimon es lobalja a fabotjat....hisz mindig is nagy mokamester volt....

...amikor idönként a galambok suhogasa mellett, néha néha más zörej töri meg a harmoniát megrettenek....félek, hogy elillannak a gondolatok...melyek nem minden pillanatban jönnek létre, csak bizonyos konstellaciok eseten...meg van minden hozzájuk bent...de valami mégis hiányzik....és jön egy pillanat, amikor beáll a balansz...és kifejezödésre jut, kimondasra, leirasra kerul a gondolat...megvalozhatatlanul beleirva magat a valoság idönként szövevényes atlathatalan dzsungelébe....Vincent Le Roy...áll az ajtomon...de ki is ez az ember...kérdezték már sokan...senki és minden egyben...aki szereti a Fuszert az életben....azt amitöl olyanná válnak a pillanatok...amiket soha nem birsz elfelejteni....

...ahogy imbolygunk végig a vonal mentén, vigyázva, nehogy leessünk, néha összeér a karunk egy másik drótkötélen egyensúlyozó könyökkel...rá is támaszkodhatunk..de le is lökhetjuk, úgy ahogy minket is...áttetszeően könnyűnek kell lennünk, hogy ne essünk nagyot, ha netán esnénk...

www.youtube.com/watch

....levetettem magamrol a Yukatat es a fa ulökere dobtam...kileptem a papucsbol...enyhe felhomaly uralta a furdö ezen reszet.Amikor beleptem a ritualis mosakodo helysegbe, megpillantottam nehany ferfit, aki atelessel vegezte a ceremoniat, ami megtisztitotta testuket lelkuket...lecsuccsntem az apro fabol keszult kisszekre...vizet meritettem a dezsabol, es megkezdtem a megnyugtato, kellemes folyamatot.Amikor egy pillanatra felpillantottam, meglattam a szomszdom hatat...hat vaalmi ilyesmi miatt voltam itt...hatat tetovalas diszitette...szines, szep....kihivo...egy pilanatra jobb kezet megpillantra bizonyossa valt, ki ö , es mit csinal...hianyzott egy ujja.....hagytam, hogy akellems meleg viz, amit magamra öntöttem ujra es ujra vegigcsorogjon rajtam...a meleg göz kellemesen bagyitott....ritualem vegeztevel beultem a meleg forras altal taplalt kis bazaltköböl kirakott medencebe, ami felett enyhe parafelfö lebegett...ereztem, ahogy szinte felolvadok...eggye valok a vizzel...csönd volt.senki nem beszelt...hisz ez volt a masik lenyeg.csendben lenni....amikor par oraja beleptem a tradicionalis szentelybe, eltöltöttem egy jo felorat a dojoban...ultem egyedul...s csak meredtem magamba...annyira sietunk...de annyira...hogy neha le´marad a lelkunk valahol....ugy ereztem, most bevartam...utolert.Nyklancom, melyet sokan megmosolyognak, most is rajtam volt.Mikor a csöndben erzetm, hogy ujra eggye valok sajat magammal, megerintettem az amulettet.Kinek nincs ilyen...?Jo az, ha valamiben hiszunk, barmiben is...elhuzva a rizspapirbol keszult vekony ajtot meglattam egy szines kimonoba öltözött alacsony nöt, aki szinte eszrevetlenul suhant kezeben egy talcaval...megpillantva engem megallt, meghajolt, es neman felem kinalta a talcan levö poharakat...zöld tea...evek ota nem iszom vizet, csak zöld teat.Elvettem egy poharat a talcarol, neman megköszönve, es kerestem egy helyet ahol a földre leterdelve lassan elszopogattam.Athatott az iz, es a vele jaro nyugalom. Milyen regota is nem ultem igy...nyugalomban.Ahogy Yukatam megigazitottam, az övet kisse meglazitva eszembe jutott elsö elmenyem ezen ruhadarabbal....ami azota is kitörölhetetlen...vajon memoriank hogyan es mi alapjan szelektal az emlekeink közt...?A falon, ami kellemes nyugtato szinkombinacio elegyet adta nehany koan feliras volt olvashat, mar aki ertette a nyelvet.En nem birtam, de tudtam, megis mi all a falon. Amikor a Ryokanban talakoztam valakivel...es utana sokaig egyutt meditalva merultunk el avegtelen vilag tengerocenjaban, megtanultam egy ket alapvetö dolgot....amit ugy tunt elfelejtettem.De megsem, hisz rapillantva a falra, belemvillantak a kepek...es erzesek.A bambuszbol keszult butorok....a frissen, elöttem elkeszitett könnyu etel....a kelleme rizspalinka....a fustölö illlata mind boditolag hatott ram...a meisen kimono elenk szinei...itt-ott kivillantva nemely testreszt, mind-mind selytelmes varazssal hatott at.Az elhangoztt mondat...mely magaban hordozta azt, amit mi itt nyugaton bizonytalansagank hivunk...felhivta arra a figyelmem, hogy igazabol semmi sem biztos...Kanagaete okirnasu....szolt a mondat. Nem...vagy igen...vagy megis nem...esetleg lehet?Ahogy mindez atfutott rajtam egy pillanat alatt, a talcas nö eszrevetlenul eltunt. Egykori tanitomesterem mar reg megmondta azt ,amit igazabol mind tudunk...melyen...de vaahogy megis elfelejtjuk...Probalj meg ugy elni, hogy ne vegyenek eszre ott ahol vagy, de hianyozzal onnan ahonnan elmentel...szolt a Mester...filizofiam vegere erve a folyoson vegigbandukoltam, miközben megfigyeltem az apro ladakat a folyos menten, kisebb kosarakat, es a szep rendben elhelyezett növenyeket. Azert amiert idejöttem, megtalaltam.MAr csak a kivitelezes modja varatott magara.De ez neha spontan adodott...itt, ezen a bekebeli helyen is megtalalhato minden ahhoz, hogy egy yakuzat atsegitsunk a folyo masik oldalara...valaha tudtam a shinob irit..amivel megtudtam közeliteni sok mindenkit. Ahogy bandukoltam afolyoson, az egyszeru, letisztult formak közt eszembe ötlött, hogy mekkora hasonlosag van ezen kultura bizonyos elemei, es egy eszakeuropai kultura elemei közt...stilus, kifejezesmod, viselkedesmod...meg a nyelvhasznalat is...erdekes felismeres volt. 
Vacillaltam egy ideig, majd beleptem a furdöhaz ajtajan....es megkezdtem ritualis tisztalkodasi ceremoniam....ami lelkemnek is jot tett...a jövöre is nezve.VAjon europiai emberek...miert nem elunk a maban?MIert nem ulunk le, es hagyjuk athatni magunkat....szinekkel, formakkal, illatokal, hangokkal, erzesekkel...?

www.youtube.com/watch

 ...amikor a nedves homok vegigdörzsölte a combom, es ereztem, hogy az apro reszecskek odatapadnak a börömhöz, a talpam pedig a langyos sos viz meg-meg erintette, ereztem, hogy itt, ebben a momentumban összesurösodik minden, amit az evezredek kitermeltek az elemek altal...kvarckristaly, viz...es a testem, mind mind egy messze-messze tundöklö es egyben hanyatlo csillag meg melegitö fenyeben tökeletesnek tunt elmerengö szemeimben.ahogy ott ultem, s hagytam, hogy a meleg feny, a langyos viz meg-meg erintsen beugrottak a valoszerutlen kepek. kikapcsolodaskepp, a telefonszamot tarsazva eljutottam egy meglepöen ismerös helyre..erdeködve lepdeltem fel a lepcsökön...a hely 10en eves emlekeket idezett meg...de csak egy pillanatra.a delutani kellemes napsutesben belepve az artdeco hazba, fel-fel lepdelve a lepcsökön növekedett bennem a kivancsisag.a mai nap nem dolgoztam, telefonom ki volt kapcsolva, eltem a lehetseges lehettöseggel...eletemben a nök, szamomra is meglepöen nagyobb szerepet jatszottak, mint ahogy en azt sejtettem..igy volt ez ma delutan is.a lakasba belepve 3 hölgy vart...de ahogy beleptem, egybél ereztem, hogy igazabol ketten vagyunk.a masik ket ember nem volt ott...amikor börömhöz ert a masszirozo, simito kez, seyemkent ereztem minden erintest, a parbeszed, ami köztunk zajlott valahogy felebresztette gondolataimat, kerdeseket generalt bennem...amik ujabb es ujabb kerdeseket szultek...az olaj, a z andalitoan selymes erintes, es a szituacio altal teremtett varazs mind mind ujabb lelki borzongast okozott.kerdeseim egyre követelözöbbe valtak...es avalaszok egyre inkabb meglepbbe...szinte egye olvadtam a masszazs es a lelki kielegules okozta barsonyos erzesben a pillanat misztikus varazsaval.ereztem, hogy a masik fel reszeröl is furcsa a szituacio...zavarban voltunk...szinte kialtottam a pilanat megallitasaert...de egyben vagytam is arrra, amit tudtam, hogy bekövetkezik...es amikor bekövetkezett, ugy ereztem az a pillanatbuborek, a hajzuhataggal, a nagy, csillogo, kisse zavarban levö tekintettel...mind-mind szetpukkant...nevetsegesnek, közönsegesnek...illuziorombolonak ereztem mindent.a helyzetet, a törtenteket...az egesz szituaciot. 1 alkalommal surösödött es allt meg az idö az eletemben eddig....az a pillanat forroan fajon elt memoriamban, es nyert egyre nagyobb teret benne.hasonlonak ereztem az egeszet ebben a hazban...itt...tavolkeleten, ahova, szokasom szerint megint egy ujabb megbizatas vezetett...es ujabb emlekkepekkel, erzesekkel, illuziokkal tavozom. valoszerutlen kerdesmre valoszerutlen valaszt kaptam , melyet magam sem hittem el...hisz mar a kerdes is profannak tunt...egy gesahazban randevura hivni egy gesat...es megis...a valasz tukrözte a kerdes valoszerutlen, helyzethez nem illö relevanciajat. megis, ugy tavoztam a hazbol, hogy egy esetleges feltöltö, izgalmas, erdekes jövökep villant fel bennem, ami egyben megnyugvast es beket hozhat allandoan haborgo lelkemnek, ami, mint egy tenger ide-oda hullamzott. es ezen tengeren egy apro hajocska hanykolodott immaron lassan 2 eve. vegigbandukolva az uton izgatottan vartam a telefonhivast, hogy megzavarjon, megzavarjon ezen a videken...ami tölem oly tavol allt...ismeretlen volt, es idegen.az egesz törtenet vadul felkavarta bennem a mindeddig szunnyado multat. mi mind emberek, egy idö utan elkezdjuk elkerulö manövereinket, ki elöbb, ki utobb, annak erdekeben, hogy megvedjuk azt, belul, amit mi fontosnak, sajatnak, unikumnak erzunk. ki elöbb-ki utobb...ez a fiatal lany emlekeztetett azokra a pillanatokra, amikor meg en is ilyen harmatosan lagy es athatoan puha voltam. naiv...mondanak masok. valojaban naivitasom megmaradt...csak felverteztem magam szavakkal. hisz mindannyian ezt tesszuk. törekeny emberi letunket szavakkal vedjuk, hisz massal nem tudjuk...amiota atszelem a vilagot, es kegyetlen modon emberek eletenek kioltasaval foglalkozom, en is kenytelen vagyok igy elni. de barhova is mentem, vagy menekultem... gondolataim mindig vissza-vissza hajtottak a To partjara, ahol tulajdonkeppen megismertem magam, es belsö vilagom. ez, es az itt törtentek ebresztettek ra, hogy mi, emberek mennyire egy esetlen, serulekeny molekulahalmazok vagyunk, es az idö elörehaladtaval egyre jobban belehajszoljuk magunkat a tulajdonkeppen soha veget nem erö szakadek melysegebe....a Gesa...en...lelkem kivetulese, tukörkepe, mind 1 pillanatban surösödött össze. Kyoto kesö delutani utcajan egy europai ember maganyosan bandukolt, az en kepemben. egyedul voltam. valojaban minden csodalatos barsonyos erzessel egyutt egyedul ereztem magam. lelki tukörkepunk...amire vagyunk, igen. az enyem kisse homalyossa valt....es nem tudtam, hogy vajon van-e megfelelö tukortisztito ehhez...ki tudja? vajon sajat valonk tiszta-e?sajat, avagy masok szemeben....nem tudtam a valaszt, hisz ki tudja???

 ...azon tunödtem, vajon van e elismert, unnepelt es sikeres bergyilkos...Nyilvan, hiszen ha az ember pontosan, sallangmentesen, es precizen hajtja vegre a feladatat, es ezt valaki ertekeli, akkor az mar elismeres. Ha utana több es több megrendeles erkezik...ha esetleg mar vissza kell utasitani ajanlatokat, illetve a megrendelö kifejezetten Teged ker, na, akkor talan azt hivjak sikeresnek....mas kerdes, hogy buszke vagy-e a kivivott teljeseitmenyre vagy nem. Ha elvonatkoztatunk magatol a tenytöl, hogy kioltasz egy eletet, akkor igen.....tehat ha pusztan a munkadat, a Te munkahoz valo hozzaallasodat, es professzionalizmusodat nezzuk, ismet azt kell mondanom, hogy igen.....Mas kerdes, hogy törvenybe, erkölcsbe, szocialis es egyeni moralis gatakat szakit at es keresztez.....ha ezeken tullepsz...ha kivul helyezed magadat a rendszeren, meg akar jol is erezheted magad....van is erre valami szakszo....antiszocialis...Ez futott mind at rajtam, amikor hajnalban leallitom az autot....ahol megalltam egy csöndes utca...lampak sincsenek...egyedul a telihold fenye ami valami fenyt ad....amikor atvagok az uton, ket fenylö szempart pillantok meg kuporodva egy fal töveben....milyen soxor kuporgunk mi is a "fal" töveben...talan akkor amikor sarokba szoritanak minket....talan akkor amikor elvesztjuk a sajat belsö erönket, es meg kell tamaszkodnunk valamiben, hatunkat a falnak vetve....Faj a hatam....meg a multkori eset utan...Mark megmondta, menjek el masszörhöz...nem tettem, nesze neked. Pillanatra megallok, felnezek A Nagy Sarga Egitestre....es belefelejtkezem a bamulasaba....ha megszabaditanank magunkat a felesleges gondolatköröktöl, az allando gondolati ruminacioktol, es csak egyszeruen elfogadnank öket...es ugy tekintenenk rajuk mint erdekes folyamatra, anelkul, hogy egy melyebb retegben erzelmeket generalnanak....mennyivel jobb lenne.
Azt mondjak, az antiszocialis szemelyisegek nem problemaznak....nincsenek erzelmeik....hmm...talan igen, talan nem....kerdes az, hogy ki viseli el öket...barmilyen relacioban....?

 ...amikor idönként a galambok suhogasa mellett, néha néha más zörej töri meg a harmoniát megrettenek....félek, hogy elillannak a gondolatok...melyek nem minden pillanatban jönnek létre, csak bizonyos konstellaciok eseten...meg van minden hozzájuk bent...de valami mégis hiányzik....és jön egy pillanat, amikor beáll a balansz...és kifejezödésre jut, kimondasra, leirasra kerul a gondolat...megvalozhatatlanul beleirva magat a valoság idönként szövevényes atlathatalan dzsungelébe....Vincent Le Roy.ez áll az ajtomon...de ki is ez az ember?...kérdezték már sokan...senki és minden egyben...aki szereti a Fuszert az életben....azt amitöl olyanná válnak a pillanatok...amiket soha nem birsz elfelejteni....

 www.youtube.com/watch

...ahogy ott alltam az ablaknal, es lattam, ahogy a tuzcsovak felcsapnak az olajfeldolgozó tornyaibol egy pillanatra megborzongtam...a feny beboritotta az egesz helyseget, az uvegtablan szeles csikokat huzva...majd gyorsan kihunyt...es maradt az alanta elterulö varos fenyeinek pontszeru villodzasa...messze a latohatar mögött a Nap gyenge vöröses fenye pislakolt meg ...kihunyoban, mint az elet egy haldoklo testeben...ereztem, ahogy minbt egy köhuzta zsak huzza gyomrom egesz testem lefele...szorongas...regen ereztem mar ilyet..meg elözö eletemben...a feltörö erzesek, mint a langcsova boritottak el agyam...ma este mas celbol teszem a dolgom, mas inditekok vezerelnek, mint eddig...az emberi elme hatarait feszegetö es kialto demonokat probalom meg visszaszoritani...ahogy egy autot latok elsuhanni neman lent az utcan, jut eszembe, akar egy hirvivö molekula az agyban...dopamin, szerotonin...szaguladanak az elektronikus kisulesek az idegpalyakon...apro egysegeket aktivalva, melyekböl kemiai molekulak aramlanak egy lathatalan resbe, tovabb szallitva erzeseink esszenciajat....ezek lennenk csak?egyszeru molekulak, vagy elektromos kisulesek milliardjai...natrium, kalium es egyeb elektrolitok oldata feherjevel keverve???pusztan ennyi?ahogy mindez atfut rajtam hallom, hogy nyilik egy ajto mögötttem...mar varnak ram...kezdödik a "nap", ami praktikusan az ejszakat jelenti...de elöször ennem kell...sushi...könnyed...termeszetes...friss...es nyugtato.....a szake izet utana mar elöre erzem a szamban...lassan oldodik a szorongashullam bennem...megprobalom masban is oldani...at a lathatatlan transzcendentalis hidon keresztul....

www.youtube.com/watch

....ahogy ott alltam a nyitott sir mellett mereven bamulva a nemreg leeresztett koporsora, melyen hopamacsok, es vizcseppek ektelenkedtek megborzongtam...bar nem volt nagyon hideg, megis fazni kezdtem...összehuztam a nyakamnal a szövetkabatom, es kezem meg melyebbre melyesztettem a zsebeimben, olyan melyre, hogy szinte mar atszakitotta a zsebek aljat....eszre sem vettem....ereztem, hogy arcomra viz cseppen a hajamrol, ahogy a hopelyhek komotosan elolvadnak...nem mozdultam, nem erdekelt....ott alltam mar joideje, es nem mozdultam.....nem tudtam hany ora, nem tudtam milyen nap van, nem tudtam milyen evszak, meg azt sem talan hol vagyok...aki esetleg regota figyelt nem erthette miert all ez a faszi ott...hol lettem volna mashol?es föleg minek?Elöttem öreg mesterem földi maradvanyai voltak egy faladaba zarva...mestereme, akit tiszteltem, szerettem, akitöl sokat tanultam, sok teruleten, nemcsak a "szakmamon"belul.Es ereztem, hogy a halalanak hire ota kinzo buntudat hogy uralkodik el rajtam...lassan, atveve az uralmat minden gondolatom felett, hogy kitöltse a koponyamat, es ne hagyjon helyet semmi masnak...jogosan.Jogosan, hiszen igergettem...igergettem dolgokat, igergettem dolgokat neki, amiböl nem tettem meg semmit....es mar soha nem is fogom. Hmm...par napja kapott sms jutott eszembe, nemreg volt a szuletesnapja, egy ismerös uzent: Irj smst az öregnek, szuletesnapja van!Nem tettem...egy emailt irtam....amit mar sosem olvasott....sosem olvasott mert mar korhazban volt a nyomorult.Nem mintha az az sms megmentette volna az eletet, nem.De valoszinuleg ugy aludt volna el, azzal a tudattal, hogy nicsak, kik nem gondolnak ram a halalos agyamon, meg annak ellenere, hogy nem tudjak, hogy epp meghalni keszulök...de nem.En emailt irtam...mar nem tudom miert...akkor homalyosan megmagyaraztam...valami dac...vagy hasonlos miatt...ezt is halasztottam....milyen mocskosak vagyunk mi emberek sokszor....tisztaban vagyunk dolgokkal, es sok esetben a sajat szaros kenyunk kedvunk miatt nem teszunk meg valamit, halsztgatunk...semmittevö apro dolgokrol van szo....mondvan, majd holnap...majd a jövö heten...majd ...majd ...majd...majd a siron tul.Es aztan egyszer csak nincs majd....veget er a dolog, es mi ott allunk egy sirnal..ugy mint a z ut vegen, vagy a szakadek peremen...es akövetkezö lepes szo szerint a halal....ami bizony elvalaszt.Mindig azt gondoltam, marhasag ez amiket az emeberek kuldözgetnek egymasnak...igy elj, meg ugy elj...satöbbi....mondj köszönönetet a maert, mikor lefekszel es elalszol bocsass meg azoknak akik vetettek ellened akarva-akaratlanul es fontosak neked...es voila...tessek. Ennyi...magamra maradok a ki nem mondott szavaimmal, a ki nem fejezett halammal, az el nem meselt dolgaimmal, az el nem mondott gondolataimmal...es azzal, hogy bizony, ami esetleg nekem termeszetes, vagy annak tunik ma, az esetleg masnak nem az, ami nekem esetetleg semmit nem jelent, az masnak mindent...ami nekem csak egy szo...az masnak egy egesz mondat...vagy akar egy egesz oldal...tanulunk ezekböl a leckekböl?nehezen hiszem....talan az okosabbja...dacolunk, gyerekeskedunk....aztan magunkra maradunk...kinzo kiserteteinkkel...amik szama az idövel nö...ahogy öregszunk, ugy halnak ki, ugy halnak el mellölunk szeretteink, barataink, ismeröseink....mig egyszer csak teljesen egyedul leszunk, lelkiismeretunkkel, gondolatainkkal...esetleg ki nem fejezett szeretetunkkel....amikor ezek atsuhantak bennem, megrohantak az erzesek....Trebor irant, Amy irant...a volt kutyam irant...es elhunyt es meg elö szeretteim irant....ahogy mindez atsiklott rajtam, ereztem a natriumklorid izet a szamban...miert sir az ember?ki tudja...miböl allnak össze az erzeseink?ki tudja....vajon amikor ott allunk majd a folyoparton arra varva, hogy atvigyen minket a Revesz, mi lesz a hatizsakunkban?Lesz-e eleg utravalo?Vagy csak kövek a nyakunkban?Honnan tudjuk azt, hogy holnap elunk?Hogy holnap majd felhivjuk akit ma KELLETT volna...honnan?...ujabb borzongashullam futott vegig rajtam, fejem lassan felemeltem...körulöttem fenýök, melyek agait lassan-lassan befedte a ho...akar szep is lehetne....egyedul a termeszet allando...mi valtozunk...mondjak, mondjuk...de valojaban, valtozunk?vagy mindörökke ugyanazok maradunk akik szuletesunk pillanataban voltunk...csak rank telepednek dolgok...ki tudja?ugy ereztem nehezebb mar nem lehetne a zsak a lelkemben...egy cinke szallt le a sirba, fittyet hanyva mindennek...tudomast nem veve a dolgok nyilvanvalosagarol....es ez teritett magamhoz. Tudtam mit kell tennem....megindultam a messzi kijarat fele, es tudtam az öreg vigyorog a kinjaimon es lobalja a fabotjat....hisz mindig is nagy mokamester volt....

www.youtube.com/watch

Hogy hogy ismerkedtem meg Rachel-lel?Ránéztem a kiváncsian rámmeredö arcra...hunyorogtam a napsütésben....a kerthelységben kellemes szellö lengedezett, jóleső simitásokkal kényeztette bőrünket.Nos ez régen törtent már...jó régen...talán igaz sem volt...rápillantva az asztalon álló kecses pohárra, az oldalára kiulő hideg párára, a pohárban a halványszalmasárga, minden bizonnyal kelllemes nedűre, egy pillanat alatt beugrott minden.Nem tudtam, hogy elmeséljem-e...nem tudtam, hogy felidézzem-e az emlékeket...nem tudtam, hogy ezek után vajon kiegyensúlyozottságom nem tűnik-e el....mi mindentöl függ lelki jólétünk...hmm.Ilyentájt Cadaquesben kevés ember lézengett...meg igy, mondjuk azt csúcsidőben, sem volt tele ezen kis étterem...étterem, ami valójában hires lehetett volna, ha akar. De nem akart. Meghagyta mindazt, ami elismert túristahellyé varázsolhatta volna, a jótékony félhomályban, tudatlanságban. Igy aztán a relikviak, kisebb képek, és néhány szobor társaságában kellemesen lehetett uldögelni, anélkül, hogy fénykepezgetö, ricsajozó turistacsoportok lepték volna el a környezetünket.A környezö utcákban lévö galériák miatt voltam itt...végre, mondhatnám ezt is. Ahogy a girbe-gurba utcákban meg-megállva bámultam a festményeket, egyes helyeken az alkotó művészeket, egyszercsak egy ismerösbe botlottam. Egy kisebb kávézó asztalánál ult...figyelte az embereket. Ahogy megpillantottam, azonnal letámadtak az emlékek, és ezáltal agyamat elboritották képek, hangok...élenken lüktetett a halántékom. Nagy, sötet napszemuveg volt rajta...a kisasztalon kavéscsésze, mellette üres söröspohár....mosolyra húzodott a szám...fogadni mertem volna, hogy ebben a melegben is barnasört ivott, mintegy tradicioként....a lábánál, a falnak támasztva egy börmappa hevert, benne, talán eladásra szánt tus, vagy akvarellek...hisz végul is ez a hely a legalkalmasabbak egyike, ha festményekekkel akarunk kereskedni, adni-venni...még nem vett észre. Szalmakalap volt rajta, könnyu fehér vászoning. A kisutcában jöttek-mentek az emberek, néha meg-megálltak a szomszédos falra felaggatott képeknél...mindez, igy itt kissé mokás, talan sorsszeru volt. Aztan odaléptem, es rátettem a vállára a kezem, kedvesen végigsimitva rajta.Felpillantott, és láttam öröm költözött a szemébe...a szembe, melyben már láttam korábban bánatot, és könnyeket is.....megkérdeztem lenne-e kedve leülni egyet beszélgetni, vacsorázni....volt kedve. Csodálkoztam, hogy egyedül van, de nem tettem szóvá, igy volt ez jó akkor. Ahogy az étteremben a levegöben lebegett a kérdés, amire még nem hangzott el a válasz, éreztem, hogy ez egy olyan helyzet, amin egyszer mindannyian átmegyunk.Bennünk rejlö, régóta kinzó terhünket egyszer valakivel, valahol megosztjuk...csak tudni kell kivel...azt, hogy mikor, mi érezzük.A helyzet adott volt, és én éreztem a pillanat alkalmas....sorsszerű volt a a találkozás...és talán pontot is tehet életem ezen szakaszára...mostani "foglalkozásom" véget érhet talán...és én újra visszatérhetek a társadalom normalis közegébe...nem tudtam, de reméltem.
A pillanat váratott magára.....bele kellett kortyolni a hűs lágy borba...erőt adott a beszédhez.Rachel...egy pillanatra, ahogy a kimondott név hatására lehunytam egy pillanatra a szemem eltűntem onnan....minden végigrohant rajtam azonnal...és éreztem, hogy minden, ami egy embert magával tud ragadni, érzés, illat, gondolat...minden, sűrűn kitöltötte agyam....Susan várt és várt hogy elkezdjem....Rachellel egy kellemes öszi napon ismerkedtem meg, kezdtem el a történetet....ahogy ez a mondat elhagyta a szám megnémultam....Susan várta a folytatást, de én, mint akit megfagyasztottak volna ültem és meredtem a semmibe...pedig Susannál senki nem ismerte jobban Rachelt...Hisz az anyja volt....

www.youtube.com/watch

Amikor leszálltam a lórol, es megpaskoltam az oldalat,egy pillanatra megcsapott a liliomok illata, amelyek körös-körul illatoztak az erdö ezen a tajan.Nem tudtam, hogy mennyire volt gyakori ezen a videken a liliom...igazabol nem tudtam semmit erröl a videkröl. Ismeretlenul indultam utnak, az ismeretlenbe...anelkul, hogy felterkepeztem volna a helyet, a körulmenyeket, az esetleges veszelyeket. A sziget, mert valojaban az volt, szinte megközelithetetlen volt egy europai ember szamara...kiseröim elhagytak mar, magam voltam, es gyönyöru lovam...minden mas a messzesegbe, a tavolba, az ismeretlenbe veszett...oda, ahonnan jöttem, es elindultam.M i hajtott ide ujra, mi kesztetett, hogy annak ellenere utnak induljak, hogy tudtam, utam vegen nagy valoszinuseggel nem var semmi?Igen, valojaban mi kesztet minden embert arra, hogy neha lehetetlen, remenytelen, nem letezö dolgok utan kajtasson...megteve mindent, esetenkent eletuket kockara teve?MI...mi az ami bennunk lakik olyankor?Miböl van a motivacio?es hova vesz, amikor eltunik?Körbepillantottam, s a nem messze levö to gözölgö vize elenken villantotta fel bennem azokat az emlekeket, amelyek ezen utam kiindulopontjai voltak. Az elerhetetlen vagyaink...melyek vonzanak, hivnak...megcsalva, becsapva minket kinoznak...ki tudja meddig, talan bizony egesz eletunk folyaman...akkor is, mikor mar azt hisszuk minden rendben van...a tarcamban levö papir, az ujjaim begyen bizsergö erzes, a retinamba beegett kepsorozat, bizonyos agysejtjeimben meg mindig zengö mondatok, orromban meg-megbuvo illatmolekulak, mind mind azt mondtak...gyere, varlak.es en jöttem. Es most, mikor mar itt voltam, mikor vegigvagtattam szerencsetlen paripamat nem kimelve, egyedul voltam...erzeseim, mind az 5 megcsaltak...becsaptak.Hany alkalommal erezzuk, gondoljuk, hogy igazunk van...hogy igen, az erzesek minden egyes ponton ugyanazt sugarozzak agykergunknek?A magas fak közt ereztem, hogy a Nap sugarai szurve jutnak el hozzam...melyen para ulte meg az aljzatot....melyet lelegeztem a liliomillatbol...s valahogy, nem tudom hogy de mintha levendula illat vegyult volna köze, ami itt, szinte lehetetlen volt...ujra megerintettem a papirt....a papirt, amin a titkos uzenet rejlett...szamomra ismeretlen nyelven...de tartalma megis ismert volt. Egy sziklara ultem, ami nem messze mohaval felig boritva bukkant fel a földböl, lovam a mellette allo fahoz kötöttem...es ultem...ultem es bamultam a földet....igazabol nem tudva, hogy jussak vissza a remenytelen, es messzi elveszett vilagbol, oda ahonnan jöttem...hisz sosem jartam erre....sosem ereztem magam ennyire egyedul....valahogy megallt az idö...es nem mozdult. Mintha abban a pillanatban, amikor megtudtam levelem jelenteset elhaltam volna...Vajon igazabol egy embernek hany elete is van?7, mint a macskanak?Vagy csak egy...es azzal kell gazdalkodnia?Vajon eletunk, tulajdonkeppen micsoda is?Lelkunk, vagy testunk letezese?Letezik a kettö egymas nelkul?Es mi van ha az egyik eltunik az univerzumban....?Ugy ereztem csak a testem van itt...lelkem valahol feloldodott....szetfolyt, mint a higany....megis valami visszahozott ezen messzi, ismeretlen videkre, ahol meg a nyelvet sem beszeltem....talan olyan voltam mint az elefantok...akik halaluk erezten elvonulnak tarsaiktol, oda, ahol korabban nem jartak...es csöndben elalszanak. Egy pillanatra a lo pruszkölese teritett magamhoz....a to vize mintha fodrozodni latszott volna...egy test sziluettja burkolozott a parafelhöbe...egy vekony, feherböru teste....amihez egy kontrasztos hajkorona parosult...vagy csak egy hallucinacio volt...mint minden, az eddigi eletemben....megraztam fejem, es a mely sohaj, mint egy ösi robaj tört ki belölem....a to...amibe hamarosan elmerulök...hatrahagyva minadazt, amit hallucinaciomban valosnak veltem....S vajon ki az aki ebren almodik, vagy vakon kergeti hypnagog vagy igazi hallucniacioi altal keltett dolgokat?nem tudtam mar eldönteni....

...az a fal, az a kö , amit erintettem a kezemmel, aminek ereztem a meleget, amit összegyujtött a nap folyaman, es most sugarzott ki, a malo meszkö minden egyes rögje eletre keltettte fantaziam...a kanyargos kis utcacska, felulröl beszöve a szölölugas terjeszkedö indaival megnyugtatott.kit nem nyu´gtatna meg?par ezer lakos, totalisan valtozatlan, a törtenelem nyomait hordozo hazak, falak, sarkok, az emberek valtozatlan tajszolasa...az idegenekkel szembeni nyitottsag...a hanyag elegancia...a könnyedtseg...mindez egybeforrt abban a pillanatban, amikor feladatomat teljesitve bekanyarodtam, vegigsimitva a falat, az utcasarkon.Majd hamarosan felfedezik az aldozatot...ja, kerem...ez a szakma ezzel jár...ahogy kiertem a kisvaros egy terecskejere, harsany kialtasok jutottak el a fulembe. az apro piacteren sajtot, mezet, gyumölcsöt, es meglepö modon selymet arultak...selymet...börunkkel szinte kompatibilis kelmét...kompatibilis?egybeolvado...erzesre tökeletes...körulvevö...sejtelmes...igen, ezt is arultak. bar, uj "szakmam" nem egyezett sem a széppel, sem a joval, sem az erzesekkel...engedtem, hogy athasson a ter varazsa...a surgö-forgo emberkavalkad moraja, a szines kelmek hangulatot araszto mely varazsa. Tudtam, hogy mar jartam itt..Portofino....mikoris?jo par eve...bar Föld bolygonk nagy, megis...kergetözunk benne...rajta, kergetjuk esetleges abrandjainkat...sokat ugyan megtalaljak, beteljesulnek, szaporodnak, de sokan valamiert magtalanok maradnak...ragaszkodnak valamihez, ami halott...esetleg a multhoz...esetleg azert mert önnön maguk nem kepes rajönni arra, mi is az, ami valojaban jo az eletben...a szabadsag, a kötetlenseg...a fuggetlenseg...a csönd...es a pillanatok atelesenek egyetemes varazsa illetve a megis egymashoztartozas varazsanak erzese, anelkul, hogy önös celjainknak kihasznalnank ezt. Ez mind megrohant, amikor belekostoltam a lekvarba, amit kinaltak, melle friss sajttal...jo..hmmm...miert zarjuk lemagunkat, miert?milyen pszicholgiai reakciok zajlanak le bennunk, legatolva azt, hogy szabadon ateljunk ilyen pillanatokat...es miert?talan elözö eletunkben elkövetett buneinkert?vagy a sors eleve elrendeltetese alapjan kiosztott lapok miatt?...nem hiszem....valahol, azert mi vagyunk a felelösek a sorsunkkert...ezt vegiggondolva ujult erövel vetettem magam bele a vasari forgatagba, elfelejvte azt, amiert ide jöttem...

...ha meg lehetne állítani bizonyos pillanatokat, beléjük költöznek, hogy kiteljesedve éljek tovább bennük. Hisz vannak tökéletes pillanatok, amikor csak a béke hat át, melegséggel és boldogsággal társulva....

 www.youtube.com/watch

...Ferrara, ez allt a tablan ami mellett elhaladtam...egy kis eszakolasz varos...megannyi törtenelmi hellyel, terekkel, kanyargo utcakkal, biciklizö lanyokkal, surrogo szerelmes suttogasokkal, emlekekkel, kaveillattal, es mindazzal a titokkal, amit e varos nyujthat az errejaronak...apro, titkok övezte terek, ahol titkosigeretek hangzottak el, sugva fulekbe, kialtva hangosan. Ahogy beertem a varos közepebe, ami nem volt nagy, egyböl megereztem azt az erzest, ami t az utazo akkor erez, amikor olyan helyre er, mintha az otthona lenne. Atadtam magam mindennek, es ereztemazt kellemes meleget, ami atitatott. Leparkoltam, es ballagva elindultam a közelben levö hotel fele...valahol mindenki, aki nagy varosban lakik, videki nyugodt eletre vagyakozik, es valahol mindenki aki videken lakik nagyvarosba vagyik...kimondva-kimondatalanul...megha tagadjak ezt a dolgot is...irigykednek egymasra .....de valojaban melyen szeretik azt, amihez gyökerek, kellemes emlekek kötik....en is igy voltam ezzel..gyulölve szerettem a nagyvarost ahol felnöttem. Mostani ideutam nem uzleti jellegu volt.Talan inkabb kerestem valamit, valamit amit mindannyian teszunk...talan egesz eletunkben. MIt is?Mindenki mast...Amikor utoljara jartam itt ösz volt mar...oktober vege. De mindennek ellenere kelemes idö volt....vegigjartam akkor alenyeges helyeket, bekukkantottam a lottozaokba, leultem az ujsagot olvaso helyiek köze, hallgattam, figyeltem öket, miközben egy capuccinot kortyolgattam...elveztem a pillanatokat...amik örökre velem maradnak...uj erzeseket, es kepeket fedeztem fel...es keszultem egy megmerettetesre. Akkor, minden azon mulott, hogy a feladatot teljesitem-e vagy nem...ha megbukok, eltunok en is, hiszen megtalalnak, es nincs menekves.Ezert aztan jol felkeszultem.MInt mindenki egy nagyobb vizsga elött...akkor ez az ut tökeletes energiafeltöltönek bzonyult...minden illattal, erintessel, szinnel, hanggal, izzel, latvannyal...talan meg most is ezekböl elek...es most, ujra meglatva a helyeket, elesen megjelentek azok a pillanatok, szinte atfedve a jelen valosagot.Megborzongtam...kepzeletunk jateka mit el nem tud hitetni velunk. Ahogy vegigsetaltam azon az uton ahol mar jartam, erztem, es lattam...semmi sem valtozott. Mik azok a dolgok amik allandoak az eletunkben?VAn e allandosag egyaltala?Vagy minden valtozik....?Szerettem hinni, hogy vannak pontok, amikhez visszaterhetunk...talan ezert voltam ujra itt. Valaki azt mondta nekem, hogy emlekszik minden egyes ember arcara, mindenegyes pillanatra egy bizonyos helyröl, egy bizonyosidöszakrol....mik azok a dolgok amik ennyire elesen belenk vesödnek...?Mik jarulnak hozza, hogy ezek a dolgok ennyire elesen vesödnek belenk...valoszinu összefugg az eppen akkori erzelmi allapotunkkal...erdekes kombinacio. Ahogy betertem a kis pasteccheriaba, a bent levök egy pillanatra felpillantottak az ujsagjukbol...talan akkor is itt voltak.Meg a plakatra is emlekszem az ajtorol....tele voltam mindenfele vegyes erzesekkel.Felelemmel, izgalommal az elöttem allo feladattol, illetve kellemes bodito boldogsaggal, attol, hogy athatnak a helyek, es nem kell semminek sem megfelelnem. Leultem ugyanahhoz az astzalhoz, marha annak lehet nevezni, inkabb pultnak mondanakm, es kertem egy capuccinot...Ferrara.Megannyi titok..es megannyi erzelem kavargo egyvelege hömpölygött körulöttem....az a baj, hogy sema szerinti eletunkben, nem jut idönk atelni a pillanatkoat....belejuk bujni, magunkeva tennni öket, mindenestul...illatostul, hangjaival, zajaival, szavaival, szineivel egyutt...ahogy atsuhantak rajtam ezeke, es egy pillanatra az ablak fele fordultam, megborzongtam...mintha kisertetet lattam volna....a valoszinuseg annak, hogy es hogy egyaltalan megjelenik valaki, aki gyerekkorom ota kisert vegig egesz eletemben...szinte a nullaval egyenlö volt.megis, valahogy ugy ereztem, ki kell mennem az utcara...ki nem tenne meg, ha ugy gondolna deja vu-je van.....balra neztem, a sarkon egy zöld kötött pulover szegelyet lattam befordulni...ott allltam, es figyeltem a nem letezö arnyekot....ugy, mint hazörzö kutya a bejaratot....vajon mire varunk egesz eletunkben...es eljön e az a pillanat, amire azt mondjuk...Erre vartunk?

www.youtube.com/watch

Hogy mikor erunk el arra a szintre, mikor mar semmi nem tud kibillenteni minket a tökeletes harmoniabol nem tudjuk...valamihez kötjuk..valakihez kötjuk ezt talan?Sokan bizonyosan.mi az ami labilissa tehet egy embert, mi az ami szilardda, mi az ami vegleges emleknyomokat hagy bennunk,mitöl fugg mindez?neveltetesunktöl, avagy tanulasi folyamatainktol?avagy a bennunk levö hirvivö molekulak aranyatol, eloszlasatol? Ki tudja?gondoltam mikor atpillantottam a nagy teasbögreböl felszallo gözön keresztul a teren szokasos zöldteamat kortyolgattam elmelyulve magamban es gondolataimban lassu nemafilmkent eszlelve magam körul a törtenteket. A Nap kivancsian kandikalt ki egy fatyolfelhö mögul mintegy felenk gyermek...ahogy a szomszed kavezo tulajdonosa felhuzta a redönyt, kihozta a szekeket, eligazgatta az asztalt, gondosan ugyelve az asztalon levö kellekekre, rövidesen megjelentek az elsö vendegek...nem helyiek....hanem turistak, talan spanyolok, talan olaszok, talan görögök...nem hallottam öket. Turistaut...nem ismertem a fogalmat....nem tudtam mit jelent, hisz sosem jartam ilyenen. Bar elsö kalndom es elmenyem ebben a varosban kezdödött es innen volt vegigvezethetö utana egesz eletettörtenetem.Igazabol ide sem turistaut vezetett...de valamibe belebotlottm, akaratlanul, es megfogva rantott az esemeny es akörulmeny magahoz. Akkoriban meg kezdö voltam abban amit csinalok, talan az elsö megbizast hajtottam vegre, tele szorongassal...azota mar rutinna valtak a feladatok. De akkor es ott valamiert megtorpantam, hisz akibe belebotlottam megakasztotta a gondolatmenetem, ami valahol azota is abban a pillanatban van...emlekeink erösödnek, elhalvanyodnak...mik azok amik ezt befolyasoljak?A negativ dolgok szint vesztnek, a pozitivok meg több szint kapnak?Vagy forditva?Ez a pillanat szinek tömkelegevel volt tele...zöld...Vörös...Narancssarga...csikok...bordo...Ott abban a pillanatban minden összesurösödött.vajon hany alkalommal erezzuk ezt, hogy egy pillanatban minden jelen van...hany satorit szamolhatunk össze? kötödnek ezek szemelyekhez, es ha igen vajon miert?Mindannyiunknak vannak ilyen pillanataink...ki jobban, ki kevesbe ,es ki egyaltalan nem eli at...A mellettem ulö piros kalapos, szemuveges nö lopva felem pillantott...eszrevettem.Szemuveget enyhen lejjebbhuzta, es megprobalt ugy tenni mintha nem is felem pillantana...mivel ezt is lassitott felvetelkent eszleltem, reakciom nem volt...ugy ereztem emlekkepeim összefolynak a jelen pillanat kepeivel...belulröl ereztem a beket. Beket...igen...meg akkor is ha sokan azt gondoljak. hogy emberi kapcsolataink, szerelmeink sokszor nem ezt hordozzak...de a legnagyobb ajandek...ha a a hetedik szobaig vezetö uton talalhato festemenyek, mutargyak egy masik hazban is megtalalhatok...harmoniaban. Azt hogy utana mi van legbelul, a tulajdonos sem tudja. Ugy szeretni valakit, hogy azzal egy vilagot teremtunk amelyben mindenki bekeben el, a legnehezebb muveszet...keveseknek sikerul...

 www.youtube.com/watch

...mindig kerdeskent merul fel, hogy vajon hol lakik a lelkunk?mi a lelek?milyen szerepe van az agynak a lelek letezeseben?vajon az agyunk csak egy fizikai jelenlete a leleknek, ugymond "testi" megvalosulasa.Miert van az, hogy egyesek allandoan azon gondolkodnak vajon miert?mi lenne ha?mi lett volna ha?masok meg elmennek a "dolgok"mellett lazan...vajon miert erzi az ember,hogy a "lelke" megserult....a lelke, ami talan csak egy virtualis kivetules...abban a pillanatban, amikor ezen gondolathalom atsuhant rajtam tavol allt tölem annak a gondolata, hogy tovabb letezzek mint ember. Ahogy vegigtekintettem a körulöttem levö targyakon, embereken, minden, mint egy lassitott film, szinte alig mozdult, es en alaposan szemugyrevehettem mindent....mindenkit. Egyedul voltam, kulönös, de nem ereztem magam egyedul...valami körulölelt, athatott...valami olyan, amit az ember ritkan erez...letezesem lenyege igazabol az allando igazsag, es utkeresesböl allott eddig...abbol, hogyan es hol erezzem meg azt, ami boldogga tesz, ami kielegit. Folyton folyvast utaztam, jöttem-mentem.... es közben elvegeztem a ram bizott feladatokat. De mindeközben tudtam, hogy alapvetöen egy helyen lenne dolgom, egy helyen az eddigi tapasztalatokat összegyujtve es szortirozva ereznem magam jol...de vajon ki nem?ahogy minden,amit eddig tettem, es gondoltam azt tamasztotta ala, hogy letezik, az örök, es egy igazsag...azaz a teljes tisztasag, ugy a szavaim is tukröztek bensömet. Es lassan egyre kevesebben hittek ebben...egyre kevesebben ertettek, hogy azzal, hogy allandoan az anyagi vilagban, a targyak, es tettek fogsagaban vergödnek elszalasztjak maguk mellett az egyetlen dolgot, ami lenyeges. A lelek öszinte tisztasagat....Ki tudja mindezt megtartani, fenntartani manapsag?Es hogyan?Vagy csak en vagyok az, aki elsiklik minden mellett, es egy mellekvaganyon eli az eletet?Vagy sok mellekvagany van?Van e fövagany egyaltalan?Es tulajdonkeppen, ha majd megöregszem, es vegigpergetem aktiv eveim, buszken nezek e majd vissza?De leginkabb boldogan...?Ezen filozofalgatas valojaban csak idörablas, mondjak sokan....Valoban, hiszen igazabol termese nincs, hacsak talan nem az, hogy nem sablonok, nem elöre megirt es elgondolt semak szerint eljuk az eletunket, mint egy robot, akit beprogramoztak...jobb lesz ettöl nekunk?Nem tudom...Mindaz, amit magunkban hordunk, genetikailag, illetve megszerzett tudaskent egyszer biztos ervenyre jut...igy vagy ugy, itt vagy ott...ezen a vilagon, vagy egy következö eletben....Ahogy elforditottam a kulcsot a zarban, egy pillanatra az eddig kialudt villanykörte egy pillanatra felvillant, es megvilagitotta az ajto felett levö szamot. A szobam szamat....ahol lassan masfel eve lakom....egy pillanatra eszembe jutott az, aki nekem ezt a kulcsot ajandekozta. Vajon tudja e mit adott?Az örök boldogsag es szenvedes egyuttes kulcsat....egy kulcsot sajat lelkem hetedik szobajahoz....ahol a titkok rejtöznek, amik talan sosem kerulnek napvilagra, talan azert mert mi nem engedjuk, talan azert, mert nincs aki kivancsi lenne rajuk....

 ....a ködböl feltunik egy biciklista, a csoda, hogy nem csuszik el a nyalkas macskakövön...kockas saljat nayakaköre tekerve, könnyu kiskabatban teker,valhonnan valahova.par pillanat mulva mar el is tunik, a mindentathato nyalkas ködben.valahogy ugy vesz körbe, mint maga az elet.Sejtelmesen, elrejtve körulötted, elötted dolgokat, neha egy egy pillanatra,vagy esetleg hosszabb  idöre a szelmozgas hatasara fellibbentve valamit, vagy valakit a közeledben, ami utana ujra belevesz a mindent athato ködbe, es mint az Elet, beszivarog a ruhadba, a ruhad ujjain keresztul felkuszik a karjaid mellett, szinte erzed a lehelletet az arcodon.hangokat hallok, innen onnan, nehez azonositani öket, de ebben a pillanatban nem erdekelnek.fogom a fenykepzeögepem, es probalom a tiszta pillanatokban megörökiteni a pillanatot.elraktarozni, bar statikus, de erdekes modon agyunk, egy kephez hozzacsatol folyamatokat, törtenetet, erzeseket, hangulatokat.a film, az mas, valahogy egy lezart dolog.elmesel valamit es kesz, idönkent hagyva maga utan bizonyos lyukakat. mindketttönek meg van ahelye. mindkettö szerepet foglal el, es mindkettö a megfelelö pillanatban mast es mast mesel el.Nekunk, Rolunk. Ezek a gondolatok szurödtek le bennem, amikor megprobalom felterkepezni a terepet. kis olasz varos. mindeki mindekit ismer. senkinek nincsenek titkai, szinte mar beltenyeszet pedig, meg kell tartanunk valamit magunknak, meg akkor is, ha esetleg egy nyitott könyv vagyunk. valahol, van egy rejtett zug mindenkiben, amibe sokan nem neznek be, sokan nem mernek belenezni. talan itt rejtöznek az igazi motivaciok? talan itt rejtözik az emberi leny lelke. erdekes gondolatok ezek, melyek egy pillanat alatt megfogalmazodnak bennem, mikor megpillantok egy szobrot az egyik kapubejaroban. klasszikus angyalt abrazol. lekattintom, es tovabbhaladok, mellettem nehany elsietö ferfival, kik szorosan markoljak taskajukat. biztos roppant fontos papirok vannak benne. fontos, mi az ami fontos?a papirok, a rajta leirt szavak, A MÖGÖTTE ALLO MUNKA, VAGY AZ ESETLEGESEN BEFOLYO PENZ, ILLETVE A JÖVÖBEN VEGREHAJTANDO MUNKA. na IGEN A MUNKA. Kinek mi a munka? az, hogy itt setalok, tulajdonkeppen munka, hisz következö feladatomhoz kell pontos ismereteket szereznem. fenykepezek, filmezek. elerek egy kisebb terre, epp most nyitott ki egy kavezo. helyet fogalok, capuccinot kerek, na kerem ez is egy törtenet. hihetetelen, hogy az ember sok mindhez törteneteket tud kapcsolni, es erzeseket . legyen egy dallam, egy kep, egy illat, egy iz, vagy akar egy csesze capuccino. Ilyenek vagyunk, mind.Meg az is, aki tiltakozik. Olaszul szolok 2 szot, többre nem futja .ahogy ott ulök a derengö fehomalyban, es arra gondolok, hogy a ter , ha sutne a Nap megtelne emberekkel es zajjal, feltunik az, aki miatt idejöttem. Egyszeruen, csak ugy. Kedves mosoly jelennik meg a szamon .jo ismerös, tul jo, regota. Mindent tudok rola, es egyben semmit sem.hihetetlen kombinacio, es egyben eszveszejtö is. 

Kerem, az  ember mar csak ilyen....

 Neha hatalmas sulykent eljuk meg sajat bensönket lelkunket...ami huz magaba elemi erövel...ugyhogy kapaszkodnunk kell a környezetbe, vagy valakibe, hogy el ne nyeljen sajat magunk melysege....

 ....veszek az elöttem levö nagy serpenyönek nevezhetö forro talbol. zöldsegek, hus, es ki tudja mi kavarog benne...az apro ember, guggolva a lang felett razza a vas fözöedenyt....ismeretlen nyelven karattyol...papucsa koszos, hosszu labkörmei szinte lelognak a papucsrol....erzem a lang meleget arcomon,s orromba igencsak inycsiklandozo illatok hatolnak...vacilllalok,kerjek...ne kerjek...vegul meggyöz az ehseg es az illat elegye...hirtelen gondolatok villanak be...egy nyari illat....keveredve az alkohol szeditö erzesevel...megtetezve a vaggyal...mindezt leöntve zenevel, amit kedvelek....az emlek ramrohan,szinte ledönt a labamrol...koncentralnom kell az elöttem guggolo keletire...kimeri az etelt...fizetek, igazabol meg sem varom a visszajarot...az emlek eluz a helyszinröl...iszonyatos a zsibogas körulötttem, fenyek,szinek kavalkadja, teljes hangzavar...egy szot sem ertek...nem is baj...egyetemes jelekböl ertunk mind...mindenhol...sok mindenhez nem kellenek a szavak...tudni kell, hogy mikor van itt az idejuk....es mikor kötelezöek....a kezemben levö palcikakkal megkeverem az etelt...neve?hmm...nem lenyeg.ahogy lassan atverexem magam a tömegen, szemlelve a környezetet, a mellettem elhuzo riksakat, a szines neonokat, a testuket kinalo apro termetu nöket,akik ha közelebb erek minden alkalommal vegigsimitanak rajtam, hol itt hol ott...talan nemelyikuk fiu, ki tudja?....lassan elerek celomig...az utca vegen egy fallal körulvett nagyobb kert, a bejaraton keleti iras, alatta apro tabla, nem ertem...mellettem feltunik egy kockas inges alak, fejen szalmakalap, hummögök, angollal probalkozom, karatty a valasz, mosoly viszont meghozza az eredmenyt, franciara valt....ez az a hely amit keresek....kitarva a kaput valami meglep....valahogy eltunnek a szinek, a zajok...elhalkul minden, elöttem nem messze egy hatalmas arany szobor...nem is egy, kettö, ket elefant...s a tavolban az ulö BUDDHA szinten aranybol....miert vagyok itt?sokan kerdeztek mielött elindultam...Vincent, mi dolgod ott? keresem az igazsag gyökeret, valaszoltam...es valaszommal egyidöben eszembe jutott kedvenc filmem utolso jelenete....amikor a nö elengedte szerelmet az utolso utra a delfinekkel....valami hasonlo vezetett ide...talan...es meg valami.a szerzetes aki utoljara nalam jart belatta, hogy vannak dolgok amik nem fernek meg bizonyos emberekben...de lehet, hogy bizonyos helyeken nem?nyugtalansag, allando nyugalom es meditacio es beke...egy buddhista szerzetes, aki amfetamin fuggö volt....egesz eletet a buddhizmus szellemeben elte..meditalt...es amikor a nyugati tarsadalomba visszatert ujra a pörgest kezdte....mi az ami ezt meghatarozza?mi az ami ezt eldönti?puszta kemia?biologia?avagy örult nyugtalan nyugati penzorientalt vilagunk bolondit meg?....a valasza egyszeru volt...a templom falain belul beke volt...kivul viszont drogot, nemi szervet, dopamint arultunk, meselte...hosszu percekig ultem ezen beszelgetes utan...minden amit mondott igaz volt...minden gondolat....minden oldalrol....ezert vagyok itt, hatha valahol ralelek a bennunk rejlö nyugalomra...ami talan nem is bennunk rejlik...hanem egy összeadodo valami, ami az egyetemes lelekben rejlik, es osztodik ...es ha ket egymashoz illö darab összekerul, beall az equilibrium....ezert allok itt....most es mindörökke....

 Bountyhunter...igen, es mi ebben a borzasztó....ezt is végzik egy páran a világban, legalisan, illegalisan....filozófiat bújtatva mögé...vagy egyszerűen pénzért....Sun, sex, sin, divine intervention, death and destruction...ilyen egyszerű ez...DE!Aki tudja mi rejlik mind emögött az nyugodtan olvassa életem történeteit...aki nem az tovabblapoz:)))Ezeket a sorokat papirra vetem...majd rádobom az üvegasztalra a tollal egyutt...ami koppanva all meg egy kék üvegváza aljánál....dereng a hajnal...sárgásrózsaszin fények törnek fel az égre...a viz meg sötét...de lassan az elsö narancsszinű fotonsugarak kezdik perzselni a felszinét....lassan napszemuveget kell húznom. de még nem...várom, hogy a szél belekapjon a hajamba amikor a dűnén állok es lefelé tekintek...itt-ott kiemelkedö sziklák a homokfövenyen....kezemben párásodó pohar....barna vagy inkább sötétarany folyadék....érzem az aromát a számban...orromban...szinte átmos, kimos, feltisztit, kitisztit...együtt a széllel....szükség van rá. új nap virrad ránk...ma is...a tegnapi már a múlté, ez is azzé válik, elraktározódik homlokunk mögött anagramokban....kis csomagokban...es jóesetben előhivhatők....egy illatra...egy hangra .nem messze tőlem tábla...kopottas festék rajta...hirdeti egy egykor ismert termek eltűnt dicsőségét....mint egy király, uralkodó, nemzet, birodalom...azok is eltűnnek az idő sodrásában....mi is eltűnünk....kérdés mi az ami fennmarad belőlünk....

Szinte teljesen ramolvadt a ruha, éreztem, ahogy a bőröm és a nadrág szövete között szép lassan felhalmozódó izzadtság kezdi átitatni a szövetet....nem sok választásom volt, amikor leultem a teraszra, egy hely volt szabad, atűző napon, árnyék nélkul. egy szellő, annyi sem mozditotta a fulledt, fáradt levegőt....mindenhol turisták.a helyiek okosan eltűntek így délidőben....A Nap kegyetlenul kínozta jobb alkaromon éktelenkedő friss heget...a heget, melyet pár napja sikerult beszereznem...Ahogy a szerpentinen gurultam lefelé, pillanatokra kikapcsoltam az agyam, szemem beitta a látványt, a fényt, arcomon végigsimitott a szél, ami menet közben keletkezett...a tető le volt engedve, élveztem a feelinget. Szabadságon voltam...talán ez a relaxált, kikapcsolt állapot vezethetett oda, hogy nem vettem észre, és nem is hallottam, mikor a fekete BMW mellémért. A szemben lévő sávban haladt, magabiztosan, a tutitban bizva, hogy el tud intézni 1 pillanat alatt, anélkul, hogy szemből kapna egy pofást egy autó formájában. Amin mégis megbukott a tervuk, egy hiu emberi tulajdonság volt. A férfi karján nagy, fémóra volt, nagyobb mint ami a funkcionalitasnak megfelelt volna. A ráeső napsugarak megcsuszva a fémen, egyenesen aszemembe verődtek, mikor kidugta az autó ablakan a karját...a napsugarak éles szögben érték a szemem sarkát, disszonancia érzését okozva, és egyben magamhoz is téritve a révuletből. Ahogy oldalra pillantottam, szinte teljesen egyidejuleg a kormányt is balra rántottam....a lelassuló pillanatokban kristálytistán láttam a HK MP5-t, melyet a férfi tartott a kezében...szinte abban a pillanatban, mikor már majdnem meghuzta a ravaszt, érte el az autóm bal első doblemeze a BMW oldalat, mely lendulet oldalra kezdte sodorni a fekete 5-os BMW-t...a fegyverből felszökő tüzcsóva jelezte, hogy a ravaszt meghuzta a ferfi...az első sorozat az égbe szállt el...valamikor majd földet vagy tengert érnek a lövedékek, valahol, remélhetőleg nem megsértve valakit...a sofőr ellenkormányzott, de igy is szikracsovat huzva haladt, hisz nekiszorult az auto a mészkőfalnak...nem volt nálam fegyver, illetve lőfegyver nem volt nálam. a kezemben lévő piros-fekete bőrkormányt kellett fegyverként felhasználnom...mivel autójuk nagyobb volt, és a tömege is jóval meghaladta az enyémet, könnyedén kezdtek visszafelé tolni, az út széle felé, melyet kivételesen nem védett korlát...a surlódó össze-összeakadó fémek sikoltottak, élesen hallottam a recsegő váltó hangját, mikor a sofőr visszakapcsolt egy fokozatot...a második, immáron célzott sorozat egyenesvonalú lyukakakat ütött a kockpitba, szétforgácsolva a csiszolt fémbetétet, lyukat ütve az utasoldali ajtó piros bőrkárpitján....egy pillanatra keserű érzésem támadt, látva a szép műremek barbár szétroncsolását...de sok időm nem volt szomorkodni a dologfelett, mert a sorozat talán utolsó lövedéke a jobb alkaromat súrolva landolt az ajtóban....nem éreztem fájdalmat, csak azt láttam, hogy sötétpiros vérpatak csorog le akaromon, a szőrzsálak mentén....közeledtunk a kanyarhoz, mely után, tudtam, hogy 1 sávosra szűkül az út az utáűnakövetkező alagut miatt...annyit hallottam még korábban, mielőtt az egész elkezdődött volna, hogy egy hosszú tülköléssel jelezte a vizszallito vén Leyland teherautó, hogy jön ....reméltem, hogy rámkuldött figurák nem tudnak az alagutrol. Ahogy egymásnak csapódva bevettuk a kanyart, egy pillanatra felvillant a kanyar alatt meghuzodó öbölben horgonyzó kis halászladik sziluettje az ezustos fény tundoklésében...Carlos mindig meghívott valami friss fogásra a nap végén, melyet ő személyesen készitett el...hol rák, hol hal, hol pedig polip kerlt elém...ultunk a parton és Carlos mesélt...reméltem, hogy lesz rá lehetősege ma este is mesélnie....beletapostam a fékbe, es a BMW előreugrott, befutva az alagút szájadékába...aminek másik oldalán feltűnt a vízszállító teherautó...csak annyi dolgom volt, hogy végignézzem, ahogy a sofőr kétségbeesetten fékezve rántja keresztbe a kocsit, ami hátsókerékmeghajtása miatt kitört farral sodródott az út széle felé...amikor teljesen keresztben volt már az úton, láttam a gépfegyveres férfi arcát...profi volt, még az utolsó pillanatokban is, melyek az életéből hátravoltak, a feladatra koncentrált. Az utolsó sorozat szilánkosra törte a szélvédőt, amögöttem lévő szélfogót átlyuggatta...az eddig nyomatéktól nyögő motor fellélegzett, mikor aa BMW elvált az úttól és elindult útjára a levegőben a tenger felé...a csobbanás már csak egy halk cuppanasként jutott el hozzam...nem tudtam kik voltak, és hogy leltek rám...és már nem is tudták elmondani. Mindezt a Nap égette heg okozta fájdalom idézte fel az emlékeim soraiban. Majdnem meghaltam, és a heg örökre emlékeztetni fog figyelmetlenségemre, hisz bőrömön mindig furcsa érzéseket éreztem, mikor végigsimitottam az alkaromon...örök emlék, örök memento, mely figyelmeztető jel lesz mindig, hogy ne kalandozzon el aaaaa figyelmem. ahogy ránéztem az alkalomra, láttam az élénkpiros hegszövetet, csúnya volt. Mindenki visel a testén vagy a lelkén kisebb-nagyobb hegeket, melyek vagy okolasul szolgalhatnak számunkra, vagy csak kínzó fájdalomként gyötörnek egész életünkben....

Ulni egy katolikus templomban, es hallgatni a csendet. Ez valahol mindig megerint. Valahogy a katolikus templomok mindig egy misztikus fenseges erzessel töltenek el. Az evangelikus, vagy reformatus templomok emberközelikek, valosaghuek. Ott nem erzem ezt a furcsa misztikussagot. Persze ehhez mindig hozzajarula hely epiteszeti, es muveszeti tartalma, es a törtenelem. Valahogy a katolikus vallasban mindig a kettösseget ereztem. A misztikus ahitatot, keveredve az eredendö elfojtott titkos vagyakkal. Cölibatus szep dolog...de miert jön a kepbe mindig valami eröszak...hitterites vagy kereszteshaboru reven, vagy akar a fiatal gyermekek megkisertese altal. Es a titkok elrejtese is valahogy növelte a misztikusssagot. Valahogy az emberi alaperzeseket probaltak elrejteni az ahitat möge...bar ezek csak gondoltok voltak, es nem i tenyre tamazkodtak, soha nem mertem ezt kimondani. Mindenesetre itt ulve ebben a Domban, ujra elöjött minden olyan furcsa erzesem ami ezzel a vallassal kapcsolatban mar regota meg volt. Kivul a Domot hirdetesek plajkatjai fedtek, eltakarva az allvanyokat, melyek a felujitashoz kellettek. Az egyhaz is penzböl el gondoltam, es mikor a bevetelei megcsappannak a hivöktöl, nyilvan uj forrasokat keres. Ezzel semmi baj nincs, csak valahogy megis megöli a szellemet. Akarmit is tesznek fel a lehullo elrejtö vasznakra, mindenkeppen elrejtik vele a lenyeget. Bar nem vagyok katoloikus, de bantotta a szememet a dolog. Ha a Dom eredeti kepreszletet tettek volna fel, ami kiegeszitette volna a valosagot, akkor semmi baj nem lett volna vele. De igy bantotta a szeperzesem...dehat ez van. A Dom közeleben azonban az elet szokasos volt. Elmondva a mondokamat magamban, amit mindig, mindenhol megtesek elegedett nyugalom szallta meg bensöm. Meggyujtva a mecsest hagytam magam utan nemi emleket itt is. Kisetalva a fenybe a teren megpillantottam a sok-sok bameszkodot, alkalmi arust, eselylesöt,keregetöt...es mindent ami szokasosan hozzatartoztt ehhez a terhez. Nem messze a Domtol egy szinpadot acsoltak...este koncert lesz itt. Megtelik a ter elettel, hangzavarral, es mindennel ami egy zenei fesztivalhoz tartozik. Leultem a lepcsöre egy japan par melle....Honnan tudtam, hogy japanok?Nos, hallottam beszelgetesuket, es utazasaim soran magamba szivtam a kulönböz nyelvek hangzasait, hanghordozasait, egyutt az emberek gesztikulaciojaval, haj es ruhaviseletevel, arcböruknek a szinarnyalataival. Meg tudtam kulönböztetni a kinait a koreaitol, japantol, mongoltol. Mind kinezetre mind nyelvezetre. Erdekes es jo jatek volt talalgatni a szarmazast, egeszen odaig elmenve, hogy az adott illetö mely teruletröl jött az orszagabol. Balra tekintettem, es lattam a Dom melletti muzeum aktualis kiallitasanak hirdeteset. Vivienne Westwood....jo lenne megnezni. Extravagans, rendszerenkivuli maca, gondoltam. A japan par fagyit nyalogatott a tundöklö napsutesben, sötet napszemuveguk arnyekolta kivancsi szemeiket. A lepcsöktöl nem messze egy afrikai fiatalember probalt nemi penzhez jutni apro, vekony, fonott karszalagok gyors alkarra valo rasodrasaval. En is kaptam, es mivel tetszett, busasan jutalmaztam erte. Bal csuklomon szivarvanyszinu sodort fonalbol szött karlanc fityegett. Egy emlek, amit ezen kuldetes fog maga utan hagyni. Volt egy alapelvem regota, melyhez talan ujabbat kellett volna hozzatennem. Nöt, gyereket soha...es papot sem. De mivel a tenyeket attekintettem, nem mehettem tovabb anelkul, hogy ne vettem volna figyelembe ennek a papnak a dolgait. Gyerekkereskedelem, gyerekprostitucio fenntartasa, gyerekhomosexualitas erösitese...ez nem fert a fejembe. A homosexualitas, bar a fajfejlödes zsakutcaja volt, sosem volt problema szamomra. Sok-sok baratom volt ebböl a subkulturabol is. De nem tartottam az emberi faj szempontjabol, elöbbrevivönek, hisz valahol termeszetesen egy zsakutcat jelentett a sajat nem szeretete. Ennek elenere kedveltem öket. De a vallasban megbuvo homosexualitas, az alcat viselö szörnyeteget nem allhattam. Lepjen ki a rendböl, eljen vilagi eletet, es szeresse a sajat nemet. Igy rendben lett volna a dolg. De alcazva, esetenkent fiatalokat behalozva es megrontva nem tetszett a dolog. Igy igent mondtam az emailre, mely reszletesen leirta a pap "buneit" es eltavolitasat tuzte ki celul. Piancavallo atya az emberek szemeben megbecsult, tisztes kort megert pap volt, kit sokan szerettek. De ezen alarc mögött evek ota egy masik arc lapult. Gyerekeket közvetitett tehetösebb megrendelöknek, akik a sajat nemuket szerettek. Es ezen tevekenyseget az egyhaz möge rejtette, hisz a szerencsetlen gyerekek a harmadik vilag szegenyeiböl alltak, szuleik az egyhazban bizva kuldtek öket a fejlett vilagba boldogulast keresni. Nem tetszett ez nekem....beteg es kepmutato dolog volt. Es ezt nem turhettem....
Ahogy a tundöklö napfenyben a lepcsön ultem a Dom elött, bamulva a hömpölygö tömeget, a galambokat, amik mindenhol ott voltak es morzsak utan kutattak, a japan par nyammogasat hallgatva, az allvanyzatot kalapalo munkasok kialtasait hallgatva eszembe jutott, hogy ez a varos mar 2 alkalommal adott nekem valamit. Legutobb egy rohanasszeru, filmbe illö elmenyt, mely melyen ivodott bele a hippocampusom sejtjeibe, elenk nyomokat hagyva retinamon is.
Ezt az emleket sokaig elenken öriztem... Most, ujra erre jarvan, ujra a napfenyben ulva a lepcsökön, a Dom elött a turistakat, galambokat, surgölödest es forgolodast nezve ujra eltem ezeket az elfeldett emlekeket. Bar a keleten jarva megtanultam, hogy a jelenben, es a mostban eljek, kizarva a zavaro emlekeket, es erzeseket, megis engedtem atadni magam a mult ramhullo arnyainak. Egyszer, mikor egy hasonlo karszalagot viseltem a bal csuklomon megfogadtam, hogy sosem tavolitom el azt, es mikor veletlenul elszakadt egy akcio soran, sokaig szenvedtem a lelkemben levö virtualis kapocs,amely a megtörtent esemenyeket kötötte össze a talan tudatalattim altal kitalalt dolgokkal, miatt amely megszakadt-elszakadt az akcio soran. Mindannyiunknak vannak ilyen valosagos vagy velt kapcsai targyakhoz, emberekhez, esemenyekhez, melyekkel valo viszonyunk sok esetben erdekes. Minden csak bennunk letezik, a mi gondolataink hatarozzak meg ezeket. A tenyek talan tulajdonkeppen nem is leteznek....hisz a valosag lekepezödese bennuk törtenik, es az egesz törtenet tulajdonkeppen a mi szurönk altal nyer szineket, es a hozza kötödö erzesek is bennunk zajlanak, es törtennek. Ezeknek talan semmi közuk a valosaghoz, avagy a törtenet masik szereplöjehez, vagy a törtenet masik szereplöjenek lelkeben lezajlo dolgokhoz. Hosszu gondolatmenetemet egy a labamat szaglaszo kutya törte meg, aki kivancsi tekintetet ramemelte, miutan cipömet vegigszaglaszta. Melybarna szemeben benne rejlett minden, amit egy erzö leny magaban hordozhat...kivancsisag, vagy, es a szeretetre valo ahitat is. Hosszu pofikajat kerdön elforditva nezett ram, nyakahoz kapcsolodo poraza hosszan huzodott a meszkö lepcsösoron vegig. Nem tudtam elrejteni meglepödesemet, mikor a hozzam lepö gazdaja megszolalt: Na mi van bazd meg, nem lattal meg kutyat?
Vagyaink es alomkepeink ritkan talalkoznak a valosaggal, es meg ritkabban ugyanott, ugyanazon a helyen, ahol megalmodjuk. Most megis megtörtent....hosszu evek ota elöször, megdöbbentve engem. Elöször akasztva meg egy feladat teljesiteseben, melyre hirtelen mar nem is emlekeztem....A Dom-teren megszunt minden zaj, es az idö megallt egy pillanatra....az emlekkepek eggye valtak a valosag pillanataival. Es mind, az egeszet tetezte valami valoszerutlen fatyolszeru ,misztikus, remenyteli, szinte mar-mar giccsszeruen rombolo erzes. Az az erzes, mely mindenkiben talan egyszer megjelenik eleteben....majd tovatunik. Ki igy, ki ugy emlekszik ra....

www.youtube.com/watch

Összerakni egy löfegyvert, egy pisztolyt nem olya nagy kunszt. Föleg, ha az ember gyakorolta, es csukott szemmel is megtanulta a reszeit felismerni. Ahogy a Glockot elemeire szetszedett allapotabol ujra összetettem, es a tarat a helyere csusztattam, ujra megcsapott a regmult szelleme...itt ulve a robosztus tölgyfaasztalnal, hallgatva a hatam mögötti kandalloban roppano fahasabok hangjat, amint a tuzön lassan-lassan elégnek, erezve a szobaban terjengö fagyöny illatat, latva az ablakon a ragyogo napsutes havon keltett szikrazo csillanasait egy pillanatra meg kellemesnek is erezhettem volna a helyzetet. Del volt, es tudtam, hogy a NAP meg talan 1 maximum 2 orat van fent, utana lebukik a latohatar möge, atadva az eget eg ysejtelmes feheres derengesnek, melyet a vilagito ho kelt. Itt Dalarna erdeijeinek melyen elbujva senki nem erhet el, semmilyen modon...se telefon, semmilyen elektronikus eszköz nem allt rendelkezesemre, hogy tajekozodjam a vilag dolgairol...talan ha a kocsiban, melyet szeeztem, van gps vevö, akkor le lehet követni hol vagyok...de semmi ilyenre utalo jelet nem lattam. Egy tipikus Volvo v70 kombi volt, ezust szinu, ami itt abszolut nem ri ki a többi hasono auto közul. Nem kirini a tömegböl, atvenni a tömeg,a köz szellemet, csordaszellemet követni manapsag jo dolog. jo dolog, amikor minden olyan bizonytalan, minden valtozik, es a halando mar azt sem tudja mi lesz a következö pillanatban. a közösseghez tartozas ereje adhat eröt, es megnyugvast. de en nem szerettem a csordahoz tartozni...nem szerettem a kolompot hordo vezerurut követni, es azt sem szerettem, ha en hordom a kolompot...talan ezert is ultem itt december közepen ebben a fahazban egyedul. meghuztam a snapszos poharat, melyben kellemes francia konyak volt. Ereztem, ahogy a barsonyosan, de egyben tuzes folyadek lecsorog a torkomon, megnyugtato melegseggel töltve el. Nem szoktam inni, föleg akkor nem ha dolgozom, de valamiert ugy ereztem , hogy meg kell vennem az ismert markaju francia konyakot. Az asztal nagy volt, vastag tömörfa labakon allt, alig tudtam odebbtolni az ablak fele, hogy jobban lassak, amikor itt ulve irtam a jegyzeteimet...ahogy vegigsimitottam az asztallapon, ereztem, hogy a fa szinte meg el, friss volt, talan csak az enyhe olajozas tette hasznaltnak tuntte...Az itt elmaradthatatlan kandallo, erösen sugarozta a meleget, ereztem a derekamon a höt. jolesett...azutan, hogy tegnap 2 orat gyalogoltam a minusz 20 fokban kulönösen ertekelni tudtam. a konyakospohar melletti tanyerkarol kanyaritottam egy kis barna kenyeret, apro villaval tettem ra melegen fustölt lazacot, es egy kis specialisan kevert, mocsarimalnabol es tejszinböl keszult kremet...felsegesen kulönleges iz volt. ha masert nem, akkor mar ezert erdemes volt ide eljönnöm, hogy uj izekre leljek, melyek melyen beleivodnak az agyamba majd. Az izek, az illatok melle pompasan tarsult a Nap irtozatos fenyereje, melyet a ho meginkabb felerösitett....kedvem lett volna egy setat tenni most, erezve a csak tiszta oxigen es nitrogenböl allo levegö elesen hideg hatasat. Milyen mas is lenne, ha nem egy fegyvert kellene összetennem, hanem mondjuk egy Ingrid vagy egy Gunni ruhajat kellene szetszednem, kivancsian felfedezve mi rejlik a gyapjuretegek alatt. De nem ez vart ram...Valami egeszen mas miatt sodort az elet Grövelsjöhöz...nem messze vart egy olyan problema, ami meg bennem is erzelmi hullamokat keltett. Tudtam pedig, hogy az erzelmek altali befolyasoltsag sosem jo....mindig felreviszi az embert, illetve az iranyzekot. Hany de hany alkalommal lattam, hallottam, ereztem ezt....az ember erzelmei sulyos, neha athatolhatatlan ködöt huznak, eresztenek le az ember szeme ele, eltakarva a valosagot. Hiaba probaltam ezt mindannyiszor elmagyarazni az embereknek, valahogy nem sikerult eljuttatnom az informaciot a fuleken keresztul az agyakba. Sajnos sok esetben en magam is aldozatul estem ennek a ködnek...a ködnek, ami elterit, megzavar, bolondda tesz. Nincs objektivitas, nincs tiszta cel, csak egy merö indulat, ami vezerli az egyent ilyenkor...agytalanul. Ahelyett, hogy rendezöive vagy passziv nezöive valnank a törtenetnek, aktiv szereplök leszunk, ami nem jo. Elvesz a kep elessege, vagy inkabb ugy mondanam elveszik a lehetösege annak, hogy atlassuk az egesz törtenetet. Tavolmaradasom a vilag dolgaitol, es a tarsadalmaktol indokolt volt. Visszateresem a vilag folyasaba megkerdöjelezhetö...legalabbis szamomra. A Vilag nem valtozik...most is az erzelmek iranyitjak, az erdekek...egyeni, vagy korporalis mindegy. Azzal, hogy idejöttem a norveg hatar melle, kiszakadva a maganybol, ujra aktivalva a regi betanult viselkedesi semaimat, nem tudtam, hogy jot teszek-e magamnak. Maga a környezet originalis volt....erintetlen. Ahogy tegnap a stugahoz, ahogy itt nevezik, azaz a fahazhoz jöttem le az erdöben, megallt elöttem egy javorszarvas. Hosszu pofajat kivancsian nyujtogatta elöre, orraval egeszen vegigszimatolta a vilagi kabatomat, a sapkamat. Egy nagyot fujatva tovabbgalloppirozott a terdig erö hoban...erdekes lehettem szamara, es nekem is erdekes volt Ö. Ezt a termeszeti allandosagot keszultem megtörni hamarosan. Felalltam, es az ablakhoz battyogtam a bakancsomban, mely sulyosan csattogott a fapadlon. Kitartam az ablakot, es engedtem egy kis vagoan jeghideg levegöt a szobaba. A tegnapi Telihold alatti uldögelesem a haz elötti locan nem tunt el nyomtalanul. Az akkor ramlelt gondolatokat elraktarozva hataroztam el magam a mai feladat vegrehajtasara. Az ember egyedul szuletik meg, maganyosan kuzdi vegig az utat a szulocsatornan, es egyedul is hal meg, maganyosan vegigmenve a mesgyen. A közben eltelt idöt ha ugyesek es szerencsesek vagyunk felhasznalhatjuk egy Közös utazasra valakivel, aki velunk akar utazni, es mi pedig Vele akarunk utazni. Sokszor akarunk valakivel utazni, de azok nem akarnak velunk, es sokan akarnak velunk utazni, de mi nem akarunk veluk. Keves lelek van, akivel jo utazni, es akivel ugyanaz az uticelunk. Nem mi vagyunk a stopposok, es nem Ö stoppol.... Erre az utra egyedul keltem utnak, ki tudja, hogy kivel szallok ki a hajobol, mikor az ut veget er majd...ezt nem lattam es nem tudtam elöre. Azt azonban igen, hogy a Grövelsjönel eltöltött orak kellemes emlekkent maradnak meg bennem, a csöndröl, termeszetröl, tisztasagrol...egy valami zavart, talan. az asztalon heverö Glock....